Ahol a házi szó a minőségjelző – Gourmet-boltok Budapesten

Budapest utcáin járva egyre több otthonosan berendezett boltocskával, igényes cégérrel találkozhatunk, melyek különleges, nagy odafigyeléssel készített termékeket kínálnak a minőségre éhes vevőknek. A teljesség igénye nélkül körképet készítettünk a városban fellelhető gourmet-boltokról.

A nagymama házi boltja

Sokan nosztalgiával gondolunk vissza gyerekkorunk nyaraira, amit a nagyinál töltöttünk, míg a szülők dolgoztak. Talán nem olyan meglepő módon legélesebben a lekváros bukták, a házi kolbászok meg a gondosan fényesre törölgetett almák élnek emlékezetünkben. Főleg akkor, ha vidékről a nagyvárosba szakadt lelkünk jó pár év után sem tudja ugyanolyan üdvözülten fogadni a hamburgert, mint egy jó házi süteményt. A nagymama házi boltja pont ezt az érzést igyekszik csillapítani egy nem túl tágas, de annál több kincset rejtő üzlethelyiséggel. Található itt minden, ami csak eszünkbe juthat egy jó, vidéki éléskamráról: pácolt karaj, befőtt, lekvár, kolbász, paprikás szalonna, zöldségek, sajtok, fűszerek, de még pogácsa, kenyerek és sütemények is.

Amint beléptem – nem volt könnyű ajtón kitóduló, kosarakba rendezett gyümölcsöktől –, a szemem máris a meglepően otthonos látványra szegeződött a hátsó polcon. Tepsiben sorakozó kolbászok meg sült húsok a saját zsírjukban. Ilyet csak a nagyinál szoktam látni télen a spájz ablakában, de egy boltban azért furán hatott. Kellemesen furán. A tulajdonos büszkén el is magyarázta gyorsan, hogy náluk nem a pultból szedett maradék húsból készül az ilyesmi, hanem kifejezetten erre a célra szállíttatnak a boltba friss, szép házi csirkét, meg egyebeket. Aztán azt is hozzátette, hogy kolbász is kapható náluk, 299 forinttól 799 forint per dekáig. No meg a mindig friss, szezonális szendvicskrémek 699 forintért (parajos feta, tormás csülök, lazac, körözött...), meg ezerféle pite, áfonyás sajttorta, tiramisu és pogácsa.

Az üzlet ötlete azért pattant ki a tulajdonos házaspár fejéből, mert érezték, a vidéki ízek bizony hiányoznak a bevásárlóközpontok polcairól. Mint mondják, az állandóság és a folyamatos kiváló minőség az, ami nagyon hiányzott nekik a boltokból, és ők ezt a hiányt kívánják – nem kis sikerrel – pótolni prémiumkategóriás, házias termékeikkel. A házias jelző itt nem csak üres kecsegtetés, hiszen például idei csipkebogyó lekvárjukat maga a tulajdonos édesanyja készítette, mézüket pedig egy régi baráttól szerzik be.

I. kerület, Pauler utca 5. Nyitva: hétköznap 9–19, szombaton 18 óráig.

Baldaszti's market

Kicsit más megközelítésből ugyan, de hasonló, minőségi kínálattal rendelkezik a Baldaszti's üzlete is. A Lánchíd utcai bolt az éttermükhöz hasonlóan csúcsminőségű termékeket kínál, bármire legyen is szükségünk otthonra. Bár fizikailag egymás mellett található az étterem és a market, az üzletvezető elmondása szerint már nem élnek szoros szimbiózisban egymással. Közös nevezőjük, hogy mindketten a magas minőséget tartják elsődleges szempontnak a kiszolgálás során, de a bolt már nem követi feltétlenül az étterem stílusát.

