A maradandó dolgok olyanok, amelyek nem csupán kiállják a minőség időpróbáját, de képesek önmagukat lazára véve azonosulni a változó időkkel. Ennek a minőségi, férfias és hanyagul elegáns galvanizálásnak a tökéletes példája a legkedvesebb majomvállas whiskynk, amit ha megismersz, nagy összegben fogadunk, hogy azonnal a rajongója leszel.
Az ízről
Sajnos nincs az a 3D-s nyomtató, amivel most a gépeden keresztül át tudnánk neked adni, milyen is a Monkey Shoulder élmény, így amíg nem szerzel be egyet a csodálatos dizájnú palackból, addig kénytelen vagy a leírásunkra hagyatkozni. A majomváll-whiskyt egy hétfői szerkesztőségi megbeszélés keretein belül kóstoltuk meg először (igen, tudjuk, baromi Madmenesek vagyunk) és akkor teljesen a szívünkbe (vagy a szájpadlásunkba, nyelőcsövünkbe és a májunkba, szabadon választhatsz) zártuk. Akkor így jellemeztük – és mivel azóta az utóbbi két hónapban apránként el is fogyasztottuk az egész üveget, a leírás még inkább áll:
„A legwhiskysebben kinéző, gyönyörű dugóval lezárt versenyző izgalmas élménynek ígérkezett: a majomváll whisky egy triple malt; három Speyside kevert maláta alkotja. Illatra fantasztikusan vaníliás és karamellás jegyeket éreztünk, amire elismerően hümmögtünk már elöljáróban – az íz pedig ugyancsak nem okozott csalódást. Sőt. Nekem ez lett a kedvencem: az elegáns és nagyon többrétegű italban egymás után bontakoztak ki a mélységek – az édes vonal teljes, letisztult harmóniában egyesült az erős ízekkel. Egy igazán összetett, kellemes és nagyon gazdag whisky, amit csakis ajánlani tudok, mert mindent hoz, amit a whisky-élményben szeretek. Hiába, a skótok zsigerből vágják ezt a whisky-dolgot.”
A legelső Triple Malt
Egy napon, a legendás maláta mester, David Stewart döntött úgy, hogy megalkotja a világ első tripla malátáját, összekombinálva a három legkitűnőbb Speyside-i lepárlóüzemből származó single malt whisky-t. És de jól tette! A monkey Shoulder-ben egyetlen csepp gabona whisky sincsen, és a kiválasztott malátákat elsőként ex-bourbon hordókban érlelik. A bodnármesterek (ez is milyen gyönyörű szakma, valahogy az egész whiskykészítés egy fantasztikus mitológia) úgy alkották meg ezeket a hordókat, hogy azok selymes és gazdag vaníliaízt adnak a pihenő maláta whiskynek.
A három Speyside malátát aztán elegyítik egy kis házasító hordóban, ahol együtt ejtőzhetnek, és vágyakozó pillantásokat vethetnek egymásra nem kevesebb, mint 3-6 hónapon keresztül – mi pedig rájuk, hogy végre megkóstolhassuk. A lepárlás és érlelés után Skóciában palackozzák a Monkey Shouldert – a száz százalékos skót maláta pedig ezután világhódító útjára indul, hogy a legvagányabb bárokban felhajthassuk őket vagy az otthonunkban körbecsodáljuk a haverokkal.
A hagyományról
Ha csak ennyit tudna, már ez is elég lenne – de a Monkey Shoulder nem csak egy kiváló whisky urbán zsiványoknak, hanem tisztelettel adózik a régi malátakeverők előtt is; nevével a lepárló maláta mestereinek állít emléket, akik a mai napig kézzel forgatják az árpa malátát falapátjaik segítségével. Ebben a szakmában gyakori jelenség, hogy a munkások a folytonos hajlongás és monoton mozgás miatt erős vállfájdalomtól szenvednek – ezt az izomlázat hívták ’monkey shoulder’-nek, azaz ‘majomváll’-nak, mivel a karjukat jellegzetes módon, lógatták lefelé, akár egy majom.
Szinte látjuk magunk előtt: ahogy a szeszgőzben fáradtan, de mégis jókedvűen énekelve végzik a munkát és néha nap végén, talán ugyanabból a whiskyből egy tábortűz körül felöntöttek a garatra. Habár a malátázó emberek azon kevesek közé tartoznak, akik továbbra is manuálisan forgatják a malátát, a munkakörülmények már megváltoztak annyira, hogy a fájdalom szerencsére már csak a múlté. De a név maradt; a Monkey Shoulder név szeretetteljes tisztelgést jelent a régi és mai munkásemberek kemény élete előtt.
És ami neked szól
...az a legjobb whisky-élmény: mert egyszerre iszol egy prémium minőségű, felsőpolcos italt, amiben a három pazar maláta mellett még igazi, színes-szagos-kemény tradíció is keveredik – miközben nem kell kínosan feszengve ízlelgetned és okosságokat mondanod róla, mert mindezek nélkül, önmagában is varázslatosan karcos, intenzív és férfias élmény.
A minőségi whiskyzés sokszor szivarozós-gentleman's-clubbos, elitista dolognak tűnik – pedig a különleges, elit élményhez nem kell régi sznobériák sallangja; a teljesen urbán közegben is fogyasztható whisky kiállta az idő próbáját és nem kell öregnek lenned, hogy élvezd az italt és tiszteld a hagyományt. A Monkey Shoulder nem várja, hogy vigyázzban állva tudálékoskodó arccal forgasd a poharad (mondjuk megéri egy picit gyönyörködni benne a fényben, valami brutálszép színe és állaga van), hanem azt szeretné, hogy a régi mesterek kemény munkájának borostyánszín, folyékony nektárját olyan lazán fogyaszd, ahogy csak a lezser majomvállaid engedik.
Cheers! Avagy skótosabban: Slàinte!