Ahol a házi szó a minőségjelző – Gourmet-boltok Budapesten

Budapest utcáin járva egyre több otthonosan berendezett boltocskával, igényes cégérrel találkozhatunk, melyek különleges, nagy odafigyeléssel készített termékeket kínálnak a minőségre éhes vevőknek. A teljesség igénye nélkül körképet készítettünk a városban fellelhető gourmet-boltokról.

A nagymama házi boltja

Sokan nosztalgiával gondolunk vissza gyerekkorunk nyaraira, amit a nagyinál töltöttünk, míg a szülők dolgoztak. Talán nem olyan meglepő módon legélesebben a lekváros bukták, a házi kolbászok meg a gondosan fényesre törölgetett almák élnek emlékezetünkben. Főleg akkor, ha vidékről a nagyvárosba szakadt lelkünk jó pár év után sem tudja ugyanolyan üdvözülten fogadni a hamburgert, mint egy jó házi süteményt. A nagymama házi boltja pont ezt az érzést igyekszik csillapítani egy nem túl tágas, de annál több kincset rejtő üzlethelyiséggel. Található itt minden, ami csak eszünkbe juthat egy jó, vidéki éléskamráról: pácolt karaj, befőtt, lekvár, kolbász, paprikás szalonna, zöldségek, sajtok, fűszerek, de még pogácsa, kenyerek és sütemények is.

Amint beléptem – nem volt könnyű ajtón kitóduló, kosarakba rendezett gyümölcsöktől –, a szemem máris a meglepően otthonos látványra szegeződött a hátsó polcon. Tepsiben sorakozó kolbászok meg sült húsok a saját zsírjukban. Ilyet csak a nagyinál szoktam látni télen a spájz ablakában, de egy boltban azért furán hatott. Kellemesen furán. A tulajdonos büszkén el is magyarázta gyorsan, hogy náluk nem a pultból szedett maradék húsból készül az ilyesmi, hanem kifejezetten erre a célra szállíttatnak a boltba friss, szép házi csirkét, meg egyebeket. Aztán azt is hozzátette, hogy kolbász is kapható náluk, 299 forinttól 799 forint per dekáig. No meg a mindig friss, szezonális szendvicskrémek 699 forintért (parajos feta, tormás csülök, lazac, körözött...), meg ezerféle pite, áfonyás sajttorta, tiramisu és pogácsa.

Az üzlet ötlete azért pattant ki a tulajdonos házaspár fejéből, mert érezték, a vidéki ízek bizony hiányoznak a bevásárlóközpontok polcairól. Mint mondják, az állandóság és a folyamatos kiváló minőség az, ami nagyon hiányzott nekik a boltokból, és ők ezt a hiányt kívánják – nem kis sikerrel – pótolni prémiumkategóriás, házias termékeikkel. A házias jelző itt nem csak üres kecsegtetés, hiszen például idei csipkebogyó lekvárjukat maga a tulajdonos édesanyja készítette, mézüket pedig egy régi baráttól szerzik be.

I. kerület, Pauler utca 5. Nyitva: hétköznap 9–19, szombaton 18 óráig.

Baldaszti's market

Kicsit más megközelítésből ugyan, de hasonló, minőségi kínálattal rendelkezik a Baldaszti's üzlete is. A Lánchíd utcai bolt az éttermükhöz hasonlóan csúcsminőségű termékeket kínál, bármire legyen is szükségünk otthonra. Bár fizikailag egymás mellett található az étterem és a market, az üzletvezető elmondása szerint már nem élnek szoros szimbiózisban egymással. Közös nevezőjük, hogy mindketten a magas minőséget tartják elsődleges szempontnak a kiszolgálás során, de a bolt már nem követi feltétlenül az étterem stílusát.

Az idők során a bolt a kézműves termékek beszerzése felé terjeszkedett, és ez a mai napig jól láthatóan remekül működik. Nem csak hazai termékek kaphatók, hanem a világ minden tájáról a legjobbat igyekeznek a vásárlók elé tárni. Termékeiket a többéves tapasztalat és ismeretségek segítségével szerzik be külföldről is, őstermelőktől és szakkiállításokról. Fontosnak tartják a különböző régiók reprezentációját, így főleg Közép-Anglia – mely  a chutney-k, szószok, és kekszek területén erős – és Baszkföld termékeit részesítik előnyben.

