A kezdetektől a teniszpályáig

Fred Perry szavai békéről tanúskodnak és nyugalmat tükröznek, annak ellenére, hogy ezek egyikét sem volt könnyű élete során megszereznie, sőt, kezdeti sikerei és későbbi karrierje konfliktusokkal tarkított és meglehetősen rapszodikus volt. Munkásosztálybeli származása még akkor is kiemelt problémának számított a tenisz világában, mikor egyedüli angolként negyedszer nyert Grand Slam tornát, és még wimbledoni sikereit követően sem számított a tenisztársadalom teljes értékű tagjának. Teljes nevén Federick John Perry 1909. május 18-án született az angol vidék egyik kisvárosban, Stockportban. Apja, Sam Perry pamutszövőként dolgozott egy helyi vállalatnál, az elit taníttatás helyett így természetesen az állami iskolában kezdte meg tanulmányait a kis Fred, ahol is hamarosan beleszeretett az asztali teniszbe. A szerelem hamar megszállottsággá vált, a cseperedő Perry lassan minden estéjét a sportnak szentelte, összes erősfeszítése kifizetődött azonban, amikor 1928-ban megnyerte az asztali tenisz világbajnokságot.

Ezen a ponton döntött úgy, hogy ettől a sporttól visszavonulva minden erejével új szenvedélyére, a teniszre koncentrál. Az asztali tenisz és tenisz kapcsolata a sportoló életében cseppet sem olyan evidens, mint azt elsőre gondolnánk. A sportágat kereken négy évvel korábban fedezte fel magának Fred, amikor Eastbourneben nyaralt a szüleivel. A Devonshire Park közelében sétált, amikor egy helyi tenisztorna közelében kötött ki, figyelmét azonban nem a pályán zajló események kötötték le, hanem a parkolóban álló fényűző autók. Később, mikor édesapjától megkérdezte, kik a járművek tulajdonosai, apja készséggel felelte, hogy a teniszjátékosok. Fred Perry ekkor kijelentette: „Akkor teniszjátékos leszek.”

A player

Az elhatározást tett követte, egy teljes nyarat szánt életéből a gyakorlásnak, az asztali és nagypályás tenisz közötti dimenzióváltás azonban kezdetben cseppet sem ment könnyen. Az első időszak nehézségei után hamar jött az áttörés, mely sikert egy tragédia árnyékolt be, rövid betegség után Fred elveszítette édesanyját. A törés hatalmasnak bizonyult a fiatal sportoló életében, ami végül arra sarkallta, hogy otthagyva állását, teljes idejében a tenisszel foglalkozzon. Édesapja elfogadta döntését, és kimutatva támogatását, felajánlotta, hogy állja fia minden költségét egy teljes évig. Fred Perry karrierje remekül kezdődött, egy sikeres wimbledoni szezon után az argentin nemzeti bajnokságot nyerte meg, majd bejutott a Davis Kupa döntőjébe is. Beutazta egész Amerikát, és míg nappal a teniszvilág nagyjaival vívta meg csatáit, esténként olyan hölgyek társaságát élvezte, mint a gyönyörű színésznő, Jean Harlow, de California állam hölgylakosságának fele is a lábai előtt hevert. Utóbbi tény senki számára sem volt meglepetés, az amerikai lányok számára Fred ugyanis ellenállhatatlannak bizonyult. Fiatal volt és brit, vicces akcentusa csak fokozta remek fizikai adottságaiból fakadó vonzerejét, és akkor a sikereit nem is említettük.

