A meztelen komló – a Brewdog IPA is Dead sörei négy sziget tobozaiból

Az európiai sörforradalom skót punkjai ugyanazt az IPA-receptet lefőzték négyféle komlóval is. Ez az IPA is Dead, mely az apró zöld tobozok mágikus erejét hirdeti.

Soha el nem dőlő vita tárgya, hogy akár kávéból, akár whisky-ből melyik a jobb: a kevert, vagy a nem kevert. Előbbinél a single origin, utóbbinál a single malt versenyez a blendekkel. A puristák szerint mindig az a jó, ha a főzet a lehető legkevesebb, sokszor földrajzilag is behatárolt területről származó összetevőből készül, mert így megmutatkozik a nedű igazi arca. A racionálisabb fogyasztók viszont értékelik a keverékek barátságosabb, sokszor jóval kerekebb ízvilágát.

Söröknél olyan szempontból érdekes a helyzet, hogy bár jobb esetben dominánsan jelentkezik a komló íze, más típusokkal összehasonlítani már csak azért is nehéz, mert a következő sörben nemcsak a komló, hanem a víz, a maláta és az élesztő is különbözni fog. Nem úgy az IPA is Dead négyesfogatában! Ez már a második ilyen csomag a Brewdogtól, melyben a tavalyi sikere után idén ausztrál, új-zélandi, brit és amerikai komlók fokozzák az izgalmakat.

A válogatás összes IPA-ja Maris Otter, kristály- és Caramalt maláták felhasználásával készül, megegyező élesztővel, 6,7 százalékos alkoholtartalommal. A Brewdog termékpalettáján valahova a Punk és a Hardcore IPA közé lehetne behelyezni, de persze a négy komló akkorát csavar az ízükön, hogy valójában egyikre sem hasonlítanak:

Galaxy, Ausztrália

Illatában a műfajra jellemző gyümölcsösség dominál, színre halvány borostyánsárga, a habja szép. Eddig jó, de az első kortynál világossá válik, hogy a Galaxy nem lesz az est győztese. Legnagyobb gondja, hogy megerőszakolja az ember nyelvét. A Brewdog honlapján beleálmodnak mindenféle trópusi gyümölcsöt, de a dolog jóval egyszerűbb: ez grapefruit, méghozzá egy olyan, amelyikkel fejbe dobtak a piacon. Mindent elnyom a nyers keserűség, aminek a lecsengése is olyan hosszú, hogy percekig forgatom tőle a nyelvem. Emellett kizárt dolog egy baráti beszélgetés, hiszen mindenki a szájában zajló citrusos világháborúval lenne elfoglalva. Ha nem lenne ilyen agresszív, jó sör is lehetne, ám így marad az érdekes kategóriában.

Motueka, Új-Zéland

A természetüknél fogva végtelenül laza új-zélandiak produktuma felüdülést jelent az ausztrálok Russel Crowe-t megszégyenítő ütése után. Tanult kollégám, a Főzdebusz leányzója szerint a Motueka városáról elnevezett főzet olyan, mintha beleharapnál a leveles komlóba. Hogy melyik fajtába, arra nem emlékezett. Abban megegyeztünk viszont, hogy tényleg inkább herbális az élmény, mintsem gyümölcsös. Illatra is olyan, mintha a pohár komlótobozokkal lenne tele. Vagy citromfűvel, mert gyógynövényes jegyeket is találunk az illatban. Íze sokkal lágyabb, szénsavasabb, de egyáltalán nem tolakodó, így olajozottabban csúszik. Ebből meg lehet inni egy hatos csomagot, a 6,7 százalékos alkohol fel sem tűnik. Jó kis sör.

Challenger, Nagy-Britannia

A legnagyobb meglepetés. Az rendben van, hogy brit a komló, és a sör is skót, de hogy erről a palack tartalma is tud, roppant meglepő. A Challenger habja ugyanis olyan gyorsan tűnik el, mintha legalábbis egy dél-londoni munkáskocsma pultjában állnánk, és késelésre hajlamos vendégek morognák, hogy "no head", vagy "top it up!". Tehát igazi angol ale módjára viselkedik, a színe is sötétebb, de a java még csak most jön: tea illata van! Hogy öt órai-e, azt nem tudom, de nagyon szórakoztató, hogy a britek még az IPA citrusosságának kérdését is a jól bevált Earl Grayen keresztül oldják meg. A teafüves vonal végül a keserű irányba tolja az ízét, de jól teszi. A Challenger remek frissítő.

HBC, USA

A legtöbb fórumozó szerint ez a legjobb a négyből, és ez sok szempontból igaz is. A HBC-nek több szintje van, jóval komplexebb, mint a másik három. Ettől függetlenül nem érdekesebb, mint a Challenger, csak más. A HBC-élmény igazából olyan, mint arccal előre egy virágoskertben landolni. Ízében tutti-fruttis édesség (nem meglepő, hiszen amerikai) után jön a keserűség. Ez egy elég jó ív, öröm rajta végigmenni. A HBC-vel talán épp az volt a legnagyobb baj, hogy egy üvegünk volt belőle, így szerintem a felét sem fedeztük fel annak, ami benne van. Nem lepne meg, ha ez később külön tételként is feltűnne a Brewdog kínálatában.

Jó, de hol van a magyar komló?



Újszilvás mellett, egy romos épületben. Magyarországon egyedül itt termesztenek komlót, a volt Magyar Országos Söripari Vállalat 1952-ben épített üzemében. A területen korábban száz hektár fölötti ültetvény volt, ám ezt 1992-ben az utolsó tőig felszámolták, miután kiderült, hogy gazdaságtalan a termelés. Az állam ugyanis kilóra vette a komlót, a piac viszont alfasav-mennyiséggel számolt, és ehhez az Újszilváson telepített régi fajták nem tudtak alkalmazkodni. Fejlesztés helyett maradt a jól bevált sóval behintés.

A Hungarohop Kft. 1996-ban bérelte ki az épületet, a közel negyven hektáros volt az ültetvényen (kb 3000 tő) pedig amerikai Columbus, német Taurus, Magnum és Nugget, szlovén Aurora, valamint két fajta szlovén aromakomló: Bobek és Celeia termett. Itthon a kisüzemi főzdék megrendelésein túl alig került belőlük felhasználásra valamennyi: mivel a nagy hazai főzdék főleg granulátumot használnak, a magyar komló előbb a német nagykereskedőhöz vándorolt, hogy aztán esetleg késztermékként kerüljön vissza az országba. Mivel idén túlkínálat van a világpiacon, a komlóültetvényeket kivegyszerezték, így jelenleg más növények nőnek a komlószárító épülete mellett. A folytatás kérdéses. (Fotó: Folyékony Kenyér)

A Brewdog IPA is dead válogatása a Csakajósörben kapható, a készlet erejéig!

Tetszett? Nézz körül a Sörtúráink közt!

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.

Player Autószalon