Nagyobb, mint egy 5-ös BMW kombi, miközben bevallottan nem akar az ellenfele lenni, ahogyan általában a prémiumautóknak sem. Az Opel az utolsó pillanatban talált rá a megfelelő útra.

Valahol az Opel tragédiája, hogy mire nehéz időszakokat és hosszú huzavonát követően eladással sikerült (?) stabilizálni a márka helyzetét, kifejezetten jó autókat kezdtek készíteni. A cél persze a nyereséges működés, amihez nem a rossz kocsi gyártása a recept, az viszont kérdés, lehet-e a végtermék minőségét minimum tartani, miközben költségcsökkentést kell végrehajtani, és ennek jegyében legalább az alkatrészek egy részét PSA-félékre cserélni.

Válaszok úgyis csak évek múlva lesznek, a kombinálgatás és a jóslás vagy bejön, vagy nem – az Insignia viszont biztosan bejön.

Noha korábban az Opel is próbálkozott bezavarni a prémiumautók piacába, ez nem sikerült sokkal jobban, mint a General Motors-korszak maga, mára pedig odáig jutottunk, hogy coming outoltak: az Insignia nem prémiumtermék. Számukra talán fájdalmas volt a felismerés, a világ Opel-székházon kívüli részét viszont ez annyira lepte meg, mintha Donatella Versace belemondaná egy rémült operatőr kamerájába, bizony, volt plasztikai műtétje.

Az Insignia sosem volt prémiumautó, ami már azért sem fájdalmas, mert nem is kell annak lennie, bőven elég, ha jó kocsi, amely találkozik a – nem prémiumautóra vágyó – vásárlók ízlésével. A nálunk járt Insignia Sports Tourernek, kevésbé szabatos szlengben ún. kombinak erre meg is van minden esélye.

A képeken is jól látszik, hogy hatalmas a tengelytáv és a hátsó túlnyúlás, az első se kicsi, a visszapillantó tükörtől a tökéletes dizájnmegoldással a hátsó lámpákon is átvezetett díszcsíkkal pedig egy egész kisautót körbe lehetne keríteni.

Még így is meglepő lehet azonban a pontos szám: 4986 mm a teljes hossz, vagyis az Insignia kombi több mint tíz centivel hosszabb az aprósággal soha nem vádolt Škoda Superb Combinál, hosszabb az 5-ös BMW Touringnál, szóval ez az Opel nem eléri, hanem meghaladja a business class szintjét – legalábbis a méretét illeti.

Ha a tervezők irodájának falán „A méret a lényeg!” ostoba közhelye szerepelt volna, itt véget is érhetett volna a munka, meg most a cikk is. A leendő Insignia-tulajok érthető örömére azonban nem ez történt, és például a dizájnra is jutott figyelem és pénz. A Sports Tourer nemcsak óriási, de kifejezetten mutatós is: elegánsan futnak a vonalai, a már említett díszcsík ügyesen lecsal kicsit a hátsó magasságából, miközben nyújtja is a formát. Opeles, miközben véletlenül sem tűnik egy rosszul méretezett Astrának.

A technikai fejlődést jelzi, hogy az egyébként elődjénél nagyobb kocsi tömege változattól függően akár kétszáz kilóval csökkent, és gyakorlatilag minden modern extra elérhető hozzá a head-up displaytől a sávtartón át a masszírozós ülésekig.

A tesztautó így alig több mint másfél tonna, ami a 170 lóerős dízelmotornak semmilyen nehézséget nem okoz. Ez még Opel-féle CDTI – az Opelek fokozatosan az új cégtulajdonos, a PSA motorjait kapják meg –, és nagy szerencse, hogy az Insignia nem prémiumautó, akkor ciki lenne, hogy ilyen hangos, bár ez mellette állva jóval zavaróbb, mint benne ülve, márpedig bizonyára az utóbbi lesz a gyakoribb helyzet a felhasználók körében.

Nagy, kényelmes, kellően erős és nyomatékos dízel kombi – egyetlen paraméter kell még a tökéletes családi-üzleti kombi konfigurációjához: az automata váltó. A tesztautó ilyet kapott, a nyolcfokozatú szerkezet jól illik a kocsi karakteréhez, ügyesen összedolgozik a 400 Nm nyomatékú motorral, kényelmes utazóautóvá válik vele az Insignia, amihez a futóműve is partner.

Városban úgyis gondot okoz a mérete, igazi közege az országút és az autópálya, de azt is megértjük, aki városi irodában dolgozik, mégsem ugrik el a lehetőség elől, ha egy Insignia kombit kap cégautónak. Most még biztosan jól jár vele, egy rendesen összerakott, harmonikus kocsit kap, az utóbbi rengeteg év legjobb Opeljét.

Kíváncsisággal vegyes aggodalommal figyeljük, hogyan nyúl majd hozzá az új márkatulajdonos.

Ez is érdekelhet:

Amikor az Opelben V8, a Citroënben Maserati-blokk volt - Tömeggyártók luxus­próbálkozásai - Roadster

A nagy, drága, elegáns kocsik különleges mágnesek: nemcsak az emberek jó részét vonzzák, hanem az autógyártókat is. Ahogyan azonban nincs mindenkinek szüksége és/vagy lehetősége venni egy ilyen autót, úgy a gyártók közül sem kell mindenkinek ilyen típus fejlesztésébe fognia. Ettől még időről időre előfordul, hogy tömeggyártók is igyekeznek belekóstolni a prémiumvilágba, legtöbbször sokkal kevesebb, mint valamivel több sikerrel.