Nincs pénzed Bugattira? Hajtogass magadnak!

Egészen új lehetőség egy Veyron birtoklására!

Nyilván az emberek többségének azért nincs Bugattija, mert hiányzott volna a családi kasszából az a nagyjából egymillió euró, amennyibe került, amikor még kapni lehetett. Esetleg azért, mert nem is volt a családi kasszában ennyi pénz. De a lényeg, hogy nem élvezheti mindenki a szupersportkocsi látványát nap mint nap, ez pedig olyan igazságtalanság, amit nem szabad hagyni.

Így gondolhatta ezt Taras Lesko is, aki nem csupán magának készített papírból egy 76 centiméteres Veyront, hanem emberek milliárdjainak is elérhetővé tette az álomkocsit. A 44 oldalas pdf letöltése után már csak egy színes nyomtató, egy olló, némi ragasztó, kézügyesség és idő kell, hogy a szintén letölthető összeépítési utasítás alapján elkészüljön a saját Bugattink.

Mint a világon minden, a vontatás talán egyszerűnek tűnő művelete is igényel legalább némi szaktudást. Összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.

1. Mérjük fel, elegendő erővel rendelkezik-e járművünk a vontatandó tárgy megfelelő mozgatásához!

2. Ha kellően erős, akkor is vigyázzunk, nehogy túlterheljük!

3. Az egyik legfontosabb tétel: a helyes vontatási pont kiválasztása.

4. Vigyázzunk, csak egy próbálkozásunk van!

5. Nem minden olyan elpusztíthatatlan, mint hinnénk!

6. Nem biztos, hogy sikerült, ha már azt hisszük!

Bár a Szovjetunió hosszú évtizedekig gyártotta lényegi változtatás nélkül a személyautókat, így is éveket kellett várni egy új kocsira, és persze a kínálat sem volt túl izgalmas. Álmodozó autóépítők persze arrafelé is akadtak, az ő munkásságukra emlékezünk.

  1. 1/1


    Munka (1964)

    Nem csak a név telitalálat a hatvanas évek Szovjetuniójában, hanem a forma és a kidolgozás is. Készítője nem csupán a funkcionalitásra figyelt, hanem olyan részletekre is, mint a kocsi oldalnézetének harmóniáját adó bemélyedés – akár sorozatgyártású típusként is megállta volna helyét.

    KD (1963–1969)

    Ha csak egy fokkal bonyolultabb nevet akarnánk adni neki, hívhatnánk ZAZ GT-nek is a feltehetően jelentős hűtőlevegő-igényű látványos kupét, ugyanis a Zaporozsec méltán híres hajtáslánca rejtőzik a lemezek alatt. No nem a kopoltyúsé, hanem a 965-ös modellé, amely annyira minőségi darab volt, hogy szovjet–magyar barátság ide vagy oda, a Kermi nem engedélyezte magyarországi forgalmazását.

    Rakéta (1965)

    Semmit nem tudunk róla, úgyhogy nem vonja el a figyelmünket a repülős-rakétás-tengeralattjárós formavilágról a túl sok információ, gyönyörködjünk hát csendben!

    Katam (1966)

    Nem véletlen a hajószerű forma, ez bizony egy kétéltű, amely a 402-es Moszkvics és a 350-es Jawa műszaki elemeit is tartalmazta, világítóberendezései pedig a folyami hajózás szabályainak is megfeleltek.

    Maxi (1967)

    Szintén a kitiltott Zaporozsecre épült Vlagyimir Arjanov autója, amely minél kisebb karosszériában próbált minél nagyobb utasteret biztosítani. Hogy pontosan hogyan, sajnos nem tudjuk, mert csak ennyi maradt meg az egész kocsiból.

    Muravej (1968)

    Eduárd Molcsanov mert nagyot álmodni: míg más miniautókat próbált készíteni, ő egy családi kocsit tervezett, feltehetően azért nem túl népes és testes családok számára, amelyeket még mozgatni tudott volna a 350-es Jawa-motor.

    Gepárd (1968–1973)

    Igazi rejtély, miért nevezték el készítői a tapírra hasonlító, Zaporozsec-alapú, tehát sebességrekordra nem túl esélyes járművüket Gepárdnak, ahogy az is, hogy a kellemes formára miért rajzoltak ilyen borzasztó orrot. Az feltétlenül dicséretet érdemel, hogy a kép tanúsága alapján egész nagy szériát sikerült gyártaniuk.

    Elbrus (1960-as évek vége)

    Az eleje se szép, de az igazán nagy bajok a B oszloptól hátrafelé kezdődnek, szerencsére nincs fotónk róla. Amúgy egy M21-es Volga alapjaira épült.

    Gnóm (1970-es évek)

    Nomen est omen – mondhatnánk, szegény miniautó akkor sem lenne tananyag a formatervező-iskolákban, ha a világ tudomást szerzett volna róla. Tetőnélkülisége valószínűleg a költségcsökkentést, és nem a kabriózás luxusát vagy a karosszéria merevségét szolgálta.

    Ogonyok (1970-es évek)

    Kicsit a Minire, kicsit a Morris Minorra emlékeztet a magyarul Szikrát jelentő autó neve, pedig az angolokhoz aztán végképp semmi köze. Mozgatásáról egy Ural motorkerékpár blokkja gondoskodott, karosszériaelemei részben a 1202-es Skoda kombitól örökölte.

    Sport 1500 (1977)

    Elsőre talán a Datsun 280Z-re emlékeztet Jurij Rubel alkotása, amely a VAZ–2103-as, magyarul az ezerötös Zsigulit rejtette üvegszálas műanyag karosszériája alatt. A moszkvai tervező kupéja bizonyosan az egész szocialista blokk álomautója lett volna, ha valaha gyártásba kerül, ez már csak azért sem következhetett be, mert Rubel a Peresztrojka örömére sietve elhagyta az országot.

    (Fotók: Oldtajmer Galerij)