Ámuldozik a világ a Budapest látványosságain egyensúlyozó férfi képein

Volt egyszer egy Budapest, tele eleganciával, szemkápráztató épületekkel és energiával – ezek tették a XX. század első felében Európa egyik legdinamikusabban fejlődő metropolisává. A millenniumi és az 1900-as években zajló építkezések és társadalmi átalakulások miatt Budapest John Lukács megfogalmazása szerint új városnak számított, ami egy olyan jellemzés, amit manapság aligha érzünk helyénvalónak. Összeállításunkban listába szedtünk néhányat a város arculatát egykor meghatározó épületek, intézmények közül.

  1. 1/1


    Elevátorház

    Ma már szinte eszünkbe se jut kikötőként gondolni a fővárosra, pedig hetven éve még a város szívében rakodták ki a Dunán érkező teherhajók áruit. Amit ma közraktárnak nevezünk, csak a maradéka annak a gigantikus komplexumnak, ami egykor a Petőfi híd pesti hídfőjétől északra feküdt.

    Az Elevátorház a pesti hídfőnél

    Az elevátorház a maga korában hipermodern technológiával felszerelt rakodóbázis volt: daruval emelték ki a hajók rakományát (kapacitás: óránként 65 tonna), amelyet aztán síneken vittek a raktárakba. Négy sínpár feküdt a létesítmény területén, egyszerre húsz vagonba tudtak pakolni. A második világháborúban bombatalálat érte, menthetetlen volt, ezért le kellett bontani.

    Pont a hölgy feje felett látható a hatalmas épület

    Haas-palota

    Üzleteknek, de főleg lakásoknak adott helyet a Vörösmarty téri épület, amely a második világháborúban bombatalálatot kapott. Kár érte.

    Hidroplánállomás

    1923 és 1926 között az Aeroexpressz légitársaság hidroplánállomása a Gellért szálló előtti partszakaszon működött. A Balatonra és Bécsbe indultak innen járatok. Érdekesség, hogy a cég egyik pilótája Endresz György volt, aki társával, Magyar Sándorral 1931-ben a Justice for Hungary nevű géppel a világon tizenötödikként repülte át az óceánt, azzal a kis plusszal, hogy 230 km/h sebességükkel világrekordot döntöttek.

    Tabán

    A múlt századforduló táján a Tabán volt Budapest Montmartre-ja, egy amolyan mini vigalmi negyed, tele girbe-gurba utcácskákkal, italmérésekkel, borozókkal és kurvákkal – nem meglepő, hogy írók, költők, festők, művészek kedvelt helye volt. A budai várhegy és a Gellért-hegy között a rácok, magyarok, romák lakta multikulti városrészt 1933 és '36 között bontották el – hiába kampányoltak érte írók, városvédők. Az oda tervezett városrész sosem épült meg. Ha még létezne Tabán, senki sem járna a Kazinczy utcába.

    Nemzeti Színház

    A Nemzeti Színház társulata 1908-ban költözött be a Népszínház Blaha Lujza téri épületébe, mivel előző otthonát ugyanabban az évben bontásra ítélték. Egészen 1963-ig ott is lakott a nemzet színháza, de aztán az épületet statikailag meggyengítette az akkor épült 2-es metró, úgyhogy lebontották ezt a szép épületet. Nem baj, mert egy bazi ronda másikat húztak fel a helyére.

    Iparcsarnok

    1885-ben épült meg a városligeti Iparcsarnok, amely egy földszintes, középen diadalkapuval ellátott gigantikus kiállítócsarnok volt. A főbejárat fölött Hungária páncélos, pajzsos szobra állt, mellette kétoldalt a műipart és kereskedelmet megszemélyesítő nőalakok. Homlokzata a Keleti pályaudvar főbejáratához hasonlított, alapterülete meghaladta a 14 ezer négyzetmétert. Ahogy sok fővárosi épület, úgy ez is a második világháború során pusztult el.

    Albertirsai úti lóversenypálya

    A ma Kincsem parknak nevezett pályára valaha tömegek látogattak el, ahogyan azt ezeken a remek fotókon is láthatjuk. Újpesten is komoly lóversenypálya volt, frankó célbírói toronnyal és rendes látogatókkal. Ide is rakjuk a képet bizonyítéknak, annyira hihetetlen. 1944-ig működött.

    Az arisztokrácia a háború előtt Káposztásmegyerről indította kopófalka-vadászatait.

    Erzsébet híd

    Így nézett ki az Erzsébet híd 1945-ig, és természetesen ennek is a második világháború vetett véget: a visszavonuló németek több más híddal együtt a vízbe robbantották. 1903-as átadásától kezdve huszonöt éven keresztül ez volt a világ leghosszabb egynyílású hídja, amely mederpillér nélkül 290 méter hosszú volt! De hogy lássuk, nem csak a méret a lényeg, a maga korában a világ egyik legszebb lánchídjának is tartották.

    (Forrás: Fortepan.hu)

Hetvenkét éve, 1944 áprilisában ilyenkor kezdődött meg Budapest légi bombázása. A fő célpont az ország egyik legnagyobb hadiipari komplexuma volt Csepelen.

1944. április 3-ig a német megszállás alatt lévő Budapestet és környékét a szövetséges haderők nem bombázták. Ezen a napon azonban komoly támadás indult a főváros környéki ipari központok ellen, amelyeknek nagy része a Csepel-szigeten működött.

B-24 Liberator bombázógép a Csepel sziget fölött

Az első hullámban 112 gép ért a főváros fölé, amelyeknek az volt a feladata, hogy a szigetszentmiklósi Messerschmidt 210-eseket gyártó üzemet legyalulják a föld színéről.

A Csepel Művek légifotón

A magyar légierő gépei felszálltak ugyan, de nem tudták megzavarni az offenzívát. Nagyjából háromszáz bomba hullott a gyárra és környékére.

A szabadkikötő a magasból

Csepeli Papírgyár és a Gubacsi híd bombázása (a Soroksári dunaágon). Baloldalt a Csepeli Stadion

Április 13-án nagyjából nyolcszáz szövetséges gép támadta Csepelt. Célpont volt a repülőtér, a Shell, Vacuum Oil Company és a Steaua kőolaj-finomító. A fotókon is látható hatalmas füstoszlop a megrongálódott tartályokból tört elő. Ezekben a napokban Szolnokot és Győrt is bombázták.

Hatalmas füstfelhő tör elő a szabadkikötőből

A Dunai Repülőgépgyárat és a gyári repülőteret (a mai Tököli repülőtér) bombázó B-24 Liberátorok

A szabadkikötő bombázása

A támadásoknak Csepel környékén közel 1400 áldozata volt, találatok érték Csepel község központját is. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben helyreállíthatatlan károk keletkeztek, a harckocsigyártás a továbbiakban itt megszűnt. A bombázások napjaiban becslések szerint közel 2-300 ezer ember menekült el a főváros környékéről.

Bombázók a város felett. Háttérben Budapest, Csepel sziget. A füstfelhő a Ferencvárosi pályaudvar, Déli összekötő vasúti híd környékén látható

(Forrás: Fortepan)