Ismét a habok alá merültünk a II. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén

Március 15-én a hó elleni küzdelmet zsigerből feladva inkább elbarikádoztuk magunkat a Spílerben, ahol a hazai sörgasztronómia szakértőinek három ország összesen százötven söre közül kellett kiválasztania, ki lesz idén Magyarország legjobb házisörfőzője. Közben elfogyott egy disznó combja is.

Rengeteg zsák malátát és komlótobozt változtattak folyékony kenyérré a hazai sörfőzők a Pirítós Pubban rendezett tavalyi első verseny óta. Időközben a kézműves sörfőzdék egyre több pult mögé tudták begörgetni hordóikat, a háttérben pedig új sörfőzdék épülnek az egyre növekvő szomjúság enyhítésére. Meg persze azért is, mert sokan pár Főzdefeszt alatt kinőtték a garázst.

A Spílerben tartott második megmérettetés több szempontból is új szintre emelte a játékot. Nyitva a környező országok tehetségei felé, a magyar sörfőzőknek idén szlovák és lengyel kihívóik is akadtak, és a horvátokat is csak a hó akadályozta meg abban, hogy eljuttassák főzeteiket. Ennek köszönhetően az Első Magyar Házisörfőző Egyesület által kiírt nyolc kategóriába sorolva összesen több mint 150 sör indult 64 nevezőtől a legjobbnak járó vándorserlegért.

Az Angol Pale Ale, Barna Porter, Száraz Stout, Német Búzasör és Erős Sötét Belga típusokból nagyjából húsz, a sörfőzők közt presztízskérdésnek számító Amerikai IPA-ból pedig nagyjából harminc főzet került a népes zsűri elé, míg a Gyümölcsös Sörök a korábban megszokotthoz képest kevesebb pályázónak mozgatták meg a fantáziáját. A szervezők idén is indítottak egy kevésbé ismert típust annak népszerűsítése érdekében, mely ezúttal a Düsselforf Altbier lett. A terv bevált, hiszen remek sörök képviselték e régi német fajtát is.

Düsseldorf Altbier

Vagyis düsseldorfi öreg sör. Az osztrákoktól az új-zélandiakig sokfelé főzik kisebb mennyiségben ezt a felső erjesztésű fajtát, mely sötétebb színű és szárazabb karakterű, mint hasonló módszerrel készülő brit társai. Az Altbier ünnepi verzióit természetesen még sötétebbre és erősebbre főzik, csakhogy nehogy baj legyen a nagy hidegben.

A verseny rangját tovább emelte, hogy az Elsősör idén az amerikai Beer Judge Certification Program, azaz a BJCP alapján bírált, mely által Európában egyedüliként jegyzett versennyé vált a Spílerben tartott mulatság. Ennél talán még fontosabb, hogy a BJCP szabályait négy külön kurzusban elsajátító bírák így olyan keretek között összegezhették véleményüket, mely a szokásosnál objektívabb pontozást tett lehetővé. Tehát ha egy sör technikailag megfelelt a kiírásban foglaltaknak, nem lehetett csúnyán lepontozni csupán azért, mert az íze messze állt személyes kedvencünktől.

Én persze csak firkálgattam a lapomra a profikkal megvitatott tételekről. Nemcsak azért, mert bő órás késéssel érkeztem, hanem azért is, mert a felkészítő kurzusokból is kimaradtam valahogy. Ettől függetlenül sikerült az Amerikai IPA-k egyik asztalánál landolnom, ahol a várakozásoknak megfelelően igen széles skálán mozogtak a pályaművek. Az IPA ugyanis nem kezdőknek való sör. A legjobbakat egyelőre hagyjuk, inkább a zsűrizés árnyoldalára térnék ki egy pillanatra.

Az önjelölt borkritikusok nevetséges hasonlataival gondolom mindenki találkozott már. Mikor nehéz eldönteni, hogy a kedves művész bort ivott-e, vagy LSD-t nyalt. A verdiktem általában, hogy mindkettőt, a sörhibák ellenben tényleg instant költővé varázsolják még a legkonzervatívabb sörfogyasztót is.

A házisör érzékeny jószág. Biokémiai folyamatok garmada teszi finommá, viszont hiányzik belőle az a rengeteg vegyszer, ami a boltban kapható sörök többségét nemhogy a napfény, de még egy kisebb atomvillanás ellen is megvédi. Ez annyit jelent, hogy ha bárhol hiba csúszik a műveletbe, a végeredmény jobb esetben csak savanyúsággal, rosszabb esetben valami sokkal csúnyább eszközzel támadja meg érzékszerveinket. Ehhez elég lehet egy rosszul mosott üveg, vagy a hordó túlzott vonzódása a radiátorhoz. Ha pedig egy sörnek frissen mosott fehérnemű illata van, ízében pedig egy kis hígított öblítő köszön vissza, valami feltehetően nem oda való is beleborult, mérlegestül.

Miután a mezőny mindkét véglete lecsúszott a torkokon, a pultnál jól ismert arcok büszkeségeivel hoztam helyre a pH-t, mint például a 2T Sernevelde Sötétszobája, mely egy olyan szép Amerikai Stout, hogy még Pintér Sándor ünnepi SMS-e sem tudott kizökkenteni kortyolása közben. Szerencsére a Spílerben üzemanyag is akadt bőven, így nem kellett átülnöm máshová.

Az elkerülhetetlennek tűnő délelőtti ittasságtól egyedül a Picktől kapott füstölt mangalicasonka méretes szeletei próbáltak megmenteni, meg persze a másodpercek alatt felporszívózott sajtkockák szerény hadosztálya. Igazából nincs mit tenni, ha egyszer a sörfőzők kicsit olyanok az alkohollal, mint német autógyárak a lóerők számával: kevesebbet írnak a címkére, mint ami általában a kupak alatt vár. Így pedig, hogy még szerénykedő címkéket sem láttunk, csak sejtelmesen csillogó poharakat, a csatát már a kapuban elvesztettük.

A verseny vége felé közelítve ráadásul csapra vertek egy hordó Kaltenecker Karácsonyi IPA-t is a versenynaptárban szintén pirossal bekarikázott Rozsnyóból, csak hogy véletlenül se fulladjanak ki a pultnál zajló beszélgetések az idei év sörös terveiről. Vidéki és fővárosi fesztiválok, új kézműves kocsmák és csillogó sörfőzdék nyitják meg kapuikat, így lesz mit felfedezni  2013-ban is.

Miután sikerült kiválasztani a 150 sör legjobbjait, még egyszer összeült a zsűri legavatottabb csapata, hogy eldöntse, mégis kinek a nevét gravírozzák a tavalyi győztes, Tibeer neve mellé a hőn áhított kupára. Az ország legjobb házisörfőzője végül Róth Zoltán lett Távoli Galaxis nevű Amerikai IPA-jával. A kategóriák győztesei persze szintén megérdemlik az elismerést, de sörös körökben az IPA idén is legyőzhetetlennek bizonyult, hiszen az első három helyezett ebből a kategóriából került ki. A komlótoboz a sörvilág Ferenc pápája.

Személy szerint különdíjat ítéltem volna a feláldozott disznó családjának, hiszen a mangalica lába nélkül bizonyára a sajátunk is cserbenhagyott volna a nagy hóban...

(A szerző fotói.)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon