Egy kapcsolat kezdete gyakran nehezen körülhatároló, és az sem biztos, hogy mindent komolyan kell venni. Hogyan viselkedjünk újdonsült csajunkkal, hogyan kezeljük az új helyzetet?

Nem mindegy, hogy a próbaidőnek is nevezhető első pár hónap alatt mit és hogyan kommunikálunk a másik felé. A jó hír az, hogy vannak mankók a kezünkben mindegyik kérdésre. Íme!

Szavak nélkül – ideális esetben Ma már tényként tekintünk arra, hogy testünk jelzéseiből áll össze a mondanivalónk legnagyobb része, és nem a szavainkból. A testbeszéd többet mond minden szónál, a másikban és a környezetünkben pedig ezek a jelzések rögzülnek, többnyire tudat alatt.
Ezeket az egyezményes jeleket nem lehet félreérteni. Kiindulásnak tökéletes, mivel egy adott kultúrán belül ugyanazt üzeni mind a két nemnek: az illető férfi és nő összetartozik. Kezdjük a legnépszerűbbel: a kézfogással. Ezeréves szokás, mégis kihagyhatatlan lépcsőfok egy kezdődő kapcsolatnál. Aztán ott van a csók, a váll simogatása és átkarolása, a haj és az arc érintése. Ha csak ezekből kellene kiindulnunk, könnyű dolgunk lenne…

És ha a látszat csal? De mi van akkor, ha egy férfi és egy nő rendszeresen együtt tölti az éjszakát, de együttlétük mindig csak az egyik vagy másik fél küszöbéig tart? Ez vajon szintén párkapcsolat? Ha az előbb felvázolt logika alapján gondolkozunk, biztos, hogy nem. Pedig nem tudhatjuk, hogy az illető személyek mikor és hogyan, valamint milyen motivációval jöttek össze, mennyire érzik jól magukat együtt, illetve látnak-e hosszú távú perspektívát a másikban. Tehát megannyi kérdés és részlet feltáratlan előttünk, mégis úgy tűnik, ez biztos, hogy (még?) nem párkapcsolat. Gondoljunk csak bele, mi mindent kommunikál egy pár csak azzal, hogy testével „beszélget” egymással mások előtt: azt hirdeti magáról, hogy együtt vagyunk, összetartozunk – vagy épp mindennek az ellenkezőjét. Amint belép a külvilág, lehull a lepel és megmutatkozik a köztünk lévő viszony, identifikálódik a kapcsolat. Úgy is mondhatnánk nagyon leegyszerűsítve, hogy az utcára kilépve kiderül, hogyan tekinthetünk a kapcsolatra és ezáltal a másikra is.
Nem véletlenül örül úgy a nő, amikor először megfogod a kezét nyilvánosan!

Cicamica és Nyuszifül Amint kezdetét veszi az egymás édesgetése a szavakkal is, az a benyomásunk támad, hogy fontosak vagyunk a másiknak. Mert ezzel azt is közli velünk, hogy kettőnknek sajátos nyelvünk van, a saját, privát világunkban ő és én ezeken a neveken létezünk. Egymásnak.
Verbális játék ez a másikkal, amivel a külvilágot finoman és észrevétlen ki is rekesztjük.
A becézés, becézgetés szintén valamiféle kötődési jelzés lehet, ami hozzájárulhat a bensőséges viszony kialakításához, nem kevésbé annak fenntartásához. Megkülönböztető jelzés a egymásnak és a környezetnek.

Intimitás A vastag felkiáltójel a listán az intimitás. Ez a párkapcsolatok esszenciája, mégis nagyon nehéz körülírni. Talán az egyik legmegfoghatatlanabb láthatatlan erő, ami az együtt töltött idővel és az egymással szerzett jó tapasztalatokkal párhuzamosan növekszik. Legjobb barátja a bizalom. Nem meglepő, hogy ők ketten alkotják az alaptéglákat egy párkapcsolatban.

Szerelem? Még mielőtt felhördülve hiányolnánk a szerelmet a listáról: nem véletlen, hogy ezt hagytuk a végére. Ugyanis bizonyára a legtöbb ember az érzelmei alapján hozza meg a döntést, miszerint a másikkal járni akar, de pontosan tudjuk azt is, hogy ez egy nem régi ismeretség esetén és egy kapcsolat elején még nem biztos, hogy szerelmet, sokkal inkább erős vonzódást jelent. Idővel pedig úgyis minden kialakul és eldől. Vagy nem – és akkor a válasz szintén adott.

