A Seat Ateca jelenlegi csúcsváltozata olyan, amilyennek az alapnak is lennie kellene. Nem jobb autó annál, nem is kell, hogy jobb legyen, ebben viszont van némi karakter is.

Járt már nálunk egy Ateca, pontosabban mi jártunk vele egy hétig, a kétliteres dízelmotorral szerelt változat tesztjénél pedig már leírtam, hogy a trendek állva hagyták a Seatot, a cipőfelsőrész-készítők is előbb álltak rá a korunk slágerkategóriájának számító szabadidő-autók gyártására, mint a Seat. A Volkswagen-csoporton belül is minden márka előbb megkapta a saját SUV-jét, mire végre megjelent az Ateca.

Késett, de megérte megvárni – Seat Ateca-teszt

Nem sokon múlt, hogy szabadidő-autójukkal lecsúsztak a korszakról, amikor még az ember vezet.

Jó kocsi lett – bár ennek a rövidke mondatnak van némi kellemetlen éle is, inkább egy józan kinyilatkoztatás ez, mint izgalomtól fűtött felkiáltás, pedig hát a Seat elvileg a latinos, élettel teli márka a konszernen belül.

Nem, a Seatot nem pozicionálták át a racionális-unalmas kocsik közé – mutatja ezt a Cupra önálló márkává emelése is –, és szerencsére azoknak is kínálnak megfelelő kocsit, aki az átlagos és a 300 lóerős Cupra Ateca közötti halmazban rekedtek.

Nekik szól a Seat Ateca FR.

Az FR-t fordíthatnánk Finoman Racingnek, de mindannyian jobban járunk vele, ha nem tesszük. 19-es kerekeket, dupla kipufogóvéget, fekete tetőlécet, sportosabb kormányt-üléseket-pedálokat, Alcantara kárpitot és sok piros cérnát a beltérbe, FR-logókat és még néhány apróságot kapott, a tesztautó pedig kétliteres, négyhengeres benzines, 190 lóerős turbómotort, hétfokozatú DSG-váltót és összkerékhajtást is.

A tesztautó mindehhez szamoai narancs metálfénnyel tett hozzá bőven, tényleg rettenetes, hogy az emberek jelentős része képtelen kiszakadni a fehér-ezüst-sötét hármas szorításából, miközben egy jól kikevert szín ennyit képes dobni egy kocsin.

A fentiekből is kisejlik, hogy az FR inkább egy sportosító felszereltségi szint, mintsem sportautót jelző betűkombináció – főleg, ha tudjuk, hogy 150 lóerős benzinessel és dízellel (előbbi csak elsőkerék-hajtású), illetve szintén 190 lóerős dízellel is kapható –, Spanyolországot jobban fenyegeti a pingvinek támadása, mint a Cupra vadászmezőit az FR.

Kicsit többet ad mindenből: kívülről vagányabb, de még örömtelibb, hogy a belsőben sem tör ránk rögtön az álom, miközben alapvetően ugyanazt a műszerfalat nézzük, mint a sima Atecában. A nem épp hirtelen DSG-váltó, a feszes, jó futómű, a minőségi összerakás és a 4Drive is garantálja, hogy legfeljebb a fordulatszámmérő érjen a piros zónába, a vérnyomásunk viszont ne. Nyolc másodperc alatti a százra gyorsulás, ez viszont egy magabiztos húzást takar, nem egy ficánkoló vadulást.

Az FR nem az a kocsi, amivel anya vagy apa elvégzi a családi feladatokat a gyerek iskolába juttatásától a zsugorfóliás ásványvíz beszerzéséig, elmegy vele dolgozni, és addig húzogatja a Google Naptárban a teendőit, míg végre szorít magának két órát, amikor ügyfelek helyett kanyarokat üldözhet, és zsibbadásig pöckölgeti a kormány mögötti váltófüleket.

„Ha nem latinságot, hanem jó SUV-t szeretnél, gondolj rá” – írtam a nem FR Ateca tesztjének konklúziójaként. Aki viszont a jó autónál kicsit érdekesebb, erősebb, sőt, latinosabb Seatot szeretne, FR-ben gondolkodjon.

Ehhez minimum tízmillió forintra van szüksége (2.0 TSI DSG 4Drive FR), ha beéri az 1,5-ös, 150 lóerő elsőkerekessel, akkor elég 7,87 millió forint is. Ha a Seat komolyabban venné saját imidzsét, akkor az FR lenne az alapváltozat, így viszont örülhetünk, hogy létezik egyáltalán.

(Fotó:  Nagy Gergely)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Mennél egy kört egy Mustanggal? Így soha ne!

Guruló korlenyomat ez az öreg Peugeot lakóautó

További cikkeink a témában