A belgiumi Ghent University kutatói ugyanis elkezdtek vizsgálgatni egy egész telepnyi éti kagylót, és arra jöttek rá, hogy ezek tele vannak apró műanyagrészecskékkel.

Arra egyébként már egy korábbi kutatás is rámutatott, hogy az apróbb tengeri élőlények elkezdték a planktonok mellett/helyett az óceánban keringő műanyagot zabálni, mely ily módon lassan de biztosan bekerült a tengeri táplálékláncba.

Az óceánban egyébként egy egész kontinensnyi szemét lebeg a felszín közelében, melyek közül a műanyag a sós víz és a napfény hatására széttöredezik, majd apró részecskék formájában végzi. Ilyen részecskékből visszafogott becslések szerint jelenleg 5 trillió kering a tengerekben. Jó tudni egyébként azt is, hogy jelenleg percenként egy kukásautónyi szemét végzi a tengerekben, de ha ilyen mértékben növekszik a fogyasztás, akkor 2050-re már négy platónyi szemét fog az óceánba kerülni percenként.

A kutatás szerint azok, akik rendszeresen fogyasztanak tengeri halat, évente nagyjából 11.000 ilyen részecskét visznek be a szervezetükbe, melynek legnagyobb része ugyan távozik az alvégen, de legalább egy százaléka odabent marad.

Hogy mi lesz ezzel a műanyaggal - betokozódik a szövetek közé, a testünk pedig megfeledkezik róluk, vagy rosszabb esetben elkezdik mérgezni a szervezetet? -, az további kutatások tárgyát képezi majd.

Egy dolog azonban biztos; ha nem történik drasztikus változás, akkor az évszázad végére konkrétan életveszélyes dolog lesz tengeri herkentyűket vacsorázni, ugyanis akkor már évente 780.000 műnanyagrészecskét fog bevinni az, aki bírja a mediterrán konyhát.

Na, ettől sem lettünk nyugodtabbak.

(via)