Ford Fiesta ST200, a szürke legszebb árnyalata

Ha megelőz egy Fiesta ST200, ne hibáztasd a sofőrt! Nem akart ő rosszat, egyszerűen NEM TEHETETT MÁST.

1.6-os, limitált turbós verzióval búcsúzik a Ford Fiesta 8 éve futó szériája, naná, hogy meghajtottuk.

Az idősebb generáció egyik felében félelemkeltő hatású "munkásőr szürke", míg másoknak nosztalgikus DEXION színű, miközben a modell hivatalos árnyalata a "Storm Grey", amit nevezhetünk egér-, vagy akár korlátszürkének is, de az egészen biztos, hogy nem hétköznapi szín az autók világában. Egyszerűen gyönyörű, merész választás egy rétegautónak, kifejezetten jól mutat az Aston Ford család kistesóján.

A szűk, mátrai utak nagyon fekszenek neki

A küszöb ST felirata pirosan illuminál, ha leszáll az éj, utat mutatva a csajoknak. Persze szigorúan a jobb 1-be!

Három ajtaja kinyitva kertkapu méretű ugyan, de ettől még nem lesz belőle családi autó. A Recaro ülésekbe egyszerűen nem lehet belekötni (csak bele kell huppanni és kész), bár hosszú távon a betonkemény sportfutóműnek hála ez is kevés a komfortérzethez. Ugyanakkor lássuk be, ez senkit sem keserít el, nem a portugál tengerpartra szokott indulni az ember egy ilyen autóval.

Egyedül talán azok keseregnek, akik a hátsó ülésekre szorulnak, itt azért nem feltétlenül élmény az autókázás. Kicsit jobban is pattog, aki hátul ül, meg az oldaltartást is csak a mellette ülőtől várhatja.

Az első kerekekre ráereszteni 200 lóerőt enyhe túlzás, 90-nél is kimozdítja az ember kezéből a kormányt ha visszavált, ugyanakkor épp ez az ami éberen tartja és nem engedi elbóbiskolni azt, akinek megadatott, hogy vezetheti.

6 sebességes manuális váltóját nem győztük pakolgatni, meglehetősen rövidre vannak hangolva a sebességfokozatok, de érdemes megdolgozni az élményért. Az ST200 bizony elsőre egy körforgalomból kikanyarodva is megugrik az ember alatt, de épp ettől lesz gokartos móka a vezetés.

A tesztautóban a kéziféket cibálni annyira hatékony, mint a vizet gereblyézni, vagy egy macskát hívogatni, ezen nem csodálkoztunk, mások is ültek már benne, akiknek hozzánk hasonlóan az első dolguk volt, hogy berántották. Megtettük mi is, aztán lestünk, hogy nem történik semmi. Sebaj, majd a Fiesta RS-ben, vagy az új, háromhengeres ST-ben ha egyszer a kezeink közé kaparintjuk.

Valahol 3/4 12-nél kezd el fogni

Volt szerencsém egy előző példányt, a 150 lóerős Fiesta ST-t vezetni korábban, és azt éreztem, hogy az addigi kemény futóművet és direkt kormányzást sikerült még markánsabbá tenniük a Ford mérnökeinek. Az 1150 kg-os törpeautó egyébként gyakorlatilag lopakodik az úton, elaltatja az ellenfelek gyanúját, aztán állva hagyja őket. Csak a szakavatott Fiesta-fanok szúrják ki, hogy nem hagyományos géppel állnak szemben. Noha a színe minden, csak nem hétköznapi, kerekre nyílt szemekkel és tétován veszi tudomásul mindenki, aki mellett elhúz, hogy egy Fiesta nyomta le őket. Azt meg felejtsd el, hogy felveszed vele a forgalom ritmusát, mert abban nem érzi magát otthonosan. (Valójában te nem érzed otthonosan magad, de válts vissza egyet és fogd rá a kocsira!)

Kezdd meditációval a napot, mantrázd, hogy "Ma defenzíven vezetek, nem előzök meg senkit!", hátha. Nekünk nem sokat segített

Egyedül itt nem mész vele sokra, épphogy átlépi az egytonnás határt

Annyira könnyű és annyira menni akar, hogy lelkiismeret furdalást okoz, ha nem lépsz a gázra. Ha pedig megteszed, újabb bónuszpontokat írhatsz jóvá, amikor megindul az ECO-Boost. Ez a kis ajándékcsomag 3000-es fordulatnál hullik az öledbe és ha nem lenne elegendő a 200 lóerő, akkor 20 másodpercre megnyit egy újabb karámot, ahonnan beözönlik még 15 ló. Ezt persze nem engedi a végtelenségig ismételni, mégiscsak 1600 köbcentin ülünk, de az ajeszba kapott plusz 30 nm épp elég a katarzishoz. 20 másodperc sok mindenre elegendő. Igazából nem is tudok felidézni olyat, amikor 20 másodpercig tartó örökkévalóságig tapostam volna gázpedált megszakítás nélkül, mert a '80-as évekbeli sci-fikre hajazó belső térben az lett volna az érzésem, hogy hiperűrugrást kísérelünk meg.

Az űrhajó fedélzete

Közelebbről megnézve egy egérmozit találunk kijelzőként, de legalább rendesen besüllyesztve, hogy ragyogó napsütésben is látható maradjon

Az látszik, hogy a szórakozást maga az autóvezetés élménye biztosítja, nem öltek sok energiát abba, hogy egy iPhone 3G-nél nagyobb méretű (és felbontású) kijelzővel zavarják össze az úrvezetőt. Az elakadásjelző egy gyermekjáték nyomógombjára emlékeztet és központi helyen kapott teret, legtöbbször úgyis ezt fogod nyomkodni, Bëlga idézetet mormolva:

Csoda, hogy még van festék a kis piros háromszögön

Kellemes, sportos méretű, bőrrel bevont kormánya erős markot követel, nem érdemes félkézzel lazáskodni. Igaz, nem "ablakon kikönyöklős" időben próbáltuk ki, de valami azt súgja, abból hamar meglenne a baj. Mindhiába érkezel határozott és megfontolt lassúsággal a kereszteződésbe, amikor felvillan a zöld lámpa, akkor letaposod a gázt és 10 másodperc múlva már megint az élen gurulsz. Éppen emiatt az elfojthatatlan kísértés miatt eszelték ki a Ford biztonságért felelős szakemberei a MyKey pótkulcs rendszert, ami egyfajta szülői kontroll, sebességkorlátozással, vagy épp a kipörgésgátló kiiktatását blokkolva akadályozhatja meg, hogy a  friss jogsival menőző kölkök telibe verjék apu játékszerét, ha elugranak szombaton a zöldségeshez.

Hátulról is megkapó látványt nyújt

17 collos felnijei és sportfutóműve nem a magyar utakra lett megálmodva. Vevő fizet, szerelő beszerzi a szilenteket és felkészül!

Határozottan a hegyi utakra született, még akkor is, ha nem egy ideális autó a kempingezéshez.

Nem szívesen lennénk ügyészek egy Fiesta ST200 kontra bármi perben, mert elég hülyén néznénk ki a pulpituson a kezünket tördelve, mondanivaló nélkül.  Amennyiben érdekel, milyen irányba terelték a Fiesta folyóját Henry Ford örökösei, itt a beszámolónk, egyenesen Milánóból - ahol a tévhit ellenére a rántott sertésbordát nem kenik meg ketchuppal.

(Fotó: Tomka Lukács, Tóth István)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon