A világ legdrágább sörei – Folyékony kenyér vagyonokért

Ilyen melegben nem tudunk másra gondolni. Ha szereted a sört és ki nem állhatod, ha a pénz nyomja a zsebedet, akkor szerezd be ezeket!

1. Pabst Blue Ribbon 1844

Az Egyesült Államokban a Pabst az egyik legolcsóbb sör, de Kínában valami furcsa oknál fogva ez az egyik legdrágább a műfajában, átszámítva 44 dollárnyi, azaz 10.120 forintnyi kínai népi pénzbe kerül. A Pabst Blue Ribbon 1844-et whiskey-s hordókban érlelik, majd dizájnpalackban hozzák forgalomba, a cél itt is az, hogy prémium borokkal versenyeztessék. Csak Kínában hozzák forgalomba.

2. Tutankhamun Ale

Dr. Barry Kemp 1990-ben tárta fel Nefertiti királyi serfőzdéjét, amely egy tíz helyiségből álló „sörgyár” volt. Egy másik tudós, bizonyos Dr. Delwen Samual mikroszkóppal elemezte a 3250 éves edényekben lévő sörmaradványokat, majd összeállította a receptet is. A recept alapján egy skót gyár lefőzte a terméket majd paicra is dobták Tutankhamun Ale néven, palackonként 17.250 forintért. Nem ez lett az évszázad biznisze, ugyanis még a 90-es években kénytelenek voltak bezárni, talán lecsapott rájuk Tutankhamon átka!

3. Brewdog’s Sink the Bismarck

A világ legerősebb söre hosszú ideig a német Schorschbräu főzdéhez fűződött, amíg meg nem jelent a Brewdog cég Süllyeszd el a Bismarkot! fantázia nevű, 41 %-os alkoholtartalmú pitbullja. (A birodalom aztán visszavágott, lásd később) Egy négyszer lefőzött sörről van szó, amelyet a hagyományosnál négyszer nagyobb mennyiségű komlóval készítettek. Az egyetlen gond, hogy egy 0.375-ös palack 18.450 forintba kerül. Nem mellékesen megjegyezzük, hogy a Csak a jó söröknél két napja lehet kapni egy Brewdog terméket, a „Taktikai nukleáris pingvin” nevű sört, vagyis nem kell a neten rendelni, elég besétálni a budapesti üzletbe! (Pénzt azért vigyünk, egészen pontosan 18.000 forintot.)

Ez volt a fapados kategória, jönnek a húzós árú sörök! Kattints a tovább gombra!

4. Crown Ambassador Reserve

Ausztráliai és kifinomult. Cinikusok szerint ez a fajta összefüggés nem túl gyakori, de a Crown Ambassador Reserve igenis minőségi árú: 12 hónapig érlelik tölgyfa hordókban, majd pezsgős palackokban hozzák forgalomba, mint egy laternatívaként a bor mellé. Nem lesz a kőművesek kedvence, tekintve, hogy a 10.2 százalékos italból egy palack mintegy 20.700 forintba kerül. Limitált széria: évente mindössze 8000 palackot dobnak piacra.

5. Sapporo’s Space Barley

2006-ban japán és orosz tudósok azt tesztelték, hogy miképpen viselkedik és növekszik az űrben az árpa. Árpa magvakat vittek a nemzetközi űrállomásra (ISS) és öt hónapig nevelték őket. Jó pár magvat végül visszahoztak a Föld bolygóra, hogy aztán a Sapporo sörgyár elkészítse a világ első űrsörét. Egy hatos csomag 110 dollárba, azaz 25.300 forintba kerül. A magas ár teljesen indokolt, elvégre a szállítási költségek igen magasak!

6. Samuel Adams’ Utopias

A 150 dolláros, vagyis közel 34.500 forintos Sam Adams Utopias fantázianevű terméke Amerika legdrágább söre. Kétévente, 07-es kiszerelésben dobják piacra, miután 18 évig érlelték különböző pácolású hordókban. 13 amerikai államban régi alkoholtörvények miatt tiltólistán szerepel magas alkoholtartalma (27%) miatt.

7. Schorschbräu’s Schorschbock 57

2011 októberében került a boltokba a Schorschbräu cég Schorschbock 57 elnevezésű itala. Az 57-es szám az alkoholtartalomra utal, és ezzel ez a világ legerősebb söre. A főzőmester, Georg Tscheuschner szerint egy ennél erősebb sörrel már megszegték volna Németország 600 éves, a sör tisztaságára vonatkozó sörfőzési törvényeit. Mindössze 36 palack készült belőle, darabja 200 euró, vagyis mintegy 63.500 Ft. Az egyik befolyásos sörös portál, a ratebeer.com eléggé lehúzta: 100 pontból 20-at kapott.

Középkategória után következzen a luxus szekció! Kattints a tovább gombra!

8. Carlsberg’s Jacobsen Vintage

Vannak sörök, amelyek borok akarnak lenni. Ilyen a dán Carlsberg vintage trilógia névre keresztelt sorozata, amellyel 2008-ban rukkoltak elő. 375 ml 117.200 forintért elég húzós ár, és az sem mentség, hogy a sör szavatossága 2059-ig tart. A 10.5 %-os italból mindössze 600 palack készült, és főleg csúcskategóriás koppenhágai éttermekben találkozhat vele, aki szeretne.

9. Brewdog’s The End of History

És újra Brewdog! A németeket végül is nem tudták lenyomni a kié a világ legerősebb söre versenyben, de kétségkívül ők tolják a legmeghökkentőbb dizájnokat. ’’A történelem vége” elnevezésű sörük a világ 3. legerősebb és 2. legdrágább söre. Egy kis dobozos méretű adag 175.950 forintba kerül, és aligha kísért meg minket a lehetőség, hogy megvegyük, ugyanis mindössze 12 palackot gyártottak belőle. Az alapja egy belga ale, amit többszörösen lepároltak. Ami a csomagolást illeti: a palackokat útszélen elhullott, és kitömött állatokba rejtették. A 12-es szériában van 7 görény, 4 mókus és 1 db nyúl. Minden további kommentár felesleges.

10. Nail Brewing’s Antarctic Nail Ale

Nemes céllal született meg a Nail Brewing cég antarktiszi söre. A Sea Sheperds non-prfit tengeri élővilág védelmező szervezet legénysége helikopterrel hoztak vizet a sarkkörről, ebből az ausztráliai Perth-ben ser készült, ezt pedig egy jótékonysági árverésen jól eladták. Mindössze 30 palack készült, az első mindjárt 184.000 forintnyi dollárért kelt el.

Ha érdekelnek a világ legprovokatívabb sörei, az Eb sörválogatottja, vagy a világ legdrágább konyakjai, akkor egészségedre!

(forrás: mentalfloss.com, fotó: Brewdog)

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.