Aki eladta a Rottenbiller utcát - Legendás szélhámosok 5.

A magyar kriminalisztika legeredetibb csalása egy bizonyos Hamrák János nevéhez fűződik. Ő volt az, aki egy ügyes trükkel eladta a Rottenbiller utcát Székesfehérvárnak a múlt század elején.

A kezdetek

Hamrák Jánosról csak annyit tudunk, hogy 1879-ben született Budapesten, és a Rottenbiller utcát 1909-ben adta el Székesfehérvárnak. Az biztos, hogy nem bűnözőzseniként jött a világra, de már elég korán előbukkant belőle a nagymenő. Egy alkalommal például megtetszett neki egy magas rangú tisztviselő ezüstözött faliórája a budapesti városházán, úgyhogy gyorsan beöltözött órásmesternek és egy karbantartónak álcázott iskolatársával besétált a városatya irodájába. A tulajdonosnak valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy tulajdonképpen búcsúznia kellene a kakukkos órájától, hiszen még meg is köszönte hősünknek, hogy elvégzi a kényes szerkezet időszakos szervizét.

Profil

A kevés számú beszámoló alapján Hamrák mester jó kiállású, szimpatikus, határozott, arisztokratikus megjelenésű fiatalember volt, akinek egyszerűen nem lehetett nemet mondani. A hálás adottságokra emberünk általában egy gomblyukba dugott katonatiszti kitüntetéssel erősített rá, melyet látva a kor embere reflexszerűen vágta vigyázzba magát. Még élete fő műve előtt szintén nem kispályás módszerrel kopasztotta meg a Váci utca több előkelő üzletvezetőjét. (Egyes források szerint hét, mások szerint tizenegy boltostól csalt ki nem éppen zsebpénz-kategóriájú összegeket.)

Egy szép napon megjelent két munkással a híres-neves vásárlóutca egyik üzlete előtt, ahol a munkások méricskélni kezdtek, ő pedig elővett egy jegyzetfüzetet és számokat firkált. Egy idő után az üzletvezető kíváncsiskodni kezdett, hogy mit méricskélnek a boltja előtt, Hamrák pedig némi faggatózás után elárulta, hogy a városvezetésnek dolgozik és az a feladata, hogy javaslatot tegyen egy újonnan építendő nyilvános vizelde helyére. A boltos persze tudta, hogy a masszív húgyszag nem éppen vevőcsalogató tényező, ezért hátrahívta a „mérnököt” és egy kellemes összeget adott át neki, csak ne az ő placcán állítsák fel a budit. Hősünk persze továbbállt, majd ugyanezzel a mutatvánnyal levette a következő boltost is. Feljelentést senki nem tett. Miért is tettek volna? Lefizettek egy közszolgát, hogy ne az ő üzletük előtt legyen nyilvános WC… és nem is lett.

Egy fontos kellék

Bár a korabeli források nem térnek ki arra, hogy emberünk pontosan milyen kamu-kitüntetéssel hülyítette a jónépet, a rendelkezésünkre álló információk alapján mi erre a fentire tippelünk. Ezt a kitüntetést ugyanis az uralkodó meghatározott szolgálati idő után adományozta hűséges tisztjeinek. Becsületes neve: Katonai Tiszti Szolgálati Jel. Legalább 25 éves szolgálat kellett ahhoz, hogy a büszke offizier kitűzhesse dagadó mellkasára. Hamrák Jani bátyád 30 éves sem volt, amikor először átdugta a gomblyukán, valahogy mégsem kérdezte meg tőle senki, hogy „Komám, milyen volt öt évesen bevonulni?

A nagy mutatvány

Hamrák egy újságban olvasta, hogy Székesfehérvár vezetői megelégelték, hogy a piactéren vagy száll a por, vagy öles pocsolyákban tobzódnak a kofák, és elhatározták, hogy faburkolattal látják el a teret. Emberünk szépen levonatozott Fehérvárra, ahol egy kávéházban elhitette néhány fiatal városatyával, hogy a fa ára történelmi emelkedés előtt áll, ám neki van éppen tizenöt vagonnyi használt fatéglája, amit hajlandó 9000 aranykoronáért eladni. A hálás hivatalnokok rögtön a kezébe is nyomtak ezer aranykoronát előlegként, hősünk pedig már másnap munkásokat toborzott Pesten a Rottenbiller utca faburkolatának felszedésére.

