Sok nő gyerekkora óta az esküvőjére készül. Mármint nem úgy, hogy elsős korától írja a vendéglistát, és nemcsak leendő férjét, hanem leendő vőfélyét és a lagzi helyszínét is keresi – de sokszor elképzeli, ahogy egy háromméteres csipkeuszály kezdeténél elcsukló hangon fogadkozik. Az esküvő azonban óriási stressz, végtelen hiba- és sértődési lehetőség, a neheze pedig utána jön: apró gondok, mindennapi feszültségek, nagyobb problémák, szinte természetszerű válságok, még a legforróbb szerelemben égve is ijesztő belegondolni.

Ááááááááááááá – sikította egy menyasszony szombat délelőtt egy budai utcán. Most futtatta végig magában, hogy nemsoká holtáiglan hűséget fogad, vagy a ruhájával kente szét Buksi járdára készített nászajándékát? Nem. Csak épp amellett a fekvőrendőr mellett állt, amelyiken most gurultunk át, a következő pedig kétszáz méter múlva következik, vagyis kötelező letalpalni a gázpedált, hogy hülyegyerek-módban vezetve, fél másodperc múlva szét kelljen taposni a féket. A sikolyt pedig az a csendbe hasító hörgés váltotta ki, amit a vízszintes katapultálás közben kiadott a Maserati Ghibli S Q4.

Nehéz lehetett utána a szertartásra koncentrálni. A Maserati ugyanis a legerősebb fegyverével támadt rá. Igen, gyönyörű is, az a fajta forma, ami nemcsak az olaszok és a művészetek régmúltba nyúló kapcsolatát juttatja eszünkbe, de a legádázabb, olaszautós közhelyekkel és tévhitekkel kitömött emberrel is azt mondatja, azért kéne legalább egyszer egy olasz autó. Mondjuk most. Mondjuk ez. A menyasszony ebből viszont legfeljebb a színét látta, az pedig a tesztautó gyengébb paraméterei közé tartozott. Aztán ott van – nagyon ott van – még a menetteljesítmény is, ami számokban 410 lóerőt, 1750-5000-es fordulat között elérhető 550 Nm-es nyomatékot, 4,8 másodperces százra gyorsulást és 284 km/h végsebességet jelent. Mégsem ez most az érdekes.

Hanem a hang! A HANG! Az írott szöveg rendkívül rossz formátum az érzékeltetésére. Ha nem te vagy az a bizonyos menyasszony, ezzel tudunk segíteni:

Kevés? Tessék:

Még mindig kevés? Persze, de sajnos ezen bárhány Youtube-videó sem fog segíteni. Ez a hang, ami miatt a kocsi stílusához kevésbé illeszkedően folyamatosan vigyorogni fogunk, és ami miatt el kell sütnünk azt a porrá csépelt kifejezést, hogy ezzel nem lehet lassan menni. Azért eszembe jut: talán az, aki nemcsak így, néhány napra ülhet bele, hanem megveszi, és ez lesz a napi autója, az valamennyi idő, fél év, egy év után majd normálisan fog vele közlekedni. Nem fogja lepadlózni a gázt, amint lehet, hogy a nyolcfokozatú automata egy gázfröccsel visszaváltson, hogy a háromliteres, V6-os biturbó benzines a kipufogóval szoros együttműködésben hangorgiát rendezzen, aztán nem sokkal később, a sebességhatárokon túli horizontról visszafékezzen a legálisan közlekedők világába.

Á, ezzel soha nem fog sikerülni normálisan autózni – gondolom pillanatokkal később, egy gáz-fék kombináció után, ha az importőr helyreigazítást szeretne, kérjük, bocsásson rendelkezésünkre tartós tesztre is egy Ghiblit, szívesen megkövetjük, ha netán tévednék, bármennyire is kizártnak tűnik ez. Közben a Budapesten elkövethető legcikibb autós tevékenységre készülünk Donkó Petivel: a váralagút felé megyünk, a Maseratitól vadidegen lassúsággal, hogy aztán a szabaddá vált úton próbájuk ki, milyen, ha a koszos falak közé beszorul a hörgés. Primitív, de csodálatos szórakozás…

Mégis zavar valami. Nem az, hogy a Bowers & Wilkins hangszórók egyáltalán nem szólnak szépen – kipróbáltuk, de ki az a szerencsétlen, aki egy Ghibliben nem magát a Ghiblit akarja hallani, szóval azonnal ki is kapcsoltuk –, vagy hogy kicsit bután néz ki középen a 8,4 colos érintőképernyő. Sokkal inkább az automata váltó: lehet kézzel is váltani, méghozzá az univerzum legszebb kormány mögötti váltófüleivel, de egy sportkocsiban én kuplungolni akarok. Emellett persze az élvezeten kívül nem szólnak érvek, ilyen teljesítménynél egy félreváltás nagyot rombol, és nem lehetünk akkora Schumacherek, hogy a gép ne legyen gyorsabb nálunk.

De hát ha egyszer az egész autó az élvezetről szól… A Ghibli ellenfelei az A7-es Audi, a BMW GranCoupé és a Mercedes–Benz CLS, a németekkel ellentétben viszont a Maseratit nem egy prémiumszedánból sportosították, hanem eleve sportosnak építették. Összkerékhajtásos, de csak tapadásvesztés esetén küld nyomatékot az első kerekekre. Alapáras az önzáró differenciálmű, a Brembo fékek a gáz-fék-gáz-fék… üzemmódban sem fáradnak, az üléshelyzet, a futómű is a koncepciónak megfelelő, a sportmód pedig a hörgést is fokozza.

Nehéz elhinni, hogy valaki racionális alapokon, adatokat és árakat összehasonlítva jut el a Maseratihoz, és nem úgy, hogy meglátja, aztán pedig beleül, és a rabjává válik. Akkor nem fogja érdekelni, hogy néhány részlet a konkurensekben kidolgozottabb, hogy bár a csomagtér ötszáz literes, de hosszabb utakra azért kettőnél több embernek szűkös a hátsó ülés, és hogy – az S Q4 esetén – a gyári, 10,5 literes átlagfogyasztási értéket két és féllel célszerű szorozni. Sok? A művészetet nem lehet pénzben mérni.

(Fotó: Tóth István)