Az idők során a bolt a kézműves termékek beszerzése felé terjeszkedett, és ez a mai napig jól láthatóan remekül működik. Nem csak hazai termékek kaphatók, hanem a világ minden tájáról a legjobbat igyekeznek a vásárlók elé tárni. Termékeiket a többéves tapasztalat és ismeretségek segítségével szerzik be külföldről is, őstermelőktől és szakkiállításokról. Fontosnak tartják a különböző régiók reprezentációját, így főleg Közép-Anglia – mely  a chutney-k, szószok, és kekszek területén erős – és Baszkföld termékeit részesítik előnyben.

Specialitásuk a spanyol édesség, a turrón, mely Budapesten csak itt kapható. Büszkeségük a kis bolt adta lehetőség a közvetlen kiszolgálásra, háttérinformációk és tanácsok biztosítására, hogy a vevő tényleg úgy érezze, érdemes volt betérni ide. Már csak a hangulatos dizájn és szemet gyönyörködtető csemegepult látványa miatt is ajánlott a látogatás.

Mindig friss kenyerekkel, péksüteményekkel felszerelkezve várják a látogatókat, akik húsokat, fűszereket, zöldségeket, olajakat, eceteket, csokoládét és kekszet is vásárolhatnak a híd budai oldalán. Pluszpontot ér, hogy este kilencig mehetünk vásárolni, a hosszú munkaidő után is van friss alapanyagok beszerzésére lehetőség. Persze mint minden földi jónak, az extraminőségnek is megvan az ára, hiszen 18 hónapig érlelt sonkájuk kilója 8900 forint, táblás csokoládéik pedig átlagosan 1600 forintba kerülnek.

I. kerület, Lánchíd utca 5. Nyitva hétfőtől szombatig 9–21, vasárnap 17 óráig.

Delizia Gourmet & More

A Delizia Gourmet & More friss szereplő a budapesti delitérképen, de annál figyelemreméltóbb. Ez az üzlet a szokásos házias, hazai húsok, tejtermékek és pékáruk mellett nemzetközi csokoládé- és pezsgőkülönlegességekkel, fűszerekkel is szolgál a vevőknek. A termékeiket rendszeresen megrendezett kóstolóikon tesztelhetjük, mielőtt beszereznénk valami finomat. Ezt az üzletet nyugodtan lehet biobarátnak is mondani, hiszen számukra nagyon fontos az egészséges, akár jótékony hatású élelmiszerek beszerzése és forgalmazása, a lehető legkevesebb vegyszerrel, tradicionális eszközökkel és eljárásokkal készített termékek felkutatása, a világ számos tájáról. Szinte minden élelmiszerük kézműves, és prémiumkategóriás.

Borkínálatuk is igazán figyelemre méltó, az erősebbre vágyók pedig különleges single malt whiskyk és rumok közül válogathatnak. A bolt forgalmaz gluténmentes joghurtokat, sőt, még sört is. Kapható balzsamecet, különböző szószok tésztákhoz, ízesített olajok, és sütemények az ünnepekre.

Hegyvidék Központ, XII. kerület, Apor Vilmos tér 11–12. Nyitva hétfőtől szombatig 10–20 óráig.

Sarki fűszeres

A Szent István parknál fellelhető Sarki fűszeres aztán tipikusan sarki – már csak fizikai helyzetét nézve is. És tipikusan fűszeres is, abban a jó öreg, nagymamánk korabeli értelemben. Az üzlet nem éppen nagy, nem is feltétlenül tágas, de igazán barátságos, és szintén elhelyezkedésének köszönhetően világos is. Kínálatát tekintve kicsit átgondoltabb, tervezettebb, mint például a Nagymama házi boltja, kezdetekben főleg különleges, néha kevésbé ismert, minőségi borokra, sajtokra, és húsipari termékekre specializálódtak, de ez mára friss pékáruval, fűszerekkel, olajokkal és édességekkel bővült ki. Boraikon kívül az alkoholos italok kedvelői örülhetnek még a remek pálinkaválasztékuknak is, melyben különleges málna, birs és madárberkenye italok kapnak helyett.

