Ma, vagyis péntek délután varázslatos pillanatokat élhetett át az, aki épp a Deák téren vágott át hazafelé, vagy ment a dolgára. Utcazene állította meg a rohanókat, libabőr és mosolyra húzott száj indította a hétvégét.
A metró felé baktatva pénteken már sok jóra nem számít az ember, jön a hétvége, ennél jobb nem is kell. Aztán láttam, hogy a Deákon, a Starbucks előtt egy méretes csoport ácsorog, miközben elég fasza kis zene szól. Egy britforma srác egy gitárral ücsörgött és énekelt. És megértettem, miért állnak ott egyre többen néma csendben, mosolyogva, videózva. Varázslat volt, ez a fiú baromi jó. Alex RV Phillips, merthogy így hívták, a pénzgyűjtés mellett a cédéit is árulta, de a lényeg az volt, hogy ha néhány pillanatra is, de az élő zene varázsa áthatotta a rohanó belvárost.
Naná, hogy én is felvettem. És te is hallani akarod.
Budapest ezért is fasza kis hely.
Ui.: amúgy megnéztem, nem ma kezdte a srác: