Forró, illatos masszázs kétszáznál – Mercedes-Benz S 400 d 4matic Lang-teszt

A felfrissített S Klasse vállaltan a klasszikus értékeket képviseli, de azt felsőfokon. Csak figyelni kell a konfigurálásnál.

A csuklóján Patek Philippe, épp másfél centit lóg ki a mandzsettával rögzített ingujja a Brioni zakója alól, egyébként pedig egy igazán értékes, társaságban szórakoztató ember, kitűnő családapa és nagyszerű cégvezető. Csak az a csúnya, műanyag reklámgolyóstoll a zsebében… Lehet, hogy nem szólunk neki, de biztosan észrevesszük és zavarni fog, ahogyan kilóg nemcsak a zsebből, hanem a tökéletes összképből is.

Pedig egy golyóstoll miatt nem fog fázni a derekunk-fenekünk, mint ebben az S osztályban, jobb hátul feküdve a bőrfotelben, lábunkat külön lábtartóra támasztva, a tetőablakot elsötétítve, a rolókat felhúzva, távirányítóval a kezünkben. 51 millió forintért. Hátsóülés-fűtés nélkül.

Elkényeztetett hülyegyerek, örüljé’, hogy beleülhettél egy ilyen kocsiba, ne nyavalyogj, hogy nem forralja a valagad! – írhatná erre egy mérsékeltebb kommentelő, és annyiban igaza is lenne, hogy az autó nagyszerűségét nem teszi tönkre néhány hiányzó fűtőszál, ahogyan egy gagyi golyóstolltól sem lesz senki értéktelenebb ember. Ez viszont az a méret- és árkategória az autóiparban, ahol ha valami nem tökéletes (akár azért, mert nincs), az rossz.

Ezek szerint egy hosszú és egy remélhetőleg rövid felsorolással elintézhető lenne egy luxusautó-teszt, az S osztály viszont nem ezt érdemli, még akkor sem, ha rosszul konfigurálták. Létezik belőle 620 lóerős AMG-változat is, de az egyéniségéhez nem a motorteret szétvető erő, hanem a kifinomult elegancia illik, amit a V6-os helyett immár sorhatos 400 d hibátlanul hoz.

Igaz, ezt is szétveti az erő (340 lóerő, 700 Nm, 5,2 másodperces gyorsulás), a dinamika viszont nála magától értetődő funkció, nem a legfőbb paraméter, és akkor sem a padlógáz a legnagyobb élmény benne, ha nem jobb hátul ülünk, hanem bal elöl. A karosszériája, bár egyértelműen mai, sokkal inkább klasszikus, mint sportos vagy hightech, arra ott a 7-es BMW és az A8-as Audi.

Ellentétben például a kilencvenes évek bálnának nevezett, drabálissága ellenére is zseniális formájú S osztályával, ez még politikusi autónak is túl finom, egy sztereotip gengszter pedig annyira nem való bele, mint a Hello Kitty-s üléshuzatra húzott láthatósági mellény.

Ez az elegáns stílus jellemzi az utasteret is, bár ott a fél műszerfalat beborító monitorpáros a konzervatív-hightech skálán utóbbihoz közelít. Gyönyörű, kerek légbeömlőből szinte többet látni, mint gombból, pedig vannak, csak nem összezsúfolva, hanem okosan elosztva. A légkondi gombsora a középkonzolon kapott helyet (nem menübe rejtve, ajánljuk az összes autógyártó figyelmébe), a hangerőnek is külön tekerőgombja van (szintén ajánljuk).  A legtöbb funkció persze az infotainment rendszer touchpades-tekerős egységével vezérelhető, a tekerő annyira okos, hogy mindig csak addig forog, amíg az adott menüsor tart, nem lehet unaloműzésből körbe-körbe tekerni.

Szerencsére az S osztályban vannak sokkal hasznosabb és szórakoztatóbb lehetőségek is. Masszázsülés olcsóbb kocsikban is létezik, ebben azonban olyat is választhatunk, amely felmelegíti az ülést, elég különleges érzés az autópályán vezetve forró hátmasszázsban részesülni. Ez azonban csak az Energizing komfortvezérlés egyik eleme: a program a masszázshoz igazítja a szellőzést, a hangulatfényeket, a zenét és még az illatokat is. Amikor önvezetők lesznek az autók, ilyet kérünk mindegyikbe.

Ha ilyen elöl utazni, milyen lehet a hosszított S osztály hátsó fotelében? A szokatlanul összeextrázott tesztautóban rosszabb – se masszázs, se ülésfűtés, ami bőrülésben akkor is dermesztő, ha ennyire szép az a bőrülés – és jobb is egyszerre. Hátul ugyanis menetközben lehet filmet vagy tévét nézni, ebben az A8-as Audi és a 7-es BMW tabletes megoldásánál konzervatívabb, polgári tévé-távirányítóra hasonlító eszköz segít. Nem akarunk összeesküvés-elméleteket gyártani, de a Mercedes egyértelműen utal rá:

Akkor ugyanis – hátulról vezérelve – is előretolható a jobb egy, hogy a hátsó utas félig fekvő pozícióba kerülhessen a hideg ülésében, ilyenkor felhajlik egy vádlitámasz, és lehajlik egy lábfejtámasz. Már csak valami ital kellene a kézbe – ott van középen, a hűtőben.

Sajtómunkásként azonban nem sikerült kellően beleélni magunkat a vezérigazgatói szerepbe, mi nem vállalatot, hanem autót szeretünk vezetni, és az összkerekes, kilencfokozatú, duplakuplungos automatával szerelt 400 d-ben ez is élmény, persze nem a fordulatszám-hergelő, kanyarvadász értelemben. A Sonderklassében ugyanis csak leolvasni lehet a sebességet, érezni nem, a légrugózás és a hangszigetelés tökéletesen kívül rekeszti a kevésbé parfümillatú világot, az örömöt itt az adja, hogy csendben vagy zenét hallgatva terelgetünk egy lebegésében is betonstabil óriást, amihez a létező összes elektronikai segéd asszisztál az éjjellátótól az elénk lépő gyalogos miatt fékező, és a kikerülését is segítő rendszerig.

Huszonhat és fél millió forintért már megérezhetünk valamit az S osztály szolgáltatásaiból, 51,5 millióért szinte tökéletes az autó. Sőt, nyáron teljesen az.

(Fotó: Tóth István)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon