Gyémántok az örökkévalóságnak – Legendás szélhámosok 12.

Philip Arnoldnak sikerült az, ami csak a szélhámosok krémjének adatik meg; beírta nevét a történelemkönyvekbe, méghozzá a „Nagy 1872-es gyémántátverés” szócikk mellé. A mutatványhoz nem is volt másra szüksége, mint egy jól felépített színjátékra, néhány ékkőre és egy hűséges bűntársra.

A kezdetek

Azt, hogy egyáltalán tudunk valamit Philip Arnold előéletéről, egy Bruce A. Woodard nevű könyvelőnek köszönhetjük, aki a nagy gyémánt-balhé megszállottjává vált, majd 1967-ben Diamonds in the Salt címmel könyvet írt a kutatásairól. Szerinte hősünk az 1820-as évek végén született valahol Kentuckyban, ahol egy kalapkészítő inasaként kezdte meg a karrierjét. Fiatalon részt vett a mexikói-amerikai háborúban, később pedig sikeresen szakított néhány száz dollárt a kaliforniai aranylázból, majd a szerzett vagyonnal visszament szülővárosába, ahol családot alapított. A hatvanas évek végén emberünk San Fransiscóba ment, ahol könyvelőként kezdett dolgozni egy gyémánt-fúrókat készítő cégnél. A történet itt vett érdekes fordulatot.

Profil

Philip Arnold 1870-ben egy nap megvilágosodott. Felhívta John Slack nevű unokatestvérét, akivel anno együtt harcoltak a háborúban, aztán ketten összedobtak annyi pénzt, ami elég volt néhány csiszolatlan rubint és zafír megvásárlására.

Az ékköveket összekeverték néhány marék tört gyémánttal, amit emberünk a munkahelyéről csempészett ki, majd meglátogattak egy feltörekvő helyi bankárt, George D. Robertset, akinek kulcsszerepet szántak mesteri színjátékukban. Átadták neki a zsákba csomagolt kavicsokat és megkérték, hogy helyezze valami szuperbiztos trezorba, amíg ők elintéznek néhány nagyon fontos dolgot. Hősünk jól tudta, hogy a folyton kérdezősködő és mindenben potenciális üzletet szimatoló Roberts nem bírja megállni a dolgot kérdések nélkül, így néhány perces unszolás után elárulta neki, hogy egy hihetetlenül értékes földterülethez jutottak, ami roskadozik a bányászható gyémántoktól és egyéb ékkövektől. Megígértette vele, hogy senkinek se beszéljen a felfedezésről, de – ahogy remélte – a bankár csak addig tartotta a száját, amíg ők kiléptek az ajtaján. Amikor újabb zsáknyi „talált” gyémánttal visszatértek Robertshez, egy rakás befektető várta őket a mesés kincs eredete után érdeklődve.
Innentől aztán nem volt megállás. A szélhámosok olyan embereket húztak be a játszmába, mint például William C. Ralston, a Bank of California alapítója vagy Horace Greeley, a New York Tribune főszerkesztője. Amikor a pénzszagra összegyűlt befektetők letettek 50 ezer dollárnyi előleget a magukat szinte pénzügyi analfabétáknak beállító szélhámosok elé, Arnold azonnal Angliába utazott, ahol egy Leopold Keller nevű ékszerésztől 20 ezer dollár értékben olyan tört gyémántokat vásárolt, melyeket nem találtak elég értékesnek a csiszoláshoz. Amikor ezeket a köveket bemutatták az amerikai balekoknak, akkor azok a híres – és mai napig milliárdos bevételekkel operáló – Tiffany & Co. alapítójától, Charles Lewis Tiffanytól kértek értékbecslést. Még a csalók is meglepődtek a szerencséjükön, amikor Tiffany hatalmas bakit vétve közölte a befektetőkkel, hogy a 20 ezer dollárért beújított kavicsok szerinte legalább 150 ezer dollárt érnek.

A nagy mutatvány

Arnold és társa összesen több mint félmillió dollárt kaszáltak a mutatvánnyal, ami akkoriban példa nélküli zsákmánynak számított. Az összes létező trükköt bevetették, hogy fenntartsák a látszatot és az áldozataikból minél több pénzt sajtoljanak ki. Egy alkalommal például négy napig vándoroltak a befektetőkkel a pusztában lóháton, majd egy olyan területre vitték őket, ahol korábban gondosan elástak néhány gyémántot. Amikor pár méter ásás után rubintok fordultak ki a földből, a gazdag balekok majd’ elsírták magukat örömükben.

