Mi a közös a buszsofőrökben, a vasutasokban és a reptéri dolgozókban? Ha sztrájkolnak, azzal el is érnek valamit, mert több tízezer ember életét keserítik meg a munkabeszüntetéssel töltött órák. De mit tegyen egy szürke irodai aktakukac, ha valamit el akar érni a vezetőséggel szemben? Hogyan sztrájkoljunk okosan?

Mivel az Alaptörvényünk is elismeri a sztrájkhoz való jogot, ezért ahhoz a pénztáros Micikétől kezdve a takarékszövetkezet regionális igazgatójáig alapvetően mindenkinek joga van, ez viszont nem teremt kötelezettséget sem a részvételre, sem pedig a sztrájktól való tartózkodásra, mivel a résztvevők önként dönthetik el, hogy csatlakoznak-e vagy sem. Nem gondoljuk azonban azt, hogy a szokásos reggeli kávézgatás során felmerülő elégedetlenség hirtelen sztrájkba torkollhat, mivel a felmerülő vitás kérdésben – ami bármi lehet, a munkabér-emeléstől kezdve a sanyargató munkakörülményeken át a pocsék menzáig – először egyeztetést kell tartani és ha ez hét napon keresztül nem vezet eredményre, akkor lehet a munkabeszüntetéshez folyamodni. Ennek elmaradása miatt volt például jogellenes az MTVA munkatársának tavalyi emlékezetes éhségsztrájkja. Bár a törvény lehetővé teszi, hogy az egyeztetés alatt is tarthassanak figyelmeztető sztrájkot – vagyis, a kávészünet meghosszabbítható.

Fontos a sztrájkot olyan időszakra időzíteni, amikor a munkáltató húsba vágóan megérzi a szorgos kezek hiányát és nem pedig a nyári uborkaszezonra, amikor egyébként is csak pasziánszoznának a dolgozók. Lényeges kérdés a „hogyan” is, az egyszerű munkabeszüntetés már önmagában sztrájknak számít, az exhibicionistábbak csinálhatnak transzparenseket, rendezhetnek ülő-, fekvő- vagy fejen álló sztrájkot, míg a kifejezetten önsanyargatók bevethetik az éhségsztrájk intézményét. A sztrájk során a benne részt vevő munkavállalókat bér nem illeti meg, érdemes ezért minél előbb megállapodásra jutni.

A sztrájk hatékonysága és érdekérvényesítő ereje nagy mértékben függ az adott szakma nélkülözhetetlenségétől. Ezzel persze nem arra akarunk utalni, hogy egy állami hivatalnok ebből a szempontból kevésbé lenne fontos, mint egy kukásautó sofőrje, azonban, ha utóbbi nem dolgozik, egy idő után belefulladunk a szemétbe, míg előbbi munkabeszüntetése esetén maximum pár nappal később tolja odébb azt az aktát, amivel egyébként is hetekig szöszmötöl.

A sztrájkot nem az egyes munkavállalók, hanem az érdekeiket képviselő szervezetek, elsősorban a szakszervezet kezdeményezhet. Jogellenes a sztrájk, ha a célja az Alaptörvénybe ütközik, például az államforma megváltoztatása, továbbá ha az adott munkáltatónál kollektív szerződés van és a vitatott kérdést rendezte, vagy olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel, vagy mulasztással szemben, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik, mint pl. egy kedves dolgozó kirúgása.

Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez – például a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az ne gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését. Ennek mértékét és feltételeit az egyeztetésen kell meghatározniuk a feleknek. Ha ez nem sikerül – és általában nem sikerül – akkor munkaügyi bíróság elé vihető az ügy, ha egyáltalán tud dönteni a bíróság erről a kényes kérdésről, bírói döntés hiányában a sztrájk nem tartható meg. A munkáltató igyekszik az elégséges szolgáltatást úgy meghatározni, hogy az minél inkább megközelítse a rendes működés mértékét, a munkavállalónak viszont az az érdeke, hogy az elégséges szolgáltatást minél alacsonyabban határozza meg. Az eddigi sztrájkok során is azt tapasztaltuk, hogy minél többen maradnak szolgáltatás nélkül, annál kedvezőbb döntés születhet a munkavállalókra nézve (lásd. BKV-sztrájk).
Sajnos semmilyen körülmények között nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál.

És mi történik a utána? Elvileg a sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető, persze a munkáltató és a munkát megtagadó dolgozó között feltehetően nem lesz olyan felhőtlen a viszony, mint előtte, ezért esélyes, hogy találnak okot a kirúgásukra. A jogellenesen részt vevőkkel szemben pedig akár rendkívüli felmondás is alkalmazható.

KIs sztrájk-töri

Az ókori Egyiptomban sem volt az élet játék és mese. Az első dokumentált sztrájkra ott került sor, mert a munkások se ruhát, sem élelmet nem kaptak a téli hónapok alatt.

Magyarország történetében a legelső sztrájkokat az ötvösök szervezték Besztercebányán 1515-ben, Kolozsvárott pedig 1573-ban és 1576-ban. Ez utóbbiaknak a fennmaradt iratok szerint egy per volt az előzménye: a szász ötvösök céhe korlátozni akarta a magyar mesterek jogait, akik emiatt kétszer is beszüntették a munkavégzést.

Az első, nagy nyilvánosságot kapott munkabeszüntetés, a kommunista rendszer első sztrájkja 1988-ban volt. Megközelítőleg 500 mecseki szénbányász közel húszórás munkabeszüntetéssel adott nyomatékot annak a követelésének, hogy állítsák vissza a személyi jövedelemadó bevezetése miatt jelentősen lecsökkent hűségjutalmuk eredeti értékét.

A tömegközlekedési vállalatok leghosszabb sztrájkja nemrég volt. Kanada fővárosában 2009 januárjában 52 napon keresztül nem jártak a buszok.

A legrövidebb sztrájk pedig mindössze két percig tartott, szolidaritásképp álltak a vonatok, és együtt éreztek a palesztin emberekkel a Gázai övezetben kialakult helyzet miatt, majd mentek tovább menetrend szerint.

Lehet, hogy egy cég éppen téged keres. Hagyd, hogy megtaláljon! Töltsd ki Jobline profilod vagy töltsd fel önéletrajzodat, és nyerj! Részletekért kattints ide>> (X)