Különösen kellemes hely ez annak is, aki nem otthon használná fel a hely kínálta hozzávalókat, hanem azonnal megkóstolná, mit lehet belőlük kihozni, ugyanis a Sarki fűszeres bisztróként is üzemel, ahol kávét, limonádét, szörpöt, süteményt lehet venni, vagy megkóstolhatjuk a legjobb alapanyagokból készült szendvicseiket, salátáikat, sonkáikat. A melegebb hónapokban ezeket a finomságokat a boltot körbeölelő teraszon is elfogyaszthatjuk.

XIII. kerület, Pozsonyi út 53–55. Nyitva hétköznap 8–22, szombaton 15 óráig.

(A képeket a boltok Facebook-oldalairól vettük.)

Tovább:
A gasztrorovathoz
Férfias karácsonyi rovatunkhoz
Budapest téli teraszaihoz

A Delirium Café, Brüsszel világhíres és Guinness-rekorder kocsmája (jobb szó híján) újraértelmezi a sörivást sörfogyasztássá, az alkoholizálást pedig művészetté. Körülbelül kétszáz négyzetméter áll a sörrajongók rendelkezésére, hogy kikérjék kedvencüket vagy kipróbáljanak valami újat. A szívszorítóan jó minőséghez pedig belga pénztárcához mérve meglepően normális árlista párosul – kocsmaveteránok és sörbajnokok igazi kihívása Brüsszel szívében.

Kis utcából nyíló sikátor alig észrevehető sarkán nyikorog a rózsaszín elefántos cégér. Tulajdonképpen ez csak igazolja, hogy megérkeztünk: a kocsma előtt csoportosuló tömeget hamarabb észrevettük, mint a helyet magát. Már előzőleg hallottam többektől is a Delirium Caféról, de semmi konkrétumot nem említett senki, csak annyit, hogy “Ide muszáj elmenned baszdki, de tényleg, nem fogod elhinni”. Belépve azonnal világossá vált barátaim összegzésének tömörsége.

Ilyen nincs. Végeláthatatlan, U alakú pultsoron sorakoznak szorosan egymás mellett a különböző matricákkal ellátott sörcsapok. A hely hangos és zsúfolt, semmi pucc vagy elegancia. A falakat és plafonokat különböző poszterek és megszámlálhatatlanul sok felragasztott söröstálca és kupak takarja, színes összevisszaságban.

A régen kezelt faasztalok kicsik és kényelmesen körbeülhetők, azonban mind foglalt, ezért az egyik hatalmas, fenekére állított hordó melletti bárszéken ülve találtam meg aznap esti bázisomat. A hordó tetején otthagyott A3-as nyomtatott menüt kezembe véve eldöntöttem, mit is iszom ma este. Ez a "mit" egy pillantás alatt "miket"-re változott, amint megláttam a sörök apró betűvel sűrűn egymás alá nyomtatva éppen hogy két oldalba belezsúfolt, édesen hosszú listáját.

A kínálat mindent hoz: hatvan ország különböző söreit, kétszáz félét csapon, még kétezret üvegben. Az árak általában négy és tizenöt euró között mozognak, a legtöbb sör hét euró, ami nyugat-európai szemmel nézve valóban nem sok. A kiszolgálás követi a megszeghetetlen belga hagyományt: minden sört a márka saját poharában szolgálnak fel.

Ezt a tradíciót minden vendéglátóipari egység komolyan veszi (igen, még a talponálló kocsmák is): a sör iránti megkülönböztetett tisztelet jele ez. Ha egy vendég nem a megfelelő pohárban kapja az italát és erről az adott cég tudomást szerez, azonnal megszakíthatja a sörbeszállítást. A Delirium Café is akkurátusan ügyel erre, ezért volt szerencsém kaktuszkehelyből, fasatus lombikpohárból és félgömb aljú (tehát letehetetlen) korsóból is inni, de mind közül a Delirium Tremens egyliteres, csizmás korsója tetszett a legjobban.

