Cesky Krumlov – Ékszerdoboz a Moldva partján

Párosban a városban sorozatunk most következő részében Csehország egyik igazi gyöngyszemét, Cesky Krumlovot mutatjuk be, egy klasszikus kis ékszerdobozt, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Nem mellékesen pedig az egész város annyira romantikus darab, hogy kezdő párocskáknak, bimbózó szerelmeseknek, gyakorlott házasoknak, békülésre vágyó kibillenteknek egyaránt alkalmas.

Utazás

Cesky Krumlovba a legegyszerűbben autóval lehet eljutni, ebből két különböző útvonalat javasolunk most: az első Hegyeshalom-Bécs, majd onnan rátérni az E49-esre, ami egészen Gmündig visz minket Ausztriában, majd miután áthaladtunk a cseh határon Ceske Budejovice felé haladunk egy keveset, Thrové Shvinynél pedig letérünk a 157-es útra, ami aztán Cesky Krumlovba visz minket. A másik lehetőség az autópálya kedvelőinek kedvez inkább: Linzig végig az autópályán kell haladni, majd onnan északnak fordulni Csehország felé és kicsivel több, mint 70 kilométer múlva célba érünk.

Szállás

Tekintve, hogy Csehország második legnépszerűbb városa a turizmusra épít, a szállásfelhozatal is eléggé széles errefelé. Találhatunk itt magunknak a magánszállás és a Bed&Breakfast verziótól, a hostelen keresztül, a panziókon át, egészen a többcsillagos verziókig bármit. Sőt még azon is elgondolkodhatunk, hogy a történelmi belvárosban, a Moldva partján, vagy épp a környező dombon szeretnénk-e inkább lakni. Előbbinél egyértelműen a hangulat a döntő érv, utóbbinál, pedig egy jól kiválasztott szállás esetében az esti látkép és a nyugalom lehet a jutalmunk. Kedvencünk a régi bástyában kialakított Pension Ve Vezi, ahol szezontól függően 1000 és 1700 cseh korona között tudunk kétágyas szobát foglalni, de nagy kedvencünk még a Hotel Peregrin is, ahol a kétágyas szobát szezonon kívül 1250, míg szezonban 1950 koronáért kaphatjuk meg. Akiknek ezek valamilyen oknál fogva nem tetszettek, azok se csüggedjenek a kínálat hatalmas és a www.krumlovhotels.cz oldalon biztos, hogy minden párocska talál kedvére valót, akik pedig az olcsóbb szállásokat választanák (300-500 korona/fő/éjaszaka), azok itt nézzenek körbe.

Hangulat

Krumlovba egyértelműen az – Unesco világörökségek listáján is szereplő - óváros hangulatáért megy az ember, így aztán teljesen magától értetődő, hogy megérkezésünket követően azonnal neki kell vágni a macskaköves girbe-gurba belvárosi utcáknak, le kell menni a Moldva partjára, kávézni egyet a parton ülve, majd felsétálni a várba. Az már kinek-kinek kedve szerint ajánlható, hogy akar-e a várban is jobban körbe nézni, avagy inkább valami más programot választ magának, a kilátásért azonban érdemes minél magasabbra felmászni, a kőmintájúra festett várfalak között. Mint az bizonyára kiderült már, itt mindenféle érdeklődési körrel bíró párok megtalálhatják a maguknak valót, így a kulturistáknak többek közt kötelező meglátogatniuk az Egon Schiele múzeumot, ahol az osztrák művész teljes életművéből, főleg a Krumlovban eltöltött évekből láthatunk igazi remekműveket, de ezen kívül is nagyon sok és sokféle múzeum, galéria áll rendelkezésünkre, ha egy kis művészeti töltekezésre vágyunk.

Eszem-iszom

Csehországban a sörnek külön kultusza van, és nincs ez másképp Cesky Krumlovban sem. Így ha valaki épp úgy dönt, hogy szeretne legurítani egy kis frissítő seritalt, akkor annak hihetetlenül könnyű dolga van, hiszen jobbnál jobb sörök várnak szinte bármelyik étteremben, vendéglőben, „krcsmában”. Természetesen nem is cseh városról beszélnénk, ha nem lenne saját gyártású söre is a városnak, ami az Eggenberg nevet viseli. A többi másik cseh sör mellett érdemes ezt is megkóstolni, sőt magát a gyárat is meg lehet látogatni. Hölgyeim, higgyék el, ha a sert kedvelő férfiú kedvében akarnak járni, akkor egy ilyen kis túrát mindenképp be kell tervezni!

Ha már szót ejtettünk az innivalóról, akkor nem mehetünk el csak úgy szó nélkül a gasztrovonal másik eleme, az étel mellett sem. Cesky Krumlovban itt is a mérhetetlen túlkínálat vár ránk, legyen az hagymás krinolin, bableves, sült húsok, kotlettek, meg persze a klasszik knédli. Mi most mégis egy vega ételt emelnénk ki, ez pedig a hermelin. Igen senki ne lepődjön, meg, erre a névre hallgat ugyanis a grillezett Camembert, amelynek pillanatok alatt a rabjává válunk és onnantól már csak a mértékletességünk szabhat határt az elfogyasztott sajtok mennyiségének. A vendéglátóipari egységek közül nagy kedvencünket, a Moldva partján hatalmas terasszal rendelkező Barabakánt ajánljuk, ahol az említett sajtéteknek számos különböző verzióját is megkóstolhatjuk.

A folyó lehetőségei

Az aktívabb kikapcsolódást kereső párok sem fognak csalódni, hiszen miután megismerkedtek a csodás belvárossal és az utcácskákkal, üzletekkel, éttermekkel, nagyon könnyen egy kenuban, vagy akár egy raftingos gumicsónakban ülve találhatják magukat, amint épp a - város hangulatához nagyban hozzájáruló, ide-oda kanyargó - Moldván eveznek vadul. Szerényebbek természetesen ugyancsak megnézhetik ezt a kis mesevárost a folyó perspektívájából, nekik a tizenkét személyes tutajon való nézelődést ajánljuk.
Bármi legyen is az elképzelésünk egy párnapos városlátogatással kapcsolatban, az biztos, hogy Cesky Krumlovban mindent megtalálhatunk, amivel párunkat elkápráztathatjuk, vagy amire a párkapcsolatunknak szüksége lehet!

Ha inkább eldugott hazai fürdőhelyek érdekelnek, vagy szívesebben romantikáznál Stockholmban, Bolognában vagy Madridban, akkor csak kattintanod kell!

(fotó: www.ckrumlov.info, Váczi Kristóf - Lomography Magyarország.)

Player Autószalon

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!