Szakítópróbák Viszont ha megvan az ideális társunk, aki örömet és boldogságot jelenet nekünk, és akivel úgy működik kapcsolatunk, ahogy szeretnénk, nem lehet hátradőlni és azt állítani, készen is vagyunk, sőt! Egy kapcsolatért tenni és dolgozni kell mind a két félnek ahhoz, hogy sikeres, működőképes és friss tudjon maradni.
Listát sajnos, ami tartalmazza a bölcsek kövét, nem tudunk adni, de valamelyest ez is tanulható. A kulcsszó a fordított gondolkodás, azaz el kell képzelni önmagunkat az adott helyzetben a másik helyében.

Szeretni tudni kell! Ha azt szeretnéd, hogy hosszútávon is működjön vadiúj kapcsolatod, érdemes figyelni a részletekre és a saját viselkedésed kontrollálására is, legfőképpen az elején. 

A nők többsége szereti, ha udvarolnak neki. Ám túlzásokba akkor se essünk, ha életünk párjáról, akár jövendőbelinkről van is szó! Fontos alapszabály, hogy ne vigyük túlzásba szeretetünket, nehogy majomszeretetté váljon, ami terhes és kellemetlen mindenkinek. Ha meg akarod hódítani újra és újra szíved választottját, az szuper, de nem szabad, sőt tilos túlzásokba esned az imádatával. Mint ahogyan te sem szereted, ha egy nő a lábaid előtt hever folyton, a nőnek sem arra van szüksége, hogy egy állandó hódoló biztosítsa őt két percenként a csodálatáról és lesse minden kívánságát az együtt töltött idő alatt. Nagyon megterhelő tud lenni, ha valaki túlszeret minket: folyamatosan azt üzeni nekünk viselkedésével, hogy nem akar minket elveszíteni, magyarul görcsösen ragaszkodik. Motivációja is ez lehet ekkor, hiszen olyannyira félhet elvesztésünktől, hogy folyamatosan ad és ad. Csak hogy ezzel egyre kevesebbet is kap. Ördögi kör, ha csak fel nem ismeri saját hibáját! Ilyen esetben adjunk őszinte, de finom visszajelzést.

Dominancia mindenáron? A dominanciaharcok és a játszmák többsége gyakorlatilag arról szól, hogy „ki hol ül” képletesen, azaz ki van a kapcsolat „nyergében”. Egy ideális kapcsolatban mind a ketten a nyeregben ülhetnek, illetve önként adják át szükség esetén egymásnak a nyerget.
Légy férfi abban az értelemben is, hogy tartásod és büszkeséged is legyen, de azt se feledd, hogy egyenrangú partnerként tekints a másikra, ha azt várod, hogy ő is így tegyen.

A vallomás A szeretlek idő előtti elhangzása elég ijesztő lehet egyeseknek, főleg, ha az illetőnek régen volt hosszú távú kapcsolata, azaz régen engedett közel a bizalmába is valakit. Nem is gondolnád, hogy ez a szó még a nőknél is képes lehet ártani, pedig épp úgy működik nálunk is ez, mint nálatok. Ha idő előtt mondják nekünk, akkor mi is vesszük a nyúlcipőt, vagy legalábbis erősen gondolkozunk rajta. (Különösen tilos akkor kiejteni ezt a szót, ha nincs mögötte valós tartalom, hisz azzal meg csak hiú reményekbe ringatod a nőt.)

Önismeret, szerepcsere Az iránytű tehát a másik szándékainak megértéséhez, valamint a friss párkapcsolat megfelelő kezdő lépéseinek az eltalálásához is, a kellő önismeret, az őszinte kommunikáció saját magunkkal és a párunkkal is, és a felmerülő problémák, szituációk megfordítása fejben, azaz a képzelt szerepcsere. Mert tulajdonképpen mindannyian boldogok szeretnénk csak lenni. Végső soron ilyen pofon egyszerű ez az egész.

Magyar design, gastro art, kreatív ajándáktárgyak mindennap kedvezményekkel! (X)