Biciklis karrierem hároméves koromban, ugyanannyi kerékkel kezdődött. Azóta jó pár bringán vagyok túl, ám abban mindegyik megegyezett, hogy hatalmas izomerőmet lánccal továbbította a hátsó kerék felé. A mostanin kívül ráadásul az összes váza acélból készült. Az aktuális is csupán azért alumínium, hogy ha netán egy Critical Massre tévednék, mindenképp fel bírjam emelni.

Egy ilyen kiállításra laikusként már csak azért is érdemes ellátogatni, hogy gyorsan felülírjon mindent, amit korábban a biciklikről gondoltunk. Például azt, hogy kell rájuk fék.

Fölösleges, a súlycsökkentés érdekében simán mellőzhető. Ahogy a lánc is. A bejárattól nem messze egy Scott vázon ugyanis egy ékszíjra emlékeztető szerkezetett láttunk a szokásos acélszemek helyett. A hangzatos Carbon Drive először nem fogott meg, hiszen a karbon az új turbó, mindenre ráírják mostanság. Utánaolvasva kiderült: a fixikre szerelhető újdonság könnyű, karbantartásmentes, tovább bírja, mint egy lánc, és ami a legfontosabb, nem kell hozzá olaj, így tiszta marad a nadrágunk alja. A Gates Corporation gyártja Coloradóban, és bár biztos jó, ha láncmentes hajtásra vágyunk, akad magyar megoldás is.

A Csepel Stringbike-ját volt szerencsém többször is tesztelni, így örömmel láttam, hogy a szigetlakók egész flottával készültek a különleges bicikliből. A mechanikus szépség tagadhatatlan, azt viszont nem sikerült kiderítenem, hogy tavaly óta mennyit sikerült eladni belőle, de bármennyit is, a többsége garantáltan külföldre ment. A Stringbike ugyanis nem olcsó, így a Csepel standjának túloldalán pénztárcakímélőbb, kicsit egyszerűbb bringákat kerestünk.

A Royal fixik csoportja az expo szivárványaként jellemezhető, a biciklik mögött színes alkatrészek garmada sorakozik a falon. Ha arra járva beindítja a fantáziád (márpedig beindítja), a Royal online konfigurátora is megújult idén, már a megálmodott bicikli árát is kiírja, sőt, pdf-ben menti a kiválasztott specifikációt, így azt csak el kell küldeni a gyárnak. Remek játék.

A színes divatbringák után komolyabbak után néztünk: a kiállított versenybringákon volt mit csodálni. Igazából nem is az ultramodern anyagválasztás az érdekes, sokkal jobban megfognak azok a formák, amelyeken látszik, hogy a sebességhajhászás kedvéért születtek. A szélcsatornás kitérő végeredményei kecses mesterművek, harsány harci színben. Ám hiába jók a franciák, és hiába verhetetlenek az osztrák KTM gyári színei a szénszálas vázakon, a prímet mégis az olaszok viszik el. A Bianchi standjánál hosszú percekig időztünk, csodás gépek. A hagyomány és a jövő ötvözetei. Ami viszont csak szimplán sci-fi, az a Cannondale Bad Boy:

Fele villa, fele súly, na meg persze nincs ember, aki ne fordulna utána. A rugó helyett csapágyas technikát használó bringa versenykörülmények közt már bizonyított, ám meg is kérik az árát: az alap singlespeed verzió majdnem 280 ezer forintba kerül. Nem lehet könnyű vevőt találni rá a szűk magyar piacon.

Ami a hagyományokat illeti, a klasszikusok rajongói sem csalódnak. Rögtön a bejárat mellett ott van például Merényi Dani, akit eddig a Napirajz atyjaként ismerhettünk, ám négy évig tartó olasz bicikliépítő tanulmányai után most inkább kézműves biciklikkel tör a világhír felé. Ő például teljes mértékben az acél rajongója, ráadásul még muffolt vázakat is készít, Perecesen. Gyönyörű részletek figyelhetők meg a bringáin, semmiképp sem szabad kihagyni! Kevésbé exkluzív, cserébe olcsóbb a Merida kínálata a muffos mezőnyben. Engem az olajzöld-arany festésűvel vettek meg.

Szép az idő, nyomás biciklizni!