Nem izgalmas, ideális – Hyundai i30 kombi-teszt

Ha elfogadjuk a tételt, hogy a koreaiak ár-érték arányban gyakorlatilag verhetetlenek, akkor egy alsó-középkategóriás, jól felszerelt, 140 lóerős Hyundai kombi a családok álma. Tényleg?

Izgalmas egy olyan autó, amelynek kaszkádos hűtőrácsát az olvadó acél leömlő áramlása inspirálta? Mindenképp, már csak azért is, mert fogalmam sincs, milyen lehet az. Hát ilyen, a műalkotás megtekinthető az i30-as Hyundai első fényszórói között.

Akár ráérzünk a folyékonyacél-stílusra, akár támfaldizájnt látunk benne, nem az izgalom lesz az első, amit érzünk majd az i30-as kapcsán. Meg valószínűleg a huszadik sem. Bezzeg a kispolszkim izgalmas volt: soha nem tudtam, odaérek-e vele, ahová elindultam, hogy feljutok-e nekifutásból a szerelő felé vezető felüljáróra egy hengerrel, vagy hogy sikerült-e meggyőznöm a rendőröket, nem szabályleszarás miatt állok vele a kapitányság előtt a tilosban.

Szóval nem mindig jó az izgalom. Egy sportkocsinál például kell – persze másfajta, mint amit a kispolszkim nyújtott –, családi használatnál viszont mások a szempontok. Ez a Hyundai pedig tanulmányautó is lehetne, annyira ráéreztek, melyek is ezek.

Az i30 kombi kellemes látvány, ami azt jelenti, hogy nem mutogatnak utána az utcán, amíg nem üvöltetjük benne lehúzott ablakkal Korda Györgytől a Csak szép lehetek, de okos nemet, ha viszont ránézünk, észrevesszük, ami korántsem volt mindig a Hyundaiok ismérve.

Ha kicsit alaposabban megfigyeljük, feltűnhet, mennyire jók a kerek formák a vágott fényszórókban, hogy a far annyira harmonikus, mintha az i30-ast kizárólag kombinak tervezték volna, hogy a hátrafelé lejtő tetővonal és az oldalablakok krómkerete dinamikussá teszi az összképet, és hogy jók a magasan hordott hátsó lámpák.

A tervezők ugyan elfeledkeztek róla, manapság nincs kompakt autó monitor nélkül, ezért azt láthatóan utólag biggyesztik a középkonzol fölé azokban az autókban, amelyeknek vevője kifizeti a felárat, de ez furcsamód nem szánalmas, hanem ad egy kis karaktert az egyébként a külsőhöz hasonlóan nem ingerszegény, de nem is letaglózó műszerfalon. Egyébként lebegő érintőképernyőnek hívja a Hyundai, és biztosan van is az a tudatállapot, amikor úgy tűnik.

Mindent ott találunk, ahová először nyúlunk, a klímavezérlés külön panelt kapott, a hangerőt tekerni kell, nem nyomogatni, szóval a két legnagyobb csapdát elkerülték, az infotainment rendszer egyszerű, a kormányon lévő gombok is sokkal logikusabban kezelhetők, mint sok autóban.

295 ezer forintba kerül, de isteni a panorámatető, egy szinttel feljebb húzza a hangulatot, a tesztautó Premium felszereltségének neve pedig kifejező, a parkolóradar, a LED-fényszórók, a kétzónás légkondi, a kulcs nélküli indítás, a fényre sötétedő visszapillantó és a 17-es kerekek a főbb elemei, és mivel az alapváltozatban is van többek között aktív sávelhagyásgátló, fűthető külső tükrök, multikormány, intelligens távfény, szinte komplett a végeredmény. A feláras tételek közül a napfénytető mellett a holttérfigyelő, a teljes értékű pótkerék, és esetleg a vezeték nélküli töltő és a metálfény kell még a teljes boldogsághoz, a tetővel együtt 615 ezres összköltséggel.

A kényelmes utazáshoz viszont ezekre sincs szükség. Jók az ülések, van elég hely, odafigyeltek a zajkomfortra, ha nem emigrálni akarunk a kocsival, akkor a hatszáz literes raktér is elegendő lesz, ha igen, akkor le kell hajtani a hátsó üléstámlákat, úgy 1650 literes űrt kapunk.

A csúcsmodell jelenleg a tesztautót is hajtó 1.4 T-GDI jelű 140 lóerős benzines, és bár a 9,2 másodperces gyorsulás nem egy mindent vivő adat az autóskártyában, ha nem játszani akarunk, hanem közlekedni, tökéletes az i30-hoz.

Nemcsak azért, mert beéri úgy hét liter benzinnel száz kilométeren, normál üzemben, ami nem rossz egy több mint négy és fél méteres kombitól, hanem azért is, mert közben a papírformánál dinamikusabban, és élvezetesen autózhatunk, amit csak azért nem mondhatunk meglepőnek, mert a modern Hyundaiokban ez már nem újdonság.

Ezzel a motorral, akciósan 7,17 millió forint a Premium szint, ami soknak tűnhet, ám a konkurens modelleket hasonlóan konfigurálva kiderül, nem az, a Hyundaira ráadásul öt év garancia is jár, a márka egyre jobb megítélésével együtt egészen jó értéktartással számolhatunk. Ha pedig épp nem számolunk, akkor egy ideálishoz közeli családi kombival járhatunk.

Ez is érdekelhet:

Amikor az Opelben V8, a Citroënben Maserati-blokk volt - Tömeggyártók luxus­próbálkozásai - Roadster

A nagy, drága, elegáns kocsik különleges mágnesek: nemcsak az emberek jó részét vonzzák, hanem az autógyártókat is. Ahogyan azonban nincs mindenkinek szüksége és/vagy lehetősége venni egy ilyen autót, úgy a gyártók közül sem kell mindenkinek ilyen típus fejlesztésébe fognia. Ettől még időről időre előfordul, hogy tömeggyártók is igyekeznek belekóstolni a prémiumvilágba, legtöbbször sokkal kevesebb, mint valamivel több sikerrel.

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon