Tudományos berkekben régóta vita tárgya már az, hogy a korai ember képes volt-e egész évben elviselni az Andokban uralkodó kemény körülményeket. A régészekből és geokémikusokból álló kutatócsoport most öt különböző tudományos bizonyítékkal is alátámasztotta, hogy nagyon is.
A szakemberek számára az volt a legmeglepőbb, hogy a korai emberek csontjain végzett izotópos vizsgálatok is az állandó magaslati lét egyértelmű jeleit mutatták.
„A nagy tengerszint feletti magasság komoly kihívások elé állítja az emberi szervezetet, nem véletlen, hogy az Andok és Tibet térségében vetette meg a lábát legutoljára az ember”
– mondta Randall Haas, a Royal Society Open Science című tudományos folyóiratban közölt tanulmány társszerzője.
A kutatók 539 tárgyi leletet, valamint 16 férfi, nő és gyermek csontjait vizsgálták meg azért, hogy megállapítsák: a Soro Mik'aya Patjxa régészeti lelőhelyen élt vadászó-gyűjtögető népek vajon egész évben Peru magaslati területein éltek-e.
A tanulmány szerint a lelőhely és az alacsonyan fekvő területek közötti gyalogos távolság több mint 80 óra, ráadásul 240 kilométernyi rögös hegyvidéken.
Haas szerint egyértelműnek tűnik, hogy a vadászó-gyűjtögető népcsoport már több mint hétezer évvel ezelőtt megoldotta a magaslati léttel járó problémákat.
Egyszóval a négyezer méter magasban tapasztalható oxigénhiány, az alacsony hőmérséklet és a különböző természeti elemeknek való kitettség ellenére a 7 ezer évvel ezelőtt élt vadászó-gyűjtögető népek – nők és gyermekek is – egész éven át bírták az andokbeli viszonyokat. Ma meg már az is nehezünkre esik, hogy félórára felálljunk a képernyő elől, s kicsit megmozgassuk a lábainkat. Nos, változnak az idők.
És ha már az ősöknél tartunk: