A nagy német benzinhamisító – Legendás szélhámosok 6.

Európában még javában dúlt az első világháború, amikor az óceán túlfelén egy német származású szélhámos eldöntötte, hogy többek között magát, Henry Fordot is meg fogja kopasztani. Lássuk, hogyan!

A kezdetek

Louis Enricht tipikusan egyslágeres előadó, így a nagy mutatványon kívül túlzottan sokat nem is jegyzett fel róla az utókor. Tudjuk, hogy 1846-ban német szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Farmingdale-ben, Amerikában. De hogy mivel ütötte el az idejét 70 éves koráig, az már a múlt homályába vész. Feltételezhető, hogy a suliban szorgalmasan jegyzetelt technika órán, de a kémiát taglaló tanárnéni szövege már annál inkább untatta. Állítólag 1903-ban már akadtak problémái a hatóságokkal csalás és egyéb bűncselekmények miatt, de pontos részleteket még a századelő kutakodó riporterei sem tudtak kideríteni. Az újságok először feltalálóként, majd néhány év elteltével csalóként aposztrofálták. Nem rossz karrier egy nyugdíjastól, ugye?

Profil

1916 áprilisában Enricht egy kedves hangú levelet írt Henry Fordnak. Ebben arról értesítette a nagynevű feltalálót, a mai Ford ősatyját, hogy sikerült létrehoznia egy olyan anyagot, melyet sima csapvízzel összekeverve a benzinhez hasonló folyadék jön létre. Emberünk ráadásul még azt is kiemelte, hogy az egész végtermék gallononkénti ára alig haladja meg a két centet. Mivel Ford ekkor saját maga is több tudóst pénzelt a világháború miatt vészesen dráguló benzin helyettesítésének megoldására, azonnal felpattantak a dollárjelek a szeme előtt, és néhány nap múlva már Enricht szülővárosában figyelte a rejtélyes anyag premierjét. (Azért előző nap még beiktatott egy golfozást egy Long Island-i pályán, hogy mégse hagyja ott hiába Detroitot.)

A bemutató elég látványos lehetett Farmingdale-ben. Enricht megkérte a jelenlévőket, hogy vizsgálják meg az ott parkoló járművet, majd adjanak neki egy vödör vizet. A vízbe aztán belecsorgatott valamiféle zöld színű folyadékot és alapos összekeverés után az egészet beletöltötte a gépkocsiba. Csodák csodájára az autó beindult, arról pedig, hogy éppen nem benzint zabál a motor, a szemtanúk szerint csak a kipufogóból kilövellő füst mandulamaghoz hasonló szaga árulkodott. Enricht különösebben nem kommentálta a dolgot, csupán annyit mondott, hogy az egyik összetevő égésterméke a fura szagú gáz, és a pontos összetételt sem árulja el, amíg az ügyvédje nem szabadalmaztatta a találmányt. Fordot sem ejtették a fejére; ugyan lepakolt 10 ezer dollár előleget hősünk elé, ám azzal a feltétellel, ha a bemutatót Detroitban ellenőrzött körülmények között napokon belül megismétli. Ez lehetett az a pont, amikor a feltaláló inkább visszavonulót fújt és arra hivatkozva passzolta vissza a pénzt, hogy kapott egy jobb ajánlatot. Így menekült meg Henry Ford.

A nagy mutatvány

Emberünk túlságosan nem esett kétségbe, hanem elkezdett házalni találmányával és százezreket szedett össze különböző befektetőktől. Állítólag a Maxim fegyvergyár fejeseit is levette 100 ezer dollár előleggel, amit később persze Hiram Maxim határozottan cáfolt. Ennek a balhénak is sokáig az volt a sorsa, mint a legtöbb rafinált átverésnek: a sértettek szégyellték a dolgot és inkább hallgattak. Persze egy ekkora bizniszt, mint a két centes benzin, nem lehetett túl sokáig periférián tartani, főleg miután a National Motor Power Company is beszállt a ringbe 1918-ban. Mivel Enricht „ügyvédje” még eddigre sem tudta elintézni a szabadalmat (mindig akadt további tennivaló a találmánnyal, ugye), ezért az országos cég a hatóságok elé vitte az ügyet. Júniusban a cég képviselője egy bírósági végzést lobogtatva kinyittatta a széfet, melyben állítása szerint a találmány dokumentációját tartotta hősünk. A széfben személyes iratokon kívül legfeljebb egy rémült pókfamíliát találhattak, de emberünknek erre is volt válasza: Minden, ami kell, ott van a fejében. A poén, hogy még ebből sem kerekedett országos balhé, csupán arról kezdtek beszélni tudományos körökben, hogy Enricht szmötyije valószínűleg olyan anyagokat tartalmaz, mely durván károsítja a motor szerkezetét.