Bizonyos poharakért kauciót kell letenni a bárban, az egyliteres csizmás élvezetért például húsz eurót (a félliteres tizenöt euró). A sörválasztékot lehetetlen lenne felsorolni, ugyanis minden van itt: barna, világos, sötét, sötétebb, középbarna, szőke, halványszőke, fehér, enyhébb(nek tűnik, de erős), közepes, erős, nagyon erős, több maláta, kevesebb komló vagy fordítva, gyümölcsös, alsó, spontán és felsőerjesztésű... a Gmail-bejelentkezéskor jobboldalt látható számláló jut róla eszembe: több mint 2004, 2005, 2006 – egyre növekvő számok.

A hely 2004. január 8-án Guinness-rekordot nyert a maga 2004 féle sörével, de azóta még bővült a készlet. Nevét az egyik legízletesebb belga sörről, a 8,5%-os Delirium Tremensről kapta, ami szintén díjat nyert: 2008-ban a világ legjobb sörévé választották. A beton és kerámia felületét ötvöző üvegen látható a kocsma cégérén is pózoló rózsaszín elefánt, amit állítólag a delirium tremens-rohamkor fellépő hallucinációk inspiráltak.
Habár elég híres és méltán elismert hely ez, hála a jó égnek, egyáltalán nem vált drágábbá, puccosabbá vagy bármilyen módon beképzeltté. A sörfogyasztás mellett a Delirium Café otthont ad számos ad hoc bandának egy jó zenélésre, legyen az eklektikus elektro, punk vagy garázsrock: a tremens fiatal és cool csapata tudja, hogy kell egy jó estét összehozni.

Minden este három emeleten zajlik a tömeges ivászat – egy idő után az asztalok összefolytak, és azon kaptam magam, hogy vadidegenekkel beszélek, helyi fiatalokkal, ösztöndíjasokkal, turistákkal. A belgák pedig nyitottak, barátságosak és nagyon nem szokásuk éjfélkor hazamenni – a Delirium Tremens is hajnal négyig nyitva áll, a világ minden tájáról jött sörfogyasztók nagy örömére.

Nem szokásom cikkírás közben bármilyen alkoholt inni, de már a hely gondolatától is kénytelem voltam bontani egy jól behűtött Leffét. De hát egy erős trappista sör nélkül lehetetlen lenne erről a hallucinogén kocsmáról beszélni – olyan hely ez, amit látnod, érezned és legfőképp megízlelned kell. Tehát nincs mese, ha a közeljövőben tervezel egy külföldi kiruccanást a haverokkal, és nem vetitek meg a jó söröket, akkor irány a Tremens! Ne feledd, Impasse de la Fidelité 4A, 1000, Brüsszel – vagy ha elfelejted, csak kövesd a rózsaszín elefántot!

Santé!

(Fotók: a szerző képe, Delirium Cafe Facebook-oldal)

Nem fokozza a romantikus esti vacsora hangulatát, ha nem tudod kinyitni a bort, de egy hasznos trükk segítségével hamar úrrá lehetsz a helyzeten.

Nincs annál idegesítőbb, mint amikor egy remek borba beletörik a parafadugó! Matt Skinner szakértő szerint nem kell pánikba esni: támadjuk meg a dugó maradékát a dugóhúzóval! Ilyenkor ferde dőlésszöget válasszunk, nehogy betoljuk a maradék dugót a borba. Ha ez nem segít, akkor  egy darab textilt gumizzunk a palack nyakához, és szűrjük a bort egy dekantálóba! Ha nincs ilyen textil – Matt egy sajtkészítés során használt szövetdarabot említ, de az feltehetőleg nem gyakori kellék egy átlagos háztartásban –, akkor fogjunk egy szűrőt! Egészségünkre!