Egy megbízható, strapabíró autó, amiben kényelmesen elfér mindenki, meg mindenkinek a cuccai is, tele van jóféle extrákkal, szinte csak tankolni kell vele, és menni.

És a legfontosabb: mindez akár masszívan tízmillió alatt, felszereltségtől függően.

Az Opel Grandland X lehet ilyen: az alapmotorral az Innovation felszereltség - a harmadik fokozat a négyből - már 6,8 millióért elérhető, és elképesztő sok mindent ad, többek közt van benne tolatóradar elöl-hátul, esőérzékelő, fényérzékeny belső visszapillantó tükör, fűthető külső tükör, kétzónás automata légkondi, a csomagtartóban sílécalagút, láblendítéssel nyitható csomagtartó, de a vezetőtámogató rendszere is megüti a mércét.

Nem is az volt a teszt valódi kérdése, hogy mennyire használható a kocsi, mert nyilván az, sokkal inkább, hogy milyen könnyű megszokni, belakja, magénak érzi-e az ember akár már néhány nap után is? Meg, be, magáénak – ez lenne a tömör válasz, de nézzük meg közelebbről is!

Pozitív feedback

Jelzésértékűek voltak a kívülállók reakciói is, akik mit sem tudtak a tesztautó érkezéséről. „Nem gondoltam volna, hogy ez az autó hozzánk jött”, illetve „ez egy élményautózás volt” – ilyesmiket jegyeztem fel, tehát a népítélet abszolút a kocsi pártjára állt, pedig velük nem is bogarásztam végig a fent sorolt extrákat.

Ráadásul a mi példányunk egy kétliteres, 177 lovas dízel volt, nyolcfokozatú automata váltóval, topaz kék-fekete színben, bézs kárpittal, az újonnan megjelent Ultimate csúcsfelszereltséggel, feláras extrákkal – ez így együtt pedig bizony átviszi a 11 milliót.

A dízel kicsit lomha, de erős: adott esetben hegyre fel, vagy autópályán előzéskor is húz rendesen, de sosem lesz a városi cikázás bajnoka, nem is oda szánták persze.

Mivel klasszikus családi autó, kipróbáltuk országúton, négyen, meg egy jobb állapotban lévő murvás útra is rákanyarodtunk, ha már SUV. Erre a célra pedig tökéletesen megfelel a Grandland X, nagyon stabil, egyszer sem éreztem idegennek, szokatlannak, tényleg mintha mindig is ezzel jártunk-keltünk volna.

A vezetőtámogató rendszerek jelenléte megnyugtató, időnként segítenek, de nem zavaróak, nem tolakodóak - mert akár az is lehetne a sok csipogás, villogás, vagy a túlérzékeny rendszerek állandó akadékoskodása.

Valódi terepre nem hajtottunk, de városi terepjárónak tényleg remek, például elég könnyen megszokható, hogy véletlenül sem üti meg az alvázat egy-egy fekvőrendőr, legyen az bármennyire trükkös példány. Túlzottan kátyús útra nem tévedtünk, de nem úgy tűnt, mintha bármi zavart okozhatna egy olyan szakasz.

Amit mégis szokni kellett

Valamivel többet fogyasztott a gyári adatokban megadottnál, vegyes használatnál 7 litert, pedig szó sem volt direkt erőltetésről, kínzásról. Produkált egy furcsa jelenséget az automata váltó és a start/stop-rendszer kombinációja: ha nem elég gyorsan tettem hátramenetből előrébe (vagy fordítva), a motor leállt egy pillanatra, csak mert a váltót keresztülhúztam az üresen. Túl sok vasalós parkolás nem jutott, de ez a jelenség zavaró lehet annak, akinek még nem állt rá a keze a gyors váltásra.

Parányi hiányérzetünk volt a helykihasználásnál: elöl minden rendben, az 514 literes csomagtartó is elég (főleg a 60-40 arányban osztható hátsó ülések, no meg a sílécalagút segítségével), hátul viszont kicsit szűkös a lábtér, és a belmagasság sem az igazi, röviden gyerekeknek remek, felnőtteknek hosszú útra nem az igazi.

Kisebb tárolók, apró figyelmességek (hátul külön felhúzható árnyékoló, olvasólámpák, óriási méretű napfénytető) terén remek a kocsi. Családot fuvarozni külföldre, vidékre tökéletes, és a hosszú utak, meg az izgága gyerekek erősen indokolttá tesznek mindenféle extrát, amelyek növelik a kényelmet és/vagy szórakoztatnak.

Már önmagában a napfénytető elbűvölte egy időre a gyerekeket, de az olyan praktikus dolgokról se feledkezzünk meg, mint a 230 voltos konnektor, a hátsó ülésfűtés, a fűthető kormány és szélvédő, vagy épp a felülnézeti képet adó parkolókamera. Az ergonómiai tanúsítvánnyal elismert ülések eleve nagyon kényelmesek, ráadásul többféleképpen állíthatók, mint az általában megszokott.

Nyilván városi-elővárosi használatra, ennyiért sokkal inkább érdemes beszerezni egy elektromos autót, de ez itt egy célszerszám, méghozzá a legjobb fajtából. És hosszú úton, 130-nál az e-autó nem alternatívája a Grandland X-nek.