Nincs pénzed Bugattira? Hajtogass magadnak!

Egészen új lehetőség egy Veyron birtoklására!

Nyilván az emberek többségének azért nincs Bugattija, mert hiányzott volna a családi kasszából az a nagyjából egymillió euró, amennyibe került, amikor még kapni lehetett. Esetleg azért, mert nem is volt a családi kasszában ennyi pénz. De a lényeg, hogy nem élvezheti mindenki a szupersportkocsi látványát nap mint nap, ez pedig olyan igazságtalanság, amit nem szabad hagyni.

Így gondolhatta ezt Taras Lesko is, aki nem csupán magának készített papírból egy 76 centiméteres Veyront, hanem emberek milliárdjainak is elérhetővé tette az álomkocsit. A 44 oldalas pdf letöltése után már csak egy színes nyomtató, egy olló, némi ragasztó, kézügyesség és idő kell, hogy a szintén letölthető összeépítési utasítás alapján elkészüljön a saját Bugattink.

Bár a Szovjetunió hosszú évtizedekig gyártotta lényegi változtatás nélkül a személyautókat, így is éveket kellett várni egy új kocsira, és persze a kínálat sem volt túl izgalmas. Álmodozó autóépítők persze arrafelé is akadtak, az ő munkásságukra emlékezünk.

  1. 1/1


    Munka (1964)

    Nem csak a név telitalálat a hatvanas évek Szovjetuniójában, hanem a forma és a kidolgozás is. Készítője nem csupán a funkcionalitásra figyelt, hanem olyan részletekre is, mint a kocsi oldalnézetének harmóniáját adó bemélyedés – akár sorozatgyártású típusként is megállta volna helyét.

    KD (1963–1969)

    Ha csak egy fokkal bonyolultabb nevet akarnánk adni neki, hívhatnánk ZAZ GT-nek is a feltehetően jelentős hűtőlevegő-igényű látványos kupét, ugyanis a Zaporozsec méltán híres hajtáslánca rejtőzik a lemezek alatt. No nem a kopoltyúsé, hanem a 965-ös modellé, amely annyira minőségi darab volt, hogy szovjet–magyar barátság ide vagy oda, a Kermi nem engedélyezte magyarországi forgalmazását.

    Rakéta (1965)

    Semmit nem tudunk róla, úgyhogy nem vonja el a figyelmünket a repülős-rakétás-tengeralattjárós formavilágról a túl sok információ, gyönyörködjünk hát csendben!

    Katam (1966)

    Nem véletlen a hajószerű forma, ez bizony egy kétéltű, amely a 402-es Moszkvics és a 350-es Jawa műszaki elemeit is tartalmazta, világítóberendezései pedig a folyami hajózás szabályainak is megfeleltek.

    Maxi (1967)

    Szintén a kitiltott Zaporozsecre épült Vlagyimir Arjanov autója, amely minél kisebb karosszériában próbált minél nagyobb utasteret biztosítani. Hogy pontosan hogyan, sajnos nem tudjuk, mert csak ennyi maradt meg az egész kocsiból.

    Muravej (1968)

    Eduárd Molcsanov mert nagyot álmodni: míg más miniautókat próbált készíteni, ő egy családi kocsit tervezett, feltehetően azért nem túl népes és testes családok számára, amelyeket még mozgatni tudott volna a 350-es Jawa-motor.

    Gepárd (1968–1973)

    Igazi rejtély, miért nevezték el készítői a tapírra hasonlító, Zaporozsec-alapú, tehát sebességrekordra nem túl esélyes járművüket Gepárdnak, ahogy az is, hogy a kellemes formára miért rajzoltak ilyen borzasztó orrot. Az feltétlenül dicséretet érdemel, hogy a kép tanúsága alapján egész nagy szériát sikerült gyártaniuk.

    Elbrus (1960-as évek vége)

    Az eleje se szép, de az igazán nagy bajok a B oszloptól hátrafelé kezdődnek, szerencsére nincs fotónk róla. Amúgy egy M21-es Volga alapjaira épült.