A módszer egyszerű, de nagyszerű volt; innen-onnan összeszedett néhány úttorlaszt, amikkel a Baross-térnél és a Lövölde-térnél lezárta az utcát, aztán a munkásokat rászabadította a faburkolatra. (Ekkor még sok helyen a macskaköves megoldásnál sokkal olcsóbb fakockás útburkolatot használták.) Mindenkinek azt mondta, hogy a városvezetésnek dolgozik, mely a faburkolat bazaltkőre cserélése mellett döntött. A munkások hat nap alatt szedték föl a majdnem egy kilométeres útszakasz burkolatát, amit a Kelenföldi pályaudvarnál vonatra raktak és elszállítottak Székesfehérvárra. A legszebb az egészben, hogy az egész művelet alig került 600 aranykoronába, így még az előlegből is maradt, a sikeres üzlet után pedig megkapta Székesfehérvártól a fennmaradó 8000 aranykoronát is.

Így végezte

Legyen bármilyen elképesztő, a Rottenbiller utca hetekig állt burkolat nélkül, mire valaki megkérdezte a városvezetést, hogy mi a fene van már az újraburkolással. Az még szebb, hogy az érdeklődésre először az volt az illetékesek válasza, hogy bizonyára valamelyik munkatársuk hanyagsága miatt nem halad a beruházás. Mire észbekapott a városháza és végre valaki feljelentést tett a rendőrségen, Budapest összes napilapja címlapon hozta a sztorit és mindenki a töketlen vezetésen röhögött. Hamrák a nagy mutatvány után évekig dajdajozott a megszerzett pénzből, azonban miután kifogyott a pénzmag, valamihez kezdenie kellett, így elszegődött egy vándorcirkuszhoz, ahol az angol-búr háború veteránjának hazudta magát és kitalált sztorikkal kábította a nagyérdeműt. Egy ilyen előadásról vezették ki a detektívek, majd Budapesten hallgatták ki, ahol Hamrák részletes beismerő vallomást tett. Börtönbe került, aztán az első világháború káoszában nyoma veszett.

Ma működne a mutatvány?

Kizárt. A századelőn nem csak az segítette emberünket, hogy Budapesten megszokottak voltak az útkarbantartások (a fa gyorsan rohadt), de a bürokrácia útvesztőit és a hatóságok iránti köztiszteletet is az oldalára állította. Ma a trükk legfőbb ellensége a nyilvánosság, Budapest zsúfoltsága és az, hogy az emberek már nem esnek hasra a hivatalok és egy szépen csillogó kitüntetés előtt.

Olvastad a korábbi részeket? Itt a szélhámosok elsőmásodikharmadik és negyedik része is!

Az etikettel kapcsolatban elkövetett leggyakoribb tévhit, hogy az egész koncepció idejétmúlt, és senki sem törődik a szabályok betartásával. Az etikettet azonban nem csak leendő üzleti partnerek esetében, hanem akkor is érdemes észben tartani, ha kollégáinkkal, vagy főnökünkkel ülünk egy asztalnál. Lydia Ramsey, a Manners that sell című bestseller szerzője szerint a helyes asztali etikett egy üzleti ebéd során az üzleti stratégia elengedhetetlenül fontos része! Összeszedtük a 10 leggyakoribb hibát, hogy még véletlenül se kövesd el őket többet.

1. Pontatlan vagy

Túl korán érkezni ugyanolyan hiba, mint késni, ugyanis ezzel felboríthatjuk a partnerünk naptárát. Ha 5 percnél többet késünk, akkor telefonáljunk az üzleti ebédet szervező félnek.

2. Összekevered az evőeszközöket

Egy több fogásból álló étkezéshez többféle evőeszköz tartozik. Ha nem is tudod melyik a desszertvilla, vagy melyik a fehérboros és a vörösboros pohár, akkor sem kell pánikba esni. Egy rendes teríték esetében a villák a tányértól balra, míg a kanalak és a kés jobbra helyezkednek el. Az evőeszközökkel kapcsolatban a helyes megközelítés az, ha fogásonként kívülről haladunk befelé. Ha a tányér mellett elfogytak, akkor a tányér feletti evőeszközök jönnek, fentről lefelé. A vörösboros pohár nagyobb és öblösebb, mint a fehérboros.

3. Rosszul öltözöl

Ha nincs is dress code, az íratlan szabályok szerint tanácsosabb konzervatívabb öltözéket választani, mint lazábbat. Nem szerencsés, ha egy üzleti ebéd alkalmával szeretnénk megmutatni, hogy mennyire lezserek tudunk lenni. Nyakkendő ajánlott.