Ma működne a mutatvány?

Bár az emberi kapzsiságra építő átverések a mai viszonyok között is működőképesek, egy hasonló mutatvány kivitelezése napjainkban már számos akadályba ütközne. Arnold az inflációt figyelembe véve mai áron 8 millió dollárt (kb. 1,8 milliárd forint) szakított, mely manapság is elég nagy összeg ahhoz, hogy egy modern üzletember mindenre kiterjedő szakértői véleményt rendeljen egy ilyen horderejű kifizetés előtt. A XXI. században könnyűszerrel bebizonyosodna az értéktelen földterületről, hogy egy lyukas petákot sem ér.

Így végezte

Félmillió dollár már elég szép summa volt ahhoz, hogy hőseink visszavonuljanak. A föld megvásárlása után a befektetők végre megbíztak egy geológus-szakértőt, Clarence Kinget, hogy vizsgálja meg a területet, a csalás pedig végleg lelepleződött. Talán az óriási szégyen miatt azonban az átvert prominensek soha nem nyújtottak be feljelentést Arnold és társa ellen. Emberünk visszament Kentuckyba, ahol feltámasztott egy anyagi nehézségekkel küzdő bankot, majd boldogan élt, amíg meg nem halt… amire szerencsétlenségére azért nem kellett olyan sokáig várni. Lövöldözésbe keveredett egy rivális pénzintézet embereivel, melynek során súlyos sebet szerzett, majd félévnyi betegeskedés után végül tüdőgyulladás vitte el 1873 telén.

Ki volt az a zseniális szélhámos, aki azért akarta ellopni a Mona Lisát, hogy hat másolatot is el tudjon adni mellé? Olvasd el!

Az etikettel kapcsolatban elkövetett leggyakoribb tévhit, hogy az egész koncepció idejétmúlt, és senki sem törődik a szabályok betartásával. Az etikettet azonban nem csak leendő üzleti partnerek esetében, hanem akkor is érdemes észben tartani, ha kollégáinkkal, vagy főnökünkkel ülünk egy asztalnál. Lydia Ramsey, a Manners that sell című bestseller szerzője szerint a helyes asztali etikett egy üzleti ebéd során az üzleti stratégia elengedhetetlenül fontos része! Összeszedtük a 10 leggyakoribb hibát, hogy még véletlenül se kövesd el őket többet.

1. Pontatlan vagy

Túl korán érkezni ugyanolyan hiba, mint késni, ugyanis ezzel felboríthatjuk a partnerünk naptárát. Ha 5 percnél többet késünk, akkor telefonáljunk az üzleti ebédet szervező félnek.

2. Összekevered az evőeszközöket

Egy több fogásból álló étkezéshez többféle evőeszköz tartozik. Ha nem is tudod melyik a desszertvilla, vagy melyik a fehérboros és a vörösboros pohár, akkor sem kell pánikba esni. Egy rendes teríték esetében a villák a tányértól balra, míg a kanalak és a kés jobbra helyezkednek el. Az evőeszközökkel kapcsolatban a helyes megközelítés az, ha fogásonként kívülről haladunk befelé. Ha a tányér mellett elfogytak, akkor a tányér feletti evőeszközök jönnek, fentről lefelé. A vörösboros pohár nagyobb és öblösebb, mint a fehérboros.

3. Rosszul öltözöl

Ha nincs is dress code, az íratlan szabályok szerint tanácsosabb konzervatívabb öltözéket választani, mint lazábbat. Nem szerencsés, ha egy üzleti ebéd alkalmával szeretnénk megmutatni, hogy mennyire lezserek tudunk lenni. Nyakkendő ajánlott.

4. Rosszul helyezed az evőeszközöket a tányérra

Ha letesszük a kést és a villát, akkor úgy kell őket a tányérra tenni, hogy ne érjenek az asztalhoz. Ha végeztünk az étkezéssel, akkor egymás mellé kell helyezni őket, méghozzá úgy, hogy nagyjából 5 óra irányába mutassanak.

