1986-ban hivatalosan is a híres képzőművészeti főiskola, az Académie des Beaux Arts fotósává vált, majd ezek után közel tíz éven át Oroszországban élt, ahol pusztuló ipari épületekről, a deviáns életet élő, hányattatott sorsú orosz fiatalság mindennapjairól gyűjtött fotóanyagot főként Moszkva, Noriszk és Vorkuta környékén.

Első könyve, az Acta Est nagyon hiteles képet fest az orosz társadalom kórképéről, ugyanakkor a keleti világ keserű, gyakran lehangoló fotóiban valami elemi bohémság és életerő, amelyet az egykori keleti blokk országaiban gyakran lehetett érezni – főleg elmaradottabb társadalmi rétegekben, környékeken, bizonyos szubkultúrákban, főként ott, ahol igazán kijutott az (ex)szocreál sorsból. Ez a helyzet Oroszországra hatványozottan igaz, így nem csoda, hogy Sarfati fotói nagyon erősre sikeredtek.

Ez is érdekelhet:

(via)