4. Rosszul helyezed az evőeszközöket a tányérra

Ha letesszük a kést és a villát, akkor úgy kell őket a tányérra tenni, hogy ne érjenek az asztalhoz. Ha végeztünk az étkezéssel, akkor egymás mellé kell helyezni őket, méghozzá úgy, hogy nagyjából 5 óra irányába mutassanak.

5. Iszol

Akárki is szervezi az alkalmat – mi vagy reménybeli üzletfelünk – 2 pohár bornál többet nem ildomos fogyasztani, bár a legfrissebb trendek szerint üzlet esetében nincs helye alkoholnak az asztalnál. Az ilyen események célja az üzlet, a borgőzös fej pedig nem segít ebben. Az első korty mindig a szervező felet illeti meg, és ez az étkezés egyéb pillanataira is igaz. Mindenben követni kell a meghívó felet, és ez arra is vonatkozik, hogy ne rendeljünk alkoholt, ha a házigazda sem iszik. Ha mi szerveztük az üzleti ebédet, akkor viszont mi irányítjuk az eseményeket.

 

6. Rosszul választasz

Egyes vélemények szerint az üzleti ebéd alkalmával az étel csak formalitás, vannak olyan szakemberek, akik azt tanácsolják, hogy nem szabad éhesen érkezni az üzleti ebédre. Bonyolult fogásokat sem szabad választani, hogy még véletlenül se a homár vagy a rák szétcincálása kösse le a figyelmünket, és az olyan egyszerű ételeket is kerülni kell, mint a paradicsomos spagetti, amely könnyen összepöttyözheti az ingünket. Soha ne válasszuk a legdrágább ételt, inkább nézzük meg, hogy milyen árkategóriában választ partnerünk. Ha vendégként mi választunk először, akkor közepes árkategóriájú fogásokat válasszunk.

7. Kipakolsz

Az alapszabályok közé tartozik, hogy egyenes háttal illik ülni a széken, a könyök és a kezek nem érnek az asztalhoz. Semmilyen tárgyat – telefont, tárcát, slusszkulcsot – nem tehetünk az asztalra. Lehetőség szerint mindent adjunk le a ruhatárban, vagy helyezzünk fogasra, végszükség esetén a székünk támlájára. A vászonszalvétát nem illik Bud Spencer módjára a nyakunkba tuszkolni, a helyes eljárás, ha az ölünkbe helyezzük rögtön azután, hogy helyet foglaltunk. Étkezés végén a tányértól balra tesszük le.

8. Kínos témaválasztás

A megfelelő társalgási témák ismerete kulcsfontosságú lehet egy üzleti ebéd során. Mit kerüljünk? Az olyan kényes témák, mint a politika vagy a vallás nem ajánlott topikok. Családi ügyek, betegségek szintén. Ha meghívottak vagyunk, akkor az üzleti vonatkozású témákat ne mi hozzuk szóba, hanem várjuk meg, hogy a meghívó fél kezdjen bele. Ha a meghívó fél tesz fel valamilyen kellemetlen kérdést egy kényes témával kapcsolatban - például politika – adjunk semleges választ. Remélhetőleg az asztaltársunk nem folytatja tovább faggatásunkat.

9. Kenyértörés

A kenyér az egyik legtrükkösebb étel, amin meg lehet csúszni. Bár elegánsabbnak tűnhet, de sosem vágjuk késsel, mindig falatnyi darabokat törünk belőle. Ha villás reggelin veszünk részt, és megvajaznánk, akkor mindig csak azt a falat kenyeret kenjük meg, amelyiket megesszük, vagyis ne készítsünk szendvicset!

10. Rosszkor szólalsz meg

Egy üzleti ebéd fontos része a kommunikáció. Jó esetben esélyünk nyílik elmondani a véleményünket, meggyőzni az üzleti partnerünket a saját vagy a cégünk képességeiről. Ha beszélünk, akkor viszont nagyon fontos, hogy semmiképpen ne teli szájjal tegyük, bármennyire is hajt bennünket a tettvágy. Ha nem veszünk túl nagy falaltokat a szánkba, akkor gyorsabban tudjuk lenyelni őket, és hamarabb tudunk válaszolni. Evőeszközökkel gesztikulálni illetlenség. Ha ezeket az apróbb szabályokat betartjuk, mindenképpen jobb benyomást tehetünk potenciális üzletfeleinkre. Semmibe sem kerül, de sokat jelenthet.

