Az emberi kísérletező kedv csodás dolog, számtalan civilizációs vívmányt köszönhetünk kreatív, forradalmi újítások iránt fogékony egyéneknek. Teflon, szacharin, vulkanizált gumi, penicillin, hogy csak néhányat említsünk. Az üdítők világának is megvannak a maguk tudósai, akik újabb és újabb ízeken törik a fejüket, és azon töprengenek, vajon mit inna szívesen az emberiség? Egy kis currys limonádét? Vagy penészes gombateát? Netán egy kis folyékony sajtot? Következzen a tíz legbizarrabb, legelvetemültebb, legbénább frissítő!

Gombás tea

A Kombucsa néven ismert ital kínai eredetű, alapját pedig penészgombával erjesztett tea jelenti. Már a Csing dinasztia idején, vagyis az időszámításunk előtti harmadik századan is népszerű frissítő volt a távol-keleti országban. A jó marketing már akkor is fontos volt: a gombás nedű a halhatatlanság elixírje néven futott. Egyébként a gombát külön is meg lehet vásárolni, így akár otthoni körülmények között is elkészíthető ez a különlegesség. Ha a teát megfelelően nyirkos, sötét, penészes helyen tároljuk a lakásunkban, akkor még gombát sem kell vásárolni. Pár hónap, aztán ráöntjük a forró vizet, és már ihatjuk is!

Currys limonádé

A curry és a limonádé csodás összjátéka!, hirdeti az üdítő szlogenje, és mit is mondhatnánk erre? Minket nem győzött meg. A japán ital dobozán olvasható felirat büszkén vállalja, hogy ez bizony még az indiai embereket is meglepné! Ebben biztosak vagyunk, abban viszont kevésbé, hogy akad olyan ép ízlésű ember, aki folyékony, szénsavas curryt szeretne inni, mert az jó neki.

Angolnás szóda

Kezdünk megérkezni a nehézsúlyú versenyzők közé. A név itt pontosan takarja a tartalmat, azaz angolna tartalmú (porított fej és csontok, ha egészen precízek szeretnénk lenni) üdítőről beszélünk. A japán Tobacco Company által gyártott márka a szlogen szerint a nyári melegben szomjukat oltani kívánó férfiaknak készült. Az Unagi Noburi néven futó termék sárgás színű és szénsavas, szóval ha nyári hűsítőről van szó, akkor mi lehet, hogy maradunk inkább a sörnél.

Hálaadás üdítő

Ha hálaadás, akkor pulyka! Amerika harmadik kedvenc nemzeti ünnepén (1. karácsony, 2. Super Bowl) a család apraja-nagyja összegyűlik és Godzilla méretű pulykák elfogyasztásába kezd, mellé pedig pulyka ízű üdítőt kortyol. Legalábbis ezt szeretnék a Jones üdítőmárka gyártói, akik 2003-ban pulykaízű szénsavas frissítővel jelentek meg a piacon. Limitált szériában jelent meg, állítólag két óra alatt elkapkodták, így a sikeren felbátorodva 2004-ben már krumplipüré, lazac és brokkoli ízesítéssel is előrukkoltak. Idén gyömbérsörrel nyomulnak, uncsi.

Joghurtos Pepsi

Az eddigi balesetek rendszerint kis cégekhez kapcsolódnak, de néha világmárkáknak is sikerül hülyeséget csinálniuk. A joghurtos Pepsi remek példa, és létezése azért is meglepő, mert az ilyen nagyvállalatok milliókat költenek piackutatásra. Nyilvánvalóan rengeteg embert kérdeztek meg arról, hogy inna-e joghurtos Pepsit, és ezek szerint elegen válaszoltak igennel. (Lehet, hogy nem csak beszívott egyetemistákkal kellett volna tesztelni.) A Pepsi reggelire szánt itala, az AM a nyolcvanas években már nagyot buktázott, de egyébként is tucatnyi ízesítéssel próbálkoztak az évtizedek során, kedvencünk az uborkás és a babos.

Zellerlé

A New Yorkban és Floridában kedvelt Dr. Bown’s Cel-Ray zellerből készült szénsavas üdítő, amelyet először 1868-ban készítettek Brooklynban, vagyis húsz évvel a Coca Cola megjelenése előtt. A harmincas években annyira népszerű volt a helyiek körében, hogy egész egyszerűen „zsidó pezsgőnek” nevezték. A mai napig kósernek számít, így a vallásosok körében igen népszerű.

Kimcsi szóda

A kimcsi egy koreai csípős savanyúság, és a távol-keleti ország lakói állítólag annyira szeretik, hogy a kimcsit is kimcsivel eszik. Innen már csak egy lépés volt, hogy iható formában is megjelenjen, méghozzá szénsavasan. Képzeljük el a csalamádélét erőspistával, szódával felhúzva.

Fokhagymás üdítő

A fokhagyma nagyon egészséges, ez minden kétség felett áll, de ettől még nem biztos, hogy fokhagymalét szeretnénk inni üdítőként. Ha fogyasztottunk belőle, akkor nyilvánvalóan nem szabad emberek közelébe menni, viszont alkalmassá válunk tömegoszlatásra és vámpírűzésre.

Sajtital

A sajtital tényleg olyasmi, amit nehéz röhögés nélkül kibírni. A termék mögött a japán NEEDS sajtgyár áll, amely nyilvánvalóan nem tudott mit kezdeni a gyártás során visszamaradt lével, nem lett belőle sem jó ricotta, sem pedig savó. Málnás, citromos és natúr ízben kapható, szerencsére csak Japánban. A termék – amelyet a sajt népszerűsítésre szántak egy olyan országban, ahol nem nagyon esznek sajtot – marketingjével még van egy kis gond, ugyanis egyszerre árulják üdítőként és salátaöntetként. Ha már Japán, akkor maradunk a szusinál és a szakénál.

Méhlepényes ital

A civilizációnk valóban megérett a pusztulásra, és ennek egyértelmű jele, hogy egyesek folyékony sertés méhlepényt dobnak piacra üdítő formájában, annak reményében, hogy ezt valakik majd megveszik. És a helyzet az, hogy a termék fogy. A japán Placenta termékcsaládnak több változata is van, attól függően, hogy melyikbe hány miligram méhlepény kerül. Nem csak iható, hanem kenőcsként is lehet használni, ugyanis az arcra kenve – állítólag – fiatalítja az arcbőrt. A menthetetlen koncepción az sem segít, hogy barackos ízben gyártják – köszönjük szépen, de mi nem akarunk malacot inni.