    Gnóm (1970-es évek)

    Nomen est omen – mondhatnánk, szegény miniautó akkor sem lenne tananyag a formatervező-iskolákban, ha a világ tudomást szerzett volna róla. Tetőnélkülisége valószínűleg a költségcsökkentést, és nem a kabriózás luxusát vagy a karosszéria merevségét szolgálta.

    Ogonyok (1970-es évek)

    Kicsit a Minire, kicsit a Morris Minorra emlékeztet a magyarul Szikrát jelentő autó neve, pedig az angolokhoz aztán végképp semmi köze. Mozgatásáról egy Ural motorkerékpár blokkja gondoskodott, karosszériaelemei részben a 1202-es Skoda kombitól örökölte.

    Sport 1500 (1977)

    Elsőre talán a Datsun 280Z-re emlékeztet Jurij Rubel alkotása, amely a VAZ–2103-as, magyarul az ezerötös Zsigulit rejtette üvegszálas műanyag karosszériája alatt. A moszkvai tervező kupéja bizonyosan az egész szocialista blokk álomautója lett volna, ha valaha gyártásba kerül, ez már csak azért sem következhetett be, mert Rubel a Peresztrojka örömére sietve elhagyta az országot.

    (Fotók: Oldtajmer Galerij)

A télhez éppúgy hozzátartozik a hódarában mentegetőző szóvivő, mint a karácsony vagy a csúszósautós videók és a szociológiai tanulságok.

Lassan már az is tudja, hogy hét fok alatt téli gumi kell, aki – mivel kocsija soha nem volt – a gumiról és a biztonságról alapvetően egész másra asszociál. Aki nem fut bele ősszel legalább egy, az autók téli felkészítéséről és a téli gumi fontosságáról szóló anyagba újságban, tévében, interneten, az vagy szánalmasan/irigylésre méltón távol él attól, amit mi hétköznapoknak nevezünk, vagy csodálatos képességekkel rendelkezik, hogy kizárólag az őt érdeklő témára figyel fel.

Aztán jön a jég és a hó, és további, aktuális dátummal ellátott, ám évek óta ismert közhelyek. Havazásban didergő útkezelő-szóvivők mentegetőznek, meglepte őket a decemberi tél, de megnyugtatnak, hogy azért már minden célgép végzi a dolgát. Eszkimónak öltözött riporterek helyezkednek a bebicskázott kamion vagy az árokba csúszott autó mellé, hogy megállapíthassák, sokan nem kellően felkészített autókkal indultak el, nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezettek, és tessék, itt a baj. És megjelennek a csúszósautós videók.

A csúszósautós videó éppúgy sablonos, mint a szóvivő vagy a riporter mondandója, de sokkal látványosabb, a káröröm ráadásul fűti a testet, nézd, a hülyéje, minek indult el, miért nem kerülte ki, miért úgy ment neki annak, hehe, jön a következő. Különösen hálásak az amerikai csúszósautós videók, róluk azt nem tudjuk ugyan, ők maguk vagy az autójuk ügyetlenebb-e, de azt igen, hogy nincs az a természeti katasztrófa, hogy kipróbálják, milyen is az a gyaloglás, és viccesebb benga SUV-k csattanását nézni, mint normális méretű autókét. Mert mindig akad valaki a koccanássorozatot figyelő egyre méretesebb csoportból, aki videón dokumentálja, hogy töltik meg a karosszérialakatosok naptárát a jégen sodródó járművek (bónuszpont egy oldalazó busz vagy létrás tűzoltókocsi), csak valami vidám zene kell alá, és mehet fel a Youtube-ra vagy máshová. Az idei több tucat, és a korábbi évek sok ezer videója mellé.

Az alábbi videó annyiban különleges, hogy török, annyiban pedig ugyanolyan, mint a többi, hogy itt sem volt a helyszínen egyetlen ember, aki még ott figyelmeztette volna a fél perccel később már az összetört autója miatt sopánkodó vezetőket, ahol azok még elkerülhették volna a bajt.

A tanulságok tehát ugyanazok, mint általában: télen hideg van, hó és jég, az pedig csúszik. Meg hogy ha valaki választhat az önkéntes rendfenntartó, balesetmegelőző, nézelődő vagy operatőr szerepe közül, nagyon nagy eséllyel az utóbbi kettő között dönt.