Lehetsz fiatal, kellhet a pénz, de ennyire azért mégsem.

Bérszakdolgozat-írás

Pénzért elkészíteni más szakdolgozatát szerencsére egyre cikibb és megvetett tevékenységnek minősül Magyarországon. Egy átlagos szakdolgozat két hét alatt készül el, amelynek piaci díja 120–150 ezer forint a feketepiacon. Mindez azonban intenzív munkával jár: aki ilyet bevállal, gyakorlatilag két hétig ki sem teheti a lábát otthonról. A bér-szakdolgozás óriási hátránya, hogy mindehhez nagy tudásra, nyelvismeretre és kutatómunkára van szükség. Általában ismerősökön, barátokon keresztül köttetik meg az üzlet. Komoly veszélyfaktor, hogy akár évekkel később is kiderülhet a stikli, így jelentős zsarolási potenciállal kell szembenézniük azoknak, akik megrendelőként később közéleti szerepet vállalnak.


Internetes aljamunka

A Google AdWords megjelenése előtt virágoztak az internetes hirdetési csalások. Proxyszerveres, anonim IP-címről érkező bérkattintásokkal viszonylag könnyen lehetett felturbózni egy hirdetés forgalmát, ám jelenleg a Google rendszere 98 százalékban kiszűri a sötétben bujkálókat (vagy algoritmusaikat). Bár blackhat seo vonalon ma is lehet látványos növekedést elérni egy weboldal látogatottságánál (maximum fél évig), e mögött nem áll valós teljesítmény. Mi a hasonló – rossz szándékú, kétes – kategóriába tettük az összes, ún. MLM-rendszeren alapuló ügynöki munkát is. Bár ezek a cégek legálisan működnek, az ismerősök, barátok megkörnyékezésére alapozó ügynöki munkák etikai értelemben az internet legalját jelentik – és nem is lehet velük sokat keresni.


Bankrablás

Az egyik legkockázatosabb pénzkereseti mód, mert a lebukás biztosra vehető. Sokan gondolják, hogy képesek megtervezni és kivitelezni egy bankrablást, ám óva intjük őket: a végén mindenki lebukik. Ráadásul a bankok egyre fejlettebb eszközöket vetnek be a bankrablók ellen – ezek egy része ismert, más részük nem. A festékpatron, biztonsági zár, rendőrségi pánikgomb mellett léteznek olyan technikák, amelyekről a bankrablók még soha nem hallottak. Nem is beszélve arról, hogy minősített esetben tíz–tizenöt év börtönbüntetést is kaphatunk bankrablásért.


Férfiprostitúció

Bár az idősebb nőket kielégítő férfiprostituáltakról számos legenda kering, a valóságban csak kevesek vállalhatják be ezt a munkát. A vonzó külső mellett intelligenciával, jó kommunikációs készséggel és empátiával is rendelkezni kell. Nemcsak a szexcsődör, hanem a lelket ápoló pszichológus szerepét is el kell tudni játszani. Ezzel szemben a férfiaknak szóló férfiprostitúció pontosan úgy működik, mint a férfiaknak szóló női: gyomorforgató munkával viszonylag sok pénzt lehet keresni, ám lelkileg könnyen belerokkan az ember. A férfiprostitúció főként az interneten van jelen, de a fiatal – többnyire román és ukrán – fiúkat például megtalálhatjuk a fővárosi Duna-korzón is. A hazai golden boyok (fiatal kitartottak) és silver daddyk (idős, gazdagabb kitartók) társadalma meglehetősen rétegzett. Hazánkban öt–hat százezer homoszexuális ember él, a családtagokat és barátokat is számítva, nagyjából 800 ezer embert érinthet a homoszexualitás.


Drogkereskedelem

A kemény drogok terjesztése veszélyes üzlet, Magyarországon általában külföldi szervezett bűnözői csoportok kezében van. Ha valaki olyan hülye, hogy ezzel kíván foglalkozni, akkor alaposan fel kell kötnie a gatyáját. Ugyanakkor hazánkban sok fiatalember úgy véli: a könnyű drogok – elsősorban marihuána – termesztése és terítése óriási üzlet, amibe szívesen belevágna. Ne tegye! Még a házibuliban átadott, egyetlen szál jointért is akár kettő–nyolc terjedő börtönt is kaphatunk.