Az Université de Montréal és a McGill Egyetem közös kutatása vérfagyasztó eredménnyel zárult. Régóta féltünk már attól, hogy valaki előáll valami hasonlóval.
Ezt felesleges szépíteni, úgyhogy meg sem próbálkozunk vele: a kutatás kapcsolatot mutatott ki a first-person shooterek (magyarul a saját szemszögű lövöldözős játékok) és a térbeli tájékozódásért felelős agyterület, azaz a hippokampusz károsodása között.
A kutatást vezető professzorok, Gregory West és Veronique Bohbot olyan alanyokat trombitáltak össze, akik 18 és 30 év közöttiek, és akik korábban soha nem játszottak számítógépes játékokkal. Négy évig figyelték, ahogy az alanyok rákattannak a számítógépes játékokra, közben rendszeresen alapos vizsgálatoknak vetették alá őket.
Most jön a lényeg: azon alanyok 85 százalékánál, akik hetente legalább hat órát játszottak FPS-ekkel, megfigyelhető volt a hippokampusz érzékelhető visszafejlődése, miközben az agyuk azon része, mely a szokások és a berögződött viselkedés kialakításáért felel, megerősödött.
Tovább egyszerűsítve a fentieket:
a first person shooterek lerontják azt a képességedet, hogy a dolgok térbeli elhelyezkedése alapján tájékozódsz, és ehelyett a megszokás alapján történő navigálást fejlesztik.
Ezzel még nincs vége a rossz híreknek, West ugyanis egy interjúban elmondta, hogy azok, akiknek fejletlenebb a hippokampuszuk, fiatal korukban jobban ki vannak téve a poszttraumás stressz és a depresszió, idősebb korukban pedig az Alzheimer-kór kialakulásának. Adalék: a kutatás szerint minél többet játszik az ember, annál komolyabb a károsodás, mivel a játék a kutatók szerint "robotpilóta-módba" kapcsolja az ember agyát, ami így inkább azt a területet fejleszti, amit többet használ.
A jelenség az FPS-ek alapvető jellemzőiből fakad, hiszen ezekben a játékokban a pályák úgy vannak kialakítva, hogy a játékosnak a legtöbb esetben csak egy adott irányból érdemes megközelítenie a feladatot, az agy pedig egy idő után felismeri és alkalmazza ezeket a sémákat.
További érdekesség, hogy a kutatásban részt vett egy kontrollcsoport is, melynek tagjai ugyanannyit játszottak, mint a tesztcsoport, de nem FPS-ekkel, hanem egyszerű 3D-s platformerekkel, mint például az aktuális Super Mario-epizód, és náluk semmilyen károsodást nem lehetett dokumentálni. Ez is azt mutatja, hogy nem maga a számítógépes játék, hanem az alkalmazott perspektíva rejti a potenciális veszélyt az agyad számára.
Az öregedéssel egyébként a hippokampusz videojátékok nélkül is gyengül, főleg idős korban, amikor az ember már kevesebbet mozog és legtöbbször olyankor is rutinból cselekszik.
Vissza a kísérlethez, zárásként van még egy jó hírünk: amikor az FPS-ekkel a hippokampuszukat sorvasztó játékosok elkezdtek platformerekkel játszani, az agyuk károsodott része ismét fejlődésnek indult.
Nem kell tehát megijedni! Ha túl sokat nyomnád a Call of Duty legújabb részét, a biztonság kedvéért néha szakíts időt más műfajokra is!