Lelkes követők


Drága Enrichtünk nem maradt magára, hiszen ennek a trükknek a múlt században számos követője akadt. Először például még 1917-ben (tehát emberünkkel szinkronban) tornázta fel a vérnyomását jó néhány olajipari szakembernek egy John Andrews nevű tengerész, aki többször is bemutatta, hogy egy rejtélyes fehér porral a vízből képes benzint csinálni. Miután levett néhány befektetőt, egész egyszerűen visszament Kanadába, ahol jelentkezett szolgálatra a flottánál. Az ’50-es, majd a ’70-es években egy Guido Franch nevű csaló (a képen) haknizta végig Amerikát ugyanezzel a trükkel, de őt végül sikerült beültetni a hűvösbe. Hihetetlen, de legutóbb 1996-ban egy indiai ültetvényes, Ramar Pillai szedett be kellemes összegeket azzal, hogy feltalált egy olyan növénykeveréket, mely a vizet üzemanyaggá változtatja. Úgy tűnik, hogy még tizenöt évvel ezelőtt is lehetett hülyíteni ezzel embereket.

Így végezte

Enricht egészen 1922-ig sikeresen turnézott ezzel a trükkel. Hogy hány befektetőt rövidített meg, azt pontosan nem tudjuk, de Henry G. Baehr személyében emberére akadt. Ez az úriember ugyanis a befektetett 3 ezer dollárját egy kicsit hiányolta a családi kasszából és feljelentette hősünket. Hat év alatt Enricht már némileg finomította a sztorit, és a legutóbbi verzió szerint már egy olyan gépen dolgozott, ami 1 tonna közönséges tőzegből képes 460 gallon benzinhez hasonló folyadékot facsarni. A pert levezénylő Louis J. Smith bíró sem volt elveszett ember, és gyorsan lefoglalta a „kísérleti stádiumban” leledző masinát, melynek alapos vizsgálata után bizonyítást nyert, hogy bár a szerkezetbe felülről szorgalmasan tömködték a tőzeget, a végterméket már egy földalatti tartályból szivattyúzta. Az is kiderült, hogy Enricht a befektetők pénzét úgy ahogy volt felélte vagy elkártyázta, így az eddigre 76 éves aggastyánnak a bíróság kiosztott hét év – a Sing Singben végrehajtandó – szabadságvesztést. Megromlott egészségi állapota miatt néhány hónap múlva feltételesen szabadlábra helyezték, de ekkor már a szabad levegő sem segített és Louis Enricht 1923-ban elhalálozott.

Ma működne a mutatvány?

Kizárt. Ha manapság valaki kiejti a száján, hogy vízből képes üzemanyagot csinálni, mellyel egy benzines autó is elpöfög, nem pénzt adnának neki, hanem egy beutalót a pszichiátriára. Ennek ellenére kisebb befektetők még mindig bedőlnek hasonló csodaszereknek. 

Népszerű sorozatunk többi részét itt éred el.
(A cikk tetején lévő képen Henry Ford és a T-modell látható)

Az etikettel kapcsolatban elkövetett leggyakoribb tévhit, hogy az egész koncepció idejétmúlt, és senki sem törődik a szabályok betartásával. Az etikettet azonban nem csak leendő üzleti partnerek esetében, hanem akkor is érdemes észben tartani, ha kollégáinkkal, vagy főnökünkkel ülünk egy asztalnál. Lydia Ramsey, a Manners that sell című bestseller szerzője szerint a helyes asztali etikett egy üzleti ebéd során az üzleti stratégia elengedhetetlenül fontos része! Összeszedtük a 10 leggyakoribb hibát, hogy még véletlenül se kövesd el őket többet.

1. Pontatlan vagy

Túl korán érkezni ugyanolyan hiba, mint késni, ugyanis ezzel felboríthatjuk a partnerünk naptárát. Ha 5 percnél többet késünk, akkor telefonáljunk az üzleti ebédet szervező félnek.

2. Összekevered az evőeszközöket

Egy több fogásból álló étkezéshez többféle evőeszköz tartozik. Ha nem is tudod melyik a desszertvilla, vagy melyik a fehérboros és a vörösboros pohár, akkor sem kell pánikba esni. Egy rendes teríték esetében a villák a tányértól balra, míg a kanalak és a kés jobbra helyezkednek el. Az evőeszközökkel kapcsolatban a helyes megközelítés az, ha fogásonként kívülről haladunk befelé. Ha a tányér mellett elfogytak, akkor a tányér feletti evőeszközök jönnek, fentről lefelé. A vörösboros pohár nagyobb és öblösebb, mint a fehérboros.

