Az ötvenes évek egyik leggyönyörűbb autója volt a BMW 507, ami azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és bár egyébként is legendává érett volna, így még nagyobb ritkaságnak számít. Főleg ez a példány, ami királyi garázsban állt, és egyszer már új életet kezdett.
Nagy reményekkel indult a BMW egyik legérdekesebb típusának története. 1954-ben az osztrák származású Max Hoffmann, aki akkoriban több európai márka importőre volt az Egyesült Államokban, meggyőzte a BMW-t arról, hogy ha riválist készítene a Mercedes-Benz 300 SL-nek, akkor abból annyit el tudna adni a tengerentúlon, hogy jövedelmező lenne a projekt.
A mára legendává érett formájú roadster az alumínium karosszériájával 1280 kilogrammot nyomott,
a 3,2 literes, 150 lóerős V8-as motorjával 11 másodperc alatt gyorsult százra, és 200 km/óra volt a végsebessége.
Nem számított rossznak, igaz, kiemelkedően jónak sem, az 1955-ben bemutatott BMW 507-ből mégsem emiatt lett kudarc.
Hanem azért, mert az eredetileg tervezett 5000 dollárnál jóval többe, 9000 dollárba került,
az USA-ban akkor két Chevrolet Corvette vagy Ford Thunderbird is kijött az árából, és még Európában is két Jaguar XK150-et adtak ennyi pénzért.
Még az eredetileg konkurensnek szánt 300 SL is olcsóbb volt, igaz, a Mercedes talán az 507-es hatására jött ki az SL roadster változatával.
1956-ban indult az 507-es gyártása, és akinek még ennyi pénzt is megért egy stílusos BMW, ezt választotta,
Elvis Presley, Alain Delon, Ursula Andress, John Surtees és Rainier monacói herceg is a vásárlók közt volt.
Ilyen szűk vevőkör azonban nem tudta eltartani a típust, ezért 1959-ben be is fejezték a gyártását, addig összesen 252 példánya készült el.
A képeken látható példányt Konstantin görög herceg vásárolta, aki később 1964-től ’73-ig Görögország királya volt.
A 36-os rendszámtáblát azóta viseli az 507-es, amihez új korában a Nardi sportkormányt és a Becker Mexico rádiót is megrendelték. Jelenlegi tulajdonosa 1989-ben talált rá Görögországban az autóra, ami akkor már elég szomorú állapotban volt.
Münchenbe került egy specialistához, aki az utolsó csavarig felújította, ekkor kapta a sötétszürke helyett a típusra jellemző fehér fényezést is az autó.
A munka három évbe telt, és 300 ezer márkába került, kétszer annyiba, mint az autó akkori értéke, de a képeket elnézve megérte.
Boldogan használta a három évtized alatt, négyszer is rajthoz állt vele a Mille Miglia emlékversenyen, és több más hasonló eseményen.
A teljes restaurálás során a kilométerórát lenullázták, és még most, harminc évvel később is csak 55 ezer kilométert mutat az újszerű autóban.
Nem mindennapi előéletére és kiváló állapotára is tekintettel megkérik az árát, a Bonhams májusi monacói aukcióján 2,1-2,6 millió eurót, azaz 650-800 millió forintnak megfelelő összeget várnak érte.