Egy ágyban az ellenséggel – Kellenek-e az exek?

Ha van már egy új, komolynak ígérkező kapcsolatod, máris új színben tűnik fel az ex-csajoddal való barátság kérdése is. Lehet ugyanis, hogy az új barátnő máshogy gondolkozik a dologról.

A két véglet

Legalább két álláspontot ismerünk az ex-dilemma tekervényes topikjában.
Vannak, akik a radikális megoldásban és a teljes elszigetelődésben hisznek, velük a szakítás a totális elszakadásról és a két ember közötti kapcsolat teljes felégetéséről is szól. Szeretik az egyértelműséget, a nagy változásokat és azt mondják, a múlt, legyen is a múlté és pont.
Kalap, kabát, sokszor egy életre.
Mások azt vallják, hogy aki egykor életük szerves részeként jelen volt, sosem zárható ki az életükből teljesen. Új pár ide vagy oda, de annak idején a szerelmük barátság is volt, melynek alapjait féltve őrzik a jelenben is. Márpedig ezek az emberi értékek is átmenthetőek.
Aha, értjük, de ettől még ezzel sem ért egyet mindenki mindenkor.
Hol van a megoldás?

A kötelező körök

Eljött a hosszú kapcsolat vége, szakítottatok. Az utolsó dobozok bepakolásával a legkínosabb jelenethez is elérkeztek, az elköszönéshez. Akkor először megváltozott stílusban, már-már idegenként viszonyultok egymáshoz. Ne agyald túl a dolgot: ha az exed azt szeretné, hogy a kapcsolat lezárása után még beszéljetek, akkor ezt el is mondja majd neked. Megúszhatatlan, hogy szóba kerüljön az utolsó „sziával” tehát az is, miként tovább a jövőben.
A „majd beszélünk” a nőtől és a férfitől is hihetetlen meggyőződéssel hangzik el, mintha kötelességünk lenne ígérni és mondani bármit is ilyen helyzetben. Aztán egyszer úgy alakul, hogy összefuttok a volt barátnőddel, és egy jót beszélgettek. Mikor később a jelenlegi csajod megkérdezi, hogy mégis hogy sikerült a találka, nem titkolod, hogy jól esett látni az exet és kicsit dumálni vele. Szimplán csak őszinte szeretnél lenni a jelenlegi barátnőddel és az is vagy. Ezzel nincs is semmi gond, sőt! A hatás azonban elmarad. Nem érted, miért nem lelkesedik, és miért néz olyan értetlenül a jelenlegi csajod, hiszen tudja, hogy nem egy futó kaland volt az előző csajod. Megpróbálod elmagyarázni, de bárcsak ne tennéd! Kiderül, hogy ő nem hisz az ex-barátságban.

Ne ronts a helyzeten!

Ha ez van, ne próbáld meg meggyőzni arról, hogy ez valójában miről is szól, mert esélytelen így a küzdelmed. Nem lesz hiteles, hiszen ő a saját véleménye szűrőjén át látja a történetet és lehet, hogy valójában nem is vágyik rá, hogy megértsen.
Ha a jelenlegi barátnőd elfogadó az ex(ek) jelenlétével – és láthatóan nem is zavarja semelyik hasonló történet – akkor is beleeshet abba a hibába egyszer, hogy belegondoljon néhány konkrétumba. Szex, ágy, csók, szenvedély, stb. Teljesen mindegy, hogy nem akartok egymástól már semmit sem.

Miért gyűlöli?

Az ex, az ex is marad egy életre. Predesztinálja személyét és benyomását az aktuális jelenlegi barátnőd szemében. Nagyon tudatosan persze ezt le lehet küzdeni – és erre is kell törekednie a nőknek és fordított esetben a férfiaknak is –, de nem mindig megy egyszerűen. Merthogy a volt barátnő úgy ismer téged, ahogy az aktuális, és átéltél vele is olyan dolgokat és magasságokat, mint a jelenlegivel. Senki nem szereti, ha a pótolhatóság egyáltalán felmerülhet személyével kapcsolatosan, a magánéletében meg pláne, márpedig az ex kérdésköre sajnos erről is szól. Persze ne feledkezzünk meg az egyéb tényezőkről sem: önbizalomról, a kapcsolat mélypontjairól, magasságairól és a két ember egymáshoz és a kapcsolatukhoz való viszonyulásáról. Egy biztos: mi, nők is szeretjük azt érezni, hogy egyediek, megismételhetetlenek, kiemelkedőek vagyunk a párunknak.

Vigyázz, milyen képet festesz!

Döntő fontosságú az is, hogy mit mondasz el a jelenleginek a szóban forgó volt barátnődről és a múltatokról, továbbá arról, hogy miért lett vége a kapcsolatnak annak idején. Ez lesz ugyanis a kiindulási pont a jelenlegi barátnődnél. Márpedig akarva, akaratlanul is információkat közölsz róla jelenlegi partnerednek. Kifejezetten ajánlott erre is odafigyelni, mert ezekből az információmorzsákból és jelzésekből áll össze egy kép az exedről és rólad a jelenlegi barátnő fejében.

Fontosak a szabályok

Ha súrlódás- és félreértésmentes kapcsolatot szeretnél, a legjobb az, ha a legelején tisztázzátok és elfogadjátok az álláspontokat ebben a kérdésben is. A legideálisabb persze az, ha ugyanúgy gondolkoztok erről és fel sem merül ez a kérdéskör, de tudjuk, a valóság közel sem mindig ilyen. Jelenlegi társad rossz érzését enyhítheted, mi több, meg is előzheted azzal, hogy olyan dolgokat is kimondasz, amit bagatellnek gondolnál. Például, hogy a jelenlegi kapcsolatotok és ő a fontos, aggódni valója pedig nincsen attól még, hogy tartja a kapcsolatot az exével. De segíthet az is, hogy megerősítést adsz vonzóságáról és kihangsúlyozod külső erényeit is.

Működik egyáltalán?

Mialatt megértésről, empátiáról és magyarázatok sokaságáról beszélünk, a téma javát az ex-barátságok működőképessége is jelenthetné. Hiszen kinek nincs tapasztalata mindezek ellenkezőjéről? Arról, hogy van olyan, hogy akarnánk, de nem megy, dacára annyi évnek és közös életnek. Van ilyen, nem tragédia ez feltétlenül. Erőltetni semmit sem szabad és nem is érdemes, mindenkinek joga van eldönteni azt is, hogy kit és mennyire intenzíven szeretne megőrizni jelenlegi életében. Ráadásul mi is változunk ebben a kérdésben.

Szép és ritka dolog az exek barátsága – ha valóban működőképes – a határ a legtöbbünknél azonban a jelen és a múlt választóvonalán húzódik. Nehézségét egy kapcsolatban pont emiatt okoz, mert ha szerepet vált valamelyik oldalon, veszélyezteti az aktuális párkapcsolatunkat.
Ha ezt nem szeretnénk, nem kérdés, hogyan döntsünk. Mert az ex pont attól ex, hogy múlt idő, nem?

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!