3. Rosszul öltözöl

Ha nincs is dress code, az íratlan szabályok szerint tanácsosabb konzervatívabb öltözéket választani, mint lazábbat. Nem szerencsés, ha egy üzleti ebéd alkalmával szeretnénk megmutatni, hogy mennyire lezserek tudunk lenni. Nyakkendő ajánlott.

4. Rosszul helyezed az evőeszközöket a tányérra

Ha letesszük a kést és a villát, akkor úgy kell őket a tányérra tenni, hogy ne érjenek az asztalhoz. Ha végeztünk az étkezéssel, akkor egymás mellé kell helyezni őket, méghozzá úgy, hogy nagyjából 5 óra irányába mutassanak.

5. Iszol

Akárki is szervezi az alkalmat – mi vagy reménybeli üzletfelünk – 2 pohár bornál többet nem ildomos fogyasztani, bár a legfrissebb trendek szerint üzlet esetében nincs helye alkoholnak az asztalnál. Az ilyen események célja az üzlet, a borgőzös fej pedig nem segít ebben. Az első korty mindig a szervező felet illeti meg, és ez az étkezés egyéb pillanataira is igaz. Mindenben követni kell a meghívó felet, és ez arra is vonatkozik, hogy ne rendeljünk alkoholt, ha a házigazda sem iszik. Ha mi szerveztük az üzleti ebédet, akkor viszont mi irányítjuk az eseményeket.

 

6. Rosszul választasz

Egyes vélemények szerint az üzleti ebéd alkalmával az étel csak formalitás, vannak olyan szakemberek, akik azt tanácsolják, hogy nem szabad éhesen érkezni az üzleti ebédre. Bonyolult fogásokat sem szabad választani, hogy még véletlenül se a homár vagy a rák szétcincálása kösse le a figyelmünket, és az olyan egyszerű ételeket is kerülni kell, mint a paradicsomos spagetti, amely könnyen összepöttyözheti az ingünket. Soha ne válasszuk a legdrágább ételt, inkább nézzük meg, hogy milyen árkategóriában választ partnerünk. Ha vendégként mi választunk először, akkor közepes árkategóriájú fogásokat válasszunk.

7. Kipakolsz

Az alapszabályok közé tartozik, hogy egyenes háttal illik ülni a széken, a könyök és a kezek nem érnek az asztalhoz. Semmilyen tárgyat – telefont, tárcát, slusszkulcsot – nem tehetünk az asztalra. Lehetőség szerint mindent adjunk le a ruhatárban, vagy helyezzünk fogasra, végszükség esetén a székünk támlájára. A vászonszalvétát nem illik Bud Spencer módjára a nyakunkba tuszkolni, a helyes eljárás, ha az ölünkbe helyezzük rögtön azután, hogy helyet foglaltunk. Étkezés végén a tányértól balra tesszük le.

8. Kínos témaválasztás

A megfelelő társalgási témák ismerete kulcsfontosságú lehet egy üzleti ebéd során. Mit kerüljünk? Az olyan kényes témák, mint a politika vagy a vallás nem ajánlott topikok. Családi ügyek, betegségek szintén. Ha meghívottak vagyunk, akkor az üzleti vonatkozású témákat ne mi hozzuk szóba, hanem várjuk meg, hogy a meghívó fél kezdjen bele. Ha a meghívó fél tesz fel valamilyen kellemetlen kérdést egy kényes témával kapcsolatban - például politika – adjunk semleges választ. Remélhetőleg az asztaltársunk nem folytatja tovább faggatásunkat.

9. Kenyértörés

A kenyér az egyik legtrükkösebb étel, amin meg lehet csúszni. Bár elegánsabbnak tűnhet, de sosem vágjuk késsel, mindig falatnyi darabokat törünk belőle. Ha villás reggelin veszünk részt, és megvajaznánk, akkor mindig csak azt a falat kenyeret kenjük meg, amelyiket megesszük, vagyis ne készítsünk szendvicset!

10. Rosszkor szólalsz meg

Egy üzleti ebéd fontos része a kommunikáció. Jó esetben esélyünk nyílik elmondani a véleményünket, meggyőzni az üzleti partnerünket a saját vagy a cégünk képességeiről. Ha beszélünk, akkor viszont nagyon fontos, hogy semmiképpen ne teli szájjal tegyük, bármennyire is hajt bennünket a tettvágy. Ha nem veszünk túl nagy falaltokat a szánkba, akkor gyorsabban tudjuk lenyelni őket, és hamarabb tudunk válaszolni. Evőeszközökkel gesztikulálni illetlenség. Ha ezeket az apróbb szabályokat betartjuk, mindenképpen jobb benyomást tehetünk potenciális üzletfeleinkre. Semmibe sem kerül, de sokat jelenthet.

Lehetsz fiatal, kellhet a pénz, de ennyire azért mégsem.

Bérszakdolgozat-írás

Pénzért elkészíteni más szakdolgozatát szerencsére egyre cikibb és megvetett tevékenységnek minősül Magyarországon. Egy átlagos szakdolgozat két hét alatt készül el, amelynek piaci díja 120–150 ezer forint a feketepiacon. Mindez azonban intenzív munkával jár: aki ilyet bevállal, gyakorlatilag két hétig ki sem teheti a lábát otthonról. A bér-szakdolgozás óriási hátránya, hogy mindehhez nagy tudásra, nyelvismeretre és kutatómunkára van szükség. Általában ismerősökön, barátokon keresztül köttetik meg az üzlet. Komoly veszélyfaktor, hogy akár évekkel később is kiderülhet a stikli, így jelentős zsarolási potenciállal kell szembenézniük azoknak, akik megrendelőként később közéleti szerepet vállalnak.


Internetes aljamunka

A Google AdWords megjelenése előtt virágoztak az internetes hirdetési csalások. Proxyszerveres, anonim IP-címről érkező bérkattintásokkal viszonylag könnyen lehetett felturbózni egy hirdetés forgalmát, ám jelenleg a Google rendszere 98 százalékban kiszűri a sötétben bujkálókat (vagy algoritmusaikat). Bár blackhat seo vonalon ma is lehet látványos növekedést elérni egy weboldal látogatottságánál (maximum fél évig), e mögött nem áll valós teljesítmény. Mi a hasonló – rossz szándékú, kétes – kategóriába tettük az összes, ún. MLM-rendszeren alapuló ügynöki munkát is. Bár ezek a cégek legálisan működnek, az ismerősök, barátok megkörnyékezésére alapozó ügynöki munkák etikai értelemben az internet legalját jelentik – és nem is lehet velük sokat keresni.


Bankrablás

Az egyik legkockázatosabb pénzkereseti mód, mert a lebukás biztosra vehető. Sokan gondolják, hogy képesek megtervezni és kivitelezni egy bankrablást, ám óva intjük őket: a végén mindenki lebukik. Ráadásul a bankok egyre fejlettebb eszközöket vetnek be a bankrablók ellen – ezek egy része ismert, más részük nem. A festékpatron, biztonsági zár, rendőrségi pánikgomb mellett léteznek olyan technikák, amelyekről a bankrablók még soha nem hallottak. Nem is beszélve arról, hogy minősített esetben tíz–tizenöt év börtönbüntetést is kaphatunk bankrablásért.


Férfiprostitúció

Bár az idősebb nőket kielégítő férfiprostituáltakról számos legenda kering, a valóságban csak kevesek vállalhatják be ezt a munkát. A vonzó külső mellett intelligenciával, jó kommunikációs készséggel és empátiával is rendelkezni kell. Nemcsak a szexcsődör, hanem a lelket ápoló pszichológus szerepét is el kell tudni játszani. Ezzel szemben a férfiaknak szóló férfiprostitúció pontosan úgy működik, mint a férfiaknak szóló női: gyomorforgató munkával viszonylag sok pénzt lehet keresni, ám lelkileg könnyen belerokkan az ember. A férfiprostitúció főként az interneten van jelen, de a fiatal – többnyire román és ukrán – fiúkat például megtalálhatjuk a fővárosi Duna-korzón is. A hazai golden boyok (fiatal kitartottak) és silver daddyk (idős, gazdagabb kitartók) társadalma meglehetősen rétegzett. Hazánkban öt–hat százezer homoszexuális ember él, a családtagokat és barátokat is számítva, nagyjából 800 ezer embert érinthet a homoszexualitás.


Drogkereskedelem

A kemény drogok terjesztése veszélyes üzlet, Magyarországon általában külföldi szervezett bűnözői csoportok kezében van. Ha valaki olyan hülye, hogy ezzel kíván foglalkozni, akkor alaposan fel kell kötnie a gatyáját. Ugyanakkor hazánkban sok fiatalember úgy véli: a könnyű drogok – elsősorban marihuána – termesztése és terítése óriási üzlet, amibe szívesen belevágna. Ne tegye! Még a házibuliban átadott, egyetlen szál jointért is akár kettő–nyolc terjedő börtönt is kaphatunk.

Player Autószalon