Espresso Embassy: a kávézás budapesti nagykövete

Habár a Deák térnél lakom, mégis ritkán járok az Arany János utca felé – a nyüzsgő nappali és éjszakai belvárosi élet bázisa, úgy gondoltam, inkább a hetedik, semmint az ötödik kerület – ami, mint most rádöbbentem, hatalmas tévedés. Az utca nyüzsög a jobbnál jobb boltoktól: francia pékség, exkluzív turkáló, művészboltok, egyedi ruhatervezők stílusos üzletei és húsz méterről ínycsiklandó illatokkal bombázó éttermek sorakoznak a gyönyörű, felújított, és pesti nívóval mérve luxusszinten karbantartott házak aljában – nem is tudtam, hova kapjam a fejem, mikor már meg is érkeztem a kávézás mekkájába.

Az Espresso Embassy alig több mint egy hónapja nyitotta meg kapuit Várady Tibi, az ország egyik legjobb baristájának vezetésével, akiről már írtunk a Playeren. A magam részéről gyakran torkig vagyok a lomtalanításmúzeumnak beillő romkocsmákkal, amelyek úgy szaporodnak a belvárosban, mint a nyulak – ezért lélekben dobtam egy hátra szaltót, amikor megláttam a kávénagykövetséget belülről.

Letisztult fehér falak találkoznak csiszolt téglás boltívekkel az L alakú helyiségben, ahol a falhoz építve hosszú, tiszta fa padsor, kényelmes és modern székek valamint pont jó méretű asztalok várnak az industrial lámpasor alatt. Magyaros berögződéssel az első gondolatom az volt, hogy ha ilyen jól néz ki ez a hely, akkor biztos drága: újabb élénk tévedés. Az Espresso Embassy teljesen normális árakkal operál, sőt! A 450 forinttól rendelhető kávékompozíciók már látványban messze lekörözik a nagy amerikai kávéláncok ezer forintos szirupcsodáit: ár-esztétikum tekintetében is sok hosszal nyer a nagykövetség.

A pultosok roppant kedvesek: a kávézás iránti lelkesedés itt nem munkahelyi kötelesség, hanem valódi szenvedély. Az engem kiszolgáló lány például nagy valószínűséggel rendelkezik a gondolatolvasás képességével, ugyanis két, még fel nem tett kérdésemre is azonnal megkaptam a választ a kávékat illetően. Miss Xavier professzor elmondta, mekkora méretű a kicsi és a nagy cortado, és hogy milyen arányban áll a tej a kávéval, és mennyire lesz erős az adott porció. Általában nem szeretem a bikaerős kávékat, de kaptam egy fülest, hogy a cortadót itt érdemes kipróbálni, ezért miután már a pultos megnyugtatott, hogy ha túl erős, akkor mindenképpen tesz bele több tejet, végül emellett döntöttem.

Amíg laza laboratóriumi precizitással készült a kávém, gondoltam, körbenézek sütemények terén is. Az Embassyban hat–nyolc féle sütit lehet kapni, amelyeknek valamilyen rejtélyes oknál fogva csak a felére van ráírva, mi az, a másik felére pedig, hogy mennyibe kerül – de a lelkes munkatársak desszertválasztáskor is azonnal ott teremnek (újabb mágikus képesség), és tájékoztatnak a hiányzó adatokról. Rövid hezitálásom eredménye végül is egy citromos-mákos sütemény lett, amiért a cortadóval együtt összesen 900 forintot fizettem.

A kávézás fogalma számomra általában a “beszélgetünk és közben iszunk egy kávét” tézismondatban összefoglalható, most azonban ennek épp az ellentettje történt: kávéztam és közben beszélgettem. A hüvelykmatyi méretű cortadoról azt hittem, egy korttyal, de maximum kettővel el fogom tüntetni, ehelyett a felénél ki kellett mennem egy cigire a táblafestékes bejárat elé, olyan erős és tartalmas volt. De pont jól volt erős.

Fel sem merült bennem, hogy kérjek extra tejet, ugyanis nem kell baristának vagy kávészakértőnek lenni ahhoz, hogy érezd: a kettő tökéletes aránya pont így van meg egymással. Lazításképp öntöttem egy pohár vizet magamnak a pult melletti dizájn-pozitív krómkancsóból, majd elmajszolgattam a mákos-citromos csodaszeletet is, szintén nagyon finom volt. Sütemények terén azonban nagymama-sztereotip vagyok, így ezt a minden szempontból legmagasabb, valószínűleg nem fair szintet számomra nem ütötte meg az amúgy tényleg ínycsiklandó sütiremek.

No de a kávé. A kávé vitán felül fantasztikus volt, ami nem is csoda: iszogatás közben többször hátrasandítottam a kávénagykövetség kreatív irodájára, ahol épp tökéletes nyomással került a frissen ledarált kávé a szűrőtartóba, miközben két pultos épp a tej melegségéről folytatott praktikus és egyben filozófiai diskurzust – ilyen figyelemből és odaadásból nem is születhetne más eredmény.

Az élvezetek végeztével még el is mondhattam, mennyire jó volt az élmény, mivel az üres kávéspohár elvitelekor a vevőbarát csapat megkérdezte, ízlett-e – éttermen kívül nem emlékszem, hogy pincér kérdezett-e tőlem valaha ilyesmi, úgyhogy újabb piros pont került a kedves gesztusok ellenőrzőjébe. Kifelé menet jobban szemügyre vettem a kávézóban megvásárolható termékeket: majdnem vettem egy tasakkal az őrölt kávék közül, a porcelán take-away pohárra is kis híján elcsábultam, kávégépet pedig tuti biztos, hogy itt fogok venni, ha a mostani felmondja a szolgálatot.

Távozáskor vetettem még egy utolsó pillantást a helyre, amely közben újabb szimpatikus helyi és külföldi fiatalokkal bővült – és miközben meglepődve konstatáltam, hogy ettől a gyűszűnyi kávétól sikerült végre rendesen felébrednem délután kettőkor, nagyon örömteli érzések kerítettek hatalmukba annak kapcsán, hogy igenis megnyitnak nálunk is ilyen klassz helyeket, ahol a vendégre, a termékre, az árra és a dizájnra egyaránt odafigyelnek. Tehát ha jó kávét szeretnél, akkor kötelezően Espresso Embassy!

Espresso Embassy, Bp. V. ker., Arany János utca 15. 

Értékelés 5 pontból

Kiszolgálás: 5

Ár-érték: 4

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A Falni Budapest sorozat többi cikkéhez

(Fotók: Tóth István, Espresso Embassy)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon