Kipróbáltuk a BMW X4 M40i-t, nem csalódtunk.
Lakossági szabadidő-autó, de talán inkább azt mondhatnánk, maga a négy kerékre épített kísértés az új BMW X4 M40i. Bizony, ha már egyszer ülünk benne, nem könnyű önmérsékletet tanúsítanunk.
Emlékszel még, amikor érettségi után fater kocsiját lenyúltad titokban péntek esténként, és megindultatok az éjszakába csajokat stírölve cirkálni a spanokkal? Nos, azt kell mondanunk, ez nemigen sikerült volna, ha apu péntek délután megfáradtan egy X4 M-mel rutinozik be a karácsonyfaállványra pakolt fűkasza és a megsárgult kishűtő közé a garázsba. A jól megérdemelt pénteki söre utáni szunyókálásból tuti, hogy felugrott volna, hogy "aztabüdöskölkemármegint!", abban a pillanatban, amikor az indítógombot megnyomod, mert ez a mókagyár khm, hogy is fogalmazzunk?... nem épp diszkréten indul.
Hördülve ébred a hathengeres. Nem, mintha apunak lenne esélye gatyában-trikóban a hajánál fogva kirántani a semmirekellő fiát, hiszen innentől 5 mississippit sem tudunk elmormolni és a böhöm vas 100-on van. Igen, 4,9 s alatt sikerül álló helyzetből túllépnie az országúton megengedettet.
Fikázni nem könnyű az autót, hacsak fel nem tesszük a kérdést, ami megkérdőjelezheti a létjogosultságát. A miértre pedig csak addig kerestük a választ, amíg be nem ültünk.
És itt meg is akadtunk, ha a kontrákat kell sorolnunk, mint Szalacsi úr: "Egyebet nem tudok mondani. Kérem, kapcsolja ki".
Nem kell viszont gondolkodnunk, ha a kérdés az, mit szerettünk benne.
Az élményszerű vezetéshez persze minimum Sport fokozatba kell kapcsolnunk, mert az Eco Drive mód gyakorlatilag modellezi a behúzott kézifék hatását. Nyilván, gazdaságosan mozgatni egy ekkora karosszériát nagy kihívás a mérnök uraknak, meg aztán lássuk be, meg is volnánk nyugger üzemmód nélkül. Alkalomadtán szívesen megnéznénk egy statisztikát, hogy egy ilyen gép hány óra üzemidőt ketyeg környezetbarát fokozatban.
Kinek ajánljuk? Azoknak elsősorban, akiknek garázskapujuk nyílik az autópályára.
(Fotók: Tóth István)