5. Iszol

Akárki is szervezi az alkalmat – mi vagy reménybeli üzletfelünk – 2 pohár bornál többet nem ildomos fogyasztani, bár a legfrissebb trendek szerint üzlet esetében nincs helye alkoholnak az asztalnál. Az ilyen események célja az üzlet, a borgőzös fej pedig nem segít ebben. Az első korty mindig a szervező felet illeti meg, és ez az étkezés egyéb pillanataira is igaz. Mindenben követni kell a meghívó felet, és ez arra is vonatkozik, hogy ne rendeljünk alkoholt, ha a házigazda sem iszik. Ha mi szerveztük az üzleti ebédet, akkor viszont mi irányítjuk az eseményeket.

 

6. Rosszul választasz

Egyes vélemények szerint az üzleti ebéd alkalmával az étel csak formalitás, vannak olyan szakemberek, akik azt tanácsolják, hogy nem szabad éhesen érkezni az üzleti ebédre. Bonyolult fogásokat sem szabad választani, hogy még véletlenül se a homár vagy a rák szétcincálása kösse le a figyelmünket, és az olyan egyszerű ételeket is kerülni kell, mint a paradicsomos spagetti, amely könnyen összepöttyözheti az ingünket. Soha ne válasszuk a legdrágább ételt, inkább nézzük meg, hogy milyen árkategóriában választ partnerünk. Ha vendégként mi választunk először, akkor közepes árkategóriájú fogásokat válasszunk.

7. Kipakolsz

Az alapszabályok közé tartozik, hogy egyenes háttal illik ülni a széken, a könyök és a kezek nem érnek az asztalhoz. Semmilyen tárgyat – telefont, tárcát, slusszkulcsot – nem tehetünk az asztalra. Lehetőség szerint mindent adjunk le a ruhatárban, vagy helyezzünk fogasra, végszükség esetén a székünk támlájára. A vászonszalvétát nem illik Bud Spencer módjára a nyakunkba tuszkolni, a helyes eljárás, ha az ölünkbe helyezzük rögtön azután, hogy helyet foglaltunk. Étkezés végén a tányértól balra tesszük le.

8. Kínos témaválasztás

A megfelelő társalgási témák ismerete kulcsfontosságú lehet egy üzleti ebéd során. Mit kerüljünk? Az olyan kényes témák, mint a politika vagy a vallás nem ajánlott topikok. Családi ügyek, betegségek szintén. Ha meghívottak vagyunk, akkor az üzleti vonatkozású témákat ne mi hozzuk szóba, hanem várjuk meg, hogy a meghívó fél kezdjen bele. Ha a meghívó fél tesz fel valamilyen kellemetlen kérdést egy kényes témával kapcsolatban - például politika – adjunk semleges választ. Remélhetőleg az asztaltársunk nem folytatja tovább faggatásunkat.

9. Kenyértörés

A kenyér az egyik legtrükkösebb étel, amin meg lehet csúszni. Bár elegánsabbnak tűnhet, de sosem vágjuk késsel, mindig falatnyi darabokat törünk belőle. Ha villás reggelin veszünk részt, és megvajaznánk, akkor mindig csak azt a falat kenyeret kenjük meg, amelyiket megesszük, vagyis ne készítsünk szendvicset!

10. Rosszkor szólalsz meg

Egy üzleti ebéd fontos része a kommunikáció. Jó esetben esélyünk nyílik elmondani a véleményünket, meggyőzni az üzleti partnerünket a saját vagy a cégünk képességeiről. Ha beszélünk, akkor viszont nagyon fontos, hogy semmiképpen ne teli szájjal tegyük, bármennyire is hajt bennünket a tettvágy. Ha nem veszünk túl nagy falaltokat a szánkba, akkor gyorsabban tudjuk lenyelni őket, és hamarabb tudunk válaszolni. Evőeszközökkel gesztikulálni illetlenség. Ha ezeket az apróbb szabályokat betartjuk, mindenképpen jobb benyomást tehetünk potenciális üzletfeleinkre. Semmibe sem kerül, de sokat jelenthet.

Player Autószalon

Lehetsz fiatal, kellhet a pénz, de ennyire azért mégsem.