Specialitásuk a spanyol édesség, a turrón, mely Budapesten csak itt kapható. Büszkeségük a kis bolt adta lehetőség a közvetlen kiszolgálásra, háttérinformációk és tanácsok biztosítására, hogy a vevő tényleg úgy érezze, érdemes volt betérni ide. Már csak a hangulatos dizájn és szemet gyönyörködtető csemegepult látványa miatt is ajánlott a látogatás.

Mindig friss kenyerekkel, péksüteményekkel felszerelkezve várják a látogatókat, akik húsokat, fűszereket, zöldségeket, olajakat, eceteket, csokoládét és kekszet is vásárolhatnak a híd budai oldalán. Pluszpontot ér, hogy este kilencig mehetünk vásárolni, a hosszú munkaidő után is van friss alapanyagok beszerzésére lehetőség. Persze mint minden földi jónak, az extraminőségnek is megvan az ára, hiszen 18 hónapig érlelt sonkájuk kilója 8900 forint, táblás csokoládéik pedig átlagosan 1600 forintba kerülnek.

I. kerület, Lánchíd utca 5. Nyitva hétfőtől szombatig 9–21, vasárnap 17 óráig.

Delizia Gourmet & More

A Delizia Gourmet & More friss szereplő a budapesti delitérképen, de annál figyelemreméltóbb. Ez az üzlet a szokásos házias, hazai húsok, tejtermékek és pékáruk mellett nemzetközi csokoládé- és pezsgőkülönlegességekkel, fűszerekkel is szolgál a vevőknek. A termékeiket rendszeresen megrendezett kóstolóikon tesztelhetjük, mielőtt beszereznénk valami finomat. Ezt az üzletet nyugodtan lehet biobarátnak is mondani, hiszen számukra nagyon fontos az egészséges, akár jótékony hatású élelmiszerek beszerzése és forgalmazása, a lehető legkevesebb vegyszerrel, tradicionális eszközökkel és eljárásokkal készített termékek felkutatása, a világ számos tájáról. Szinte minden élelmiszerük kézműves, és prémiumkategóriás.

Borkínálatuk is igazán figyelemre méltó, az erősebbre vágyók pedig különleges single malt whiskyk és rumok közül válogathatnak. A bolt forgalmaz gluténmentes joghurtokat, sőt, még sört is. Kapható balzsamecet, különböző szószok tésztákhoz, ízesített olajok, és sütemények az ünnepekre.

Hegyvidék Központ, XII. kerület, Apor Vilmos tér 11–12. Nyitva hétfőtől szombatig 10–20 óráig.

Sarki fűszeres

A Szent István parknál fellelhető Sarki fűszeres aztán tipikusan sarki – már csak fizikai helyzetét nézve is. És tipikusan fűszeres is, abban a jó öreg, nagymamánk korabeli értelemben. Az üzlet nem éppen nagy, nem is feltétlenül tágas, de igazán barátságos, és szintén elhelyezkedésének köszönhetően világos is. Kínálatát tekintve kicsit átgondoltabb, tervezettebb, mint például a Nagymama házi boltja, kezdetekben főleg különleges, néha kevésbé ismert, minőségi borokra, sajtokra, és húsipari termékekre specializálódtak, de ez mára friss pékáruval, fűszerekkel, olajokkal és édességekkel bővült ki. Boraikon kívül az alkoholos italok kedvelői örülhetnek még a remek pálinkaválasztékuknak is, melyben különleges málna, birs és madárberkenye italok kapnak helyett.

Különösen kellemes hely ez annak is, aki nem otthon használná fel a hely kínálta hozzávalókat, hanem azonnal megkóstolná, mit lehet belőlük kihozni, ugyanis a Sarki fűszeres bisztróként is üzemel, ahol kávét, limonádét, szörpöt, süteményt lehet venni, vagy megkóstolhatjuk a legjobb alapanyagokból készült szendvicseiket, salátáikat, sonkáikat. A melegebb hónapokban ezeket a finomságokat a boltot körbeölelő teraszon is elfogyaszthatjuk.

XIII. kerület, Pozsonyi út 53–55. Nyitva hétköznap 8–22, szombaton 15 óráig.

(A képeket a boltok Facebook-oldalairól vettük.)

Tovább:
A gasztrorovathoz
Férfias karácsonyi rovatunkhoz
Budapest téli teraszaihoz

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!