A playboy

Fred Perry volt az 1930-as évek szenzációhajhász világsajtójának kedvenc agglegény figurája, köszönhető volt ez annak a ténynek, hogy kapcsolatai gyakran végződtek különböző bírósági tárgyalótermekben. Marlene Dietrich-hel folytatott viharos kapcsolata után nem sokkal, 1934-ben bejelentette eljegyzését a fiatal angol színésznővel, Mary Lawsonnal. Házasságuk válással végződött, a kapcsolat romjai elől pedig Perry egészen az Egyesült Államokig menekült. Hogy a teniszsztár gyengéi voltak a színésznők, vagy éppen fordítva, valószínű már sosem tudjuk meg, az mindenesetre beszélő tény, hogy egy éven belül újra egy színésznőnek mondta ki a boldogító igent. Helen Vinsonnal 1935-ben kötött házassága már meglehetősen tartós kapcsolatnak bizonyult Perry életében, kerek öt év után, 1940-ben mondták ki a válást. Házasságból házasságba csöppent, 1941-ben feleségül vette a modell Sandra Breaux-t, akit négy évvel később, 1945-ben Lorraine Walsh követett ezen a poszton. Az amerikai arák gyűrűjében időközben maga Perry is amerikai állampolgárrá vált, amit utolsó és egyben legtartósabb házassága pecsételt meg. Barbara Riese negyven évig volt Mrs. Fred Perry, és két gyermekkel áldotta meg a híres teniszjátékost.

A brand

Az 1940-es évek végén Fred Perryt felkereste marketing tervével Tibby Wegner, egy osztrák származású volt futballjátékos. A kezdeti tervek szerint csuklópántokat forgalmaztak volna, Fred javaslatára azonban hamarosan a sportruházat felé fordították figyelmüket. A babérkoszorú emblémájú sportpólók Fred Perry üzleti érzékének köszönhetően hamarosan egyet jelentettek a tenisz sporttal. Először vezető játékosoknak ajánlották fel termékeiket ingyen, egy feltételt szabva nekik, a pályán, játék közben kell hordaniuk azokat. Rövidesen a BBC televízió operatőrjein is visszaköszönt az egyre ismertebb logó, míg végül a közvetítő állásokban ülő kommentátorok is Fred Perryt nem viseltek. A hibátlan marketing stratégiának köszönhetően az emberek a Fred Perry márkanévről egyből Wimbledonra asszociáltak, a világ elsőszámú teniszbajnokságára, a világ legjobb játékosaival. A fiatal célközönség nyomásának engedve, a sportruházaton tett némi átalakítás után az utcai viseletben is megjelentek a pólók, ezzel a Fred Perry lett az első brand, mely átmentet képzett a sport- és az utcai ruházat piaca között.

A babérkoszorú eredete

Fred Perry babérkoszorúja az egyik legnépszerűbb, és leggyorsabban felismerhető logó a divat világában. A szimbólum eredetét sokak kapcsolatba hozzák a teniszcsillag háromszoros Wimbledon győzelmével és Davis Kupa sikereivel, holott ebben az esetben nem teljesen erről van szó. Az első logóterv, amit Fred komolyan fontolóra vett, az nem volt más, mint a pipa. Nagy pipadohányos lévén úgy érezte, e tárgy igazán kifejező volna egy sportmárkához, ami az ő nevét viseli. Szerencsére partnere, Tibby Wegner lebeszélte az ötletről, mondván a pipa valószínűsíthetően nem válik majd a hölgyvásárlók kedvenc emblémájává. Számos ötletet átbeszélve és elvetve, Wegner vetette fel a babérkoszorút, mely Perry 1934-es wimbledoni tornán viselt turné zakóján volt látható. A gondolat mindkettőjüknek tetszett, elvégre is történelmi szimbólumról volt szó, mely kifejezi a tisztelgést a klasszikus korok előtt, ugyanakkor utal Fred Perry teniszben elért teljesítményére is. A megoldás megszültetett tehát, de még mindig akadt egy probléma, nevezetesen az Angol Nemzeti Teniszklub, aminek engedélye nélkül a babérkoszorú logó csak egy ötlet maradt volna. Fred Perry kapcsolata a brit tenisszel meglehetősen bonyolult volt, személye ugyanis munkásosztálybeli származása miatt sikerei tükrében sem volt teljes mértékben elfogadott ezekben a körökben. Perry azonban nem arról volt híres, hogy csak úgy bármi az útjába állhat, még ha adott esetben az Angol Nemzeti Teniszklub titkáráról is beszélünk. Meglepő módon a liga rövidesen beleegyezését adta, így megszülethetett a Fred Perry babérkoszorú, ami máig a világ egyik legautentikusabb logója. A pipák ideje pedig még várat magára.

A Fred Perry magyar nagykövete