Általánosan elfogadott vélemény szerint az autóipari dizájn a kortárs ipari formatervezés legösszetettebb, legkifinomultabb válfaja, hiszen alapvető és folyton szigorodó minőségi és biztonsági elvárásokat kell összeegyeztetniük olyan kreatív tartalommal, amelynek nem csupán az adott pillanatban, de az elkövetkező évek során is relevánsnak, sőt, iránymutatónak kell maradnia. Röviden: egyszerre kell hatékonynak, biztonságosnak és kúlnak lenniük.

Nem véletlen, hogy amikor a Peugeot 2010-ben megújította a márka stílusbeli eszköztárát, úgy döntöttek, hogy ezt a tudást nem csak autók alkotására fogják fordítani.

2012-ben az Automobiles Peugeot 130. évfordulóján létrejött a Peugeot Design Lab, az iparágak közötti együttműködésekből csodálatos tárgyak születtek. Mi sem példázza ezt jobban, mint az a zongora, amelyet a világhírű Pleyel céggel közösen alkottak meg 2012-ben. A műhely mindmáig talán legemblematikusabb alkotása a francia ipar két legendás óriásának együttműködéséből jött létre. A Peugeot Design Lab munkamódszere nem idegen a Pleyel manufaktúra számára, hiszen az elmúlt években számos független partnerrel tettek kirándulást a zongoraépítés felfedezetlen peremterületein.

A kreatív elmék találkozásából, no meg tizennyolc hónapnyi, megfeszített teremtő munkából megszületett hangversenyzongora semmi máshoz sem fogható a világon, és alapjaiban kérdőjelezi meg a hangszerkészítés évszázados szabályrendszerét.

A feladat csaknem emberfeletti volt: úgy kellett újraalkotni a zongora fogalmát, hogy közben nem hogy változatlanul kellett megőrizni a Pleyelt világhírűvé tevő hangzást és játékélményt, de az újszerű kialakításnak ezeket az alapvető funkciókat is magasabb szintre kellett emelnie. Több hónapos kutatás, elemzés, kísérletezés után jutottak el a válaszhoz: a tervezők leültették a zongora mechanikáját, így a hangszer fedele egy vonalba került a klaviatúrával. Erre soha nem volt még példa a zongora történetében, ugyanakkor a radikális változtatás két nagyon fontos újítást hozott a koncertélmény terén: egyrészt a közönség így akadálytalanul csodálhatja a zongorista kezének mozgását, másrészt a művész minden eddiginél közvetlenebb módon élvezheti hangszerének zengését, amelyet eddig óhatatlanul elfojtott a hangszekrény megemelt fala.

„Életemben először hallottam, hogyan is szól valójában a zongorám” – mondta Yves Henry, a Conservatoire de Paris professzora, aki az alkotók felkérésére elsőként próbálta ki a különleges hangszert.

Ahogy a fedél, úgy maga a zongora is lebegni látszik: egy harmadik műfajtól, az építészettől kölcsönzött megoldással a hangszer egyetlen, központi lábra támaszkodik. Ezzel optikailag elvették a zongora valós tömegét: a több mint 600 kilós hangszer légies könnyedséggel úszik a színpad fölött, mintha csak a zongoraművész ujjai, a játék vibráló energiája tartaná azt a levegőben. Persze a zongora súlytalansága több optikai trükknél: a Peugeot versenysport-tapasztalatát felhasználva minden lehetséges elemet szénszálas műanyagból alkottak meg. A hangszekrény és a test természetesen fából készült, a láb magja pedig acélból, ám a fedél és a láb borítása már karbon kompozit anyagból áll; a nem kívánatos hangzásoknak habtöltet veszi elejét.

(Forrás: Peugeot Hungária Kft.)