A nyár tettestársa a hőség, a hőség cinkosa meg az apadó étvágy: elvagyunk ilyenkor, mint a vadlovak, nem sűrűn rohan le minket az éhség, beérjük a kevéssel. De ha már így alakult, akkor legalább annak a kevésnek adjuk meg a módját - gondoltuk, és ennek fényében elkezdtünk a belváros etetőhelyei között egy olyanra vadászni, ami ennek a kívánalomnak maradéktalanul eleget tesz. Két lábon kihordott hőguta között ki is kötöttünk a Keksznél, ami nevével ellentétben nem a nassolószakkörnek ad otthont, helyette pazar kulináris élménnyel hívogat, sőt, az egyik legpazarabbal a Madách tér környékén.
Igaz, ezt első körben elég jól titkolja: a hely nem nagyon veteti észre magát, amikor elsuhanunk előtte. Ez főként annak tutható be, hogy mindössze fél éve létezik, és a tekintet inkább a vele szemközt lévő régi motoros, a Castro felé hajlamos hajlani, reflexszerűen. Pedig a Kekszet már kialakítása is teljes mértékben potenssé teszi a menő státuszra: az eklektikus romkocsma-hagyomány legjobb ismérveit gyúrták bele, de nem túlbuzgó módon. Ennek az lett az eredménye, hogy a régies, de szándékosan összevissza variált padlólapok, faékegyszerűségű faasztalok és a legós falfestés a nagy terekben úgy állnak össze, hogy oda célnőszemélyt éppúgy vihetünk enni, mint üzleti partnert - a választás meghálálja magát.

A nyomós indok persze az ételpalettában rejlik. Látszik, hogy kifejezetten nyáriasra szabták a felhozatalt, így rögtön rá is buktunk a felszolgáló által egyébként is javasolt eperkrémlevesre (600 forint). Ami ízében hajazott egy gyümölcsturmixra, de ezt inkább előnyként rójuk fel neki: nem véletlen, hogy az étlapon a nyári kedvencek szekcióban kapott helyet. Végképp levett a lábunkról viszont a benne úszkáló minitúrógombócokkal, amiket valami misztikus egyenlettel rakhattak össze, mert alig hittük el, hogy ennyire harmonizál a lével, sziámiszerűen elválaszthatatlannak tűntek egymástól. Tüstént berendeltünk volna még egy porcióval, ha nem tudjuk, hogy azért mást is illenék kipróbálnunk.

Spanyol, fokhagymás, paprikás garnéla olívaolajban, salátával és bagettel. Szemét módon kíváncsiak voltunk, vajon felnő-e ez a fogás az árához (2400 forint), de a kaján rosszmájúságot azon nyomban kivágta az ablaktáblákon a tény, hogy a közkedvelt tengeri herkentyűk szokatlanul megtermett méretben ácsingóztak a tányérban, és nem is sikerült rágósságig sütni őket.

Volt egy másik választásunk is, 1750 forintért konfitált marhahúsos szendvics dijoni dresszinggel, rukkolával és salátával. Ez pont olyan volt, hogy egy elátkozott hétfői munkanapot is megédesítsen, illetve bocsánat, savanyítson, hiszen a fő íztényező a tejszínes-mustárosnak szósznak és a zöld összetevőknek hála ez volt, és módfelett hatékonynak bizonyult a hőérzet leküzdésében. A hús pedig? Omlós, bomlós, a roppanós bagettel karöltve a tökéletes nyári ebéd - mert bizony a szendvics, ha jól van elkészítve, simán kiléphet az uzsonnás zacsik fegyházából, hogy úgy szárnyaljon, ahogy itt a Kekszben. Szokjunk rá bátran.

Pár előnyt említsünk még, mert megérdemlik. Üdvözlendő, hogy szendvicset és salátát akár saját ízlsünknek megfelelően is összeállíthatunk egy rakás alapanyagból, sárgarépától a sült kolozsvári szalonnáig, mint ahogy az is, hogy limonádérendelés esetén végre megkérdezik tőlünk, hogy cukorral kérjük-e. És még valami: láttunk pofátlanul gyönyörűen kinéző angol reggelit megérkezni egy asztalra, amit ráadásul estig lehet kérni - hogy aztán megágyazott hassal indulhassunk neki az esti fröccstúránknak a hétkerben.

Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, kurd gyrosos, mexikói tacqueria, artisztikus környezetben működő kávézó, és egzotikus hangulatú hummuszbár, autentikus japán vendéglő és magyaros tejbár, tengeri halas büfé csak itt, csak most, csak nektek!