Bérszakdolgozat-írás

Pénzért elkészíteni más szakdolgozatát szerencsére egyre cikibb és megvetett tevékenységnek minősül Magyarországon. Egy átlagos szakdolgozat két hét alatt készül el, amelynek piaci díja 120–150 ezer forint a feketepiacon. Mindez azonban intenzív munkával jár: aki ilyet bevállal, gyakorlatilag két hétig ki sem teheti a lábát otthonról. A bér-szakdolgozás óriási hátránya, hogy mindehhez nagy tudásra, nyelvismeretre és kutatómunkára van szükség. Általában ismerősökön, barátokon keresztül köttetik meg az üzlet. Komoly veszélyfaktor, hogy akár évekkel később is kiderülhet a stikli, így jelentős zsarolási potenciállal kell szembenézniük azoknak, akik megrendelőként később közéleti szerepet vállalnak.


Internetes aljamunka

A Google AdWords megjelenése előtt virágoztak az internetes hirdetési csalások. Proxyszerveres, anonim IP-címről érkező bérkattintásokkal viszonylag könnyen lehetett felturbózni egy hirdetés forgalmát, ám jelenleg a Google rendszere 98 százalékban kiszűri a sötétben bujkálókat (vagy algoritmusaikat). Bár blackhat seo vonalon ma is lehet látványos növekedést elérni egy weboldal látogatottságánál (maximum fél évig), e mögött nem áll valós teljesítmény. Mi a hasonló – rossz szándékú, kétes – kategóriába tettük az összes, ún. MLM-rendszeren alapuló ügynöki munkát is. Bár ezek a cégek legálisan működnek, az ismerősök, barátok megkörnyékezésére alapozó ügynöki munkák etikai értelemben az internet legalját jelentik – és nem is lehet velük sokat keresni.


Bankrablás

Az egyik legkockázatosabb pénzkereseti mód, mert a lebukás biztosra vehető. Sokan gondolják, hogy képesek megtervezni és kivitelezni egy bankrablást, ám óva intjük őket: a végén mindenki lebukik. Ráadásul a bankok egyre fejlettebb eszközöket vetnek be a bankrablók ellen – ezek egy része ismert, más részük nem. A festékpatron, biztonsági zár, rendőrségi pánikgomb mellett léteznek olyan technikák, amelyekről a bankrablók még soha nem hallottak. Nem is beszélve arról, hogy minősített esetben tíz–tizenöt év börtönbüntetést is kaphatunk bankrablásért.


Férfiprostitúció

Bár az idősebb nőket kielégítő férfiprostituáltakról számos legenda kering, a valóságban csak kevesek vállalhatják be ezt a munkát. A vonzó külső mellett intelligenciával, jó kommunikációs készséggel és empátiával is rendelkezni kell. Nemcsak a szexcsődör, hanem a lelket ápoló pszichológus szerepét is el kell tudni játszani. Ezzel szemben a férfiaknak szóló férfiprostitúció pontosan úgy működik, mint a férfiaknak szóló női: gyomorforgató munkával viszonylag sok pénzt lehet keresni, ám lelkileg könnyen belerokkan az ember. A férfiprostitúció főként az interneten van jelen, de a fiatal – többnyire román és ukrán – fiúkat például megtalálhatjuk a fővárosi Duna-korzón is. A hazai golden boyok (fiatal kitartottak) és silver daddyk (idős, gazdagabb kitartók) társadalma meglehetősen rétegzett. Hazánkban öt–hat százezer homoszexuális ember él, a családtagokat és barátokat is számítva, nagyjából 800 ezer embert érinthet a homoszexualitás.


Drogkereskedelem

A kemény drogok terjesztése veszélyes üzlet, Magyarországon általában külföldi szervezett bűnözői csoportok kezében van. Ha valaki olyan hülye, hogy ezzel kíván foglalkozni, akkor alaposan fel kell kötnie a gatyáját. Ugyanakkor hazánkban sok fiatalember úgy véli: a könnyű drogok – elsősorban marihuána – termesztése és terítése óriási üzlet, amibe szívesen belevágna. Ne tegye! Még a házibuliban átadott, egyetlen szál jointért is akár kettő–nyolc terjedő börtönt is kaphatunk.