Hajlamos lehet az ember azt gondolni, hogy a Balaton környékére csak akkor érdemes ellátogatni, amikor ezer ágra süt a nap. Mi ezzel ellentétben inkább azon a véleményen vagyunk, hogy a nyári szezont követően is megér egy vizitet Siófok. Máris elmeséljük, hogy miért (is) ajánlott kiruccanni oda.

Azt már a legelején le kell szögeznem, hogy nem vagyok sem ételkritikus, sem gasztroblogger, sem szakács. Sőt, a főzőtudományom is megrekedt és elveszett valahol a mirelit rántott sajt és a főtt virsli elkészítésének dzsungelében. Ennek ellenére már eleve azzal a nemes céllal érkeztünk meg Siófokra, hogy a pihenés mellett felderítsük a környék legpengébb kajáldáit, így érkezés után nem sokkal rákerestünk az interneten, hogy ki és mit ajánl a közelben. Nem kellett sokáig kutakodni a világhálón, elég gyorsan megtaláltuk a Mala Garden nevezetű éttermet, ami az értékelések alapján mindenütt az élmezőnyben foglalt helyet. (Ekkor még nem sejtettük, hogy ez lesz az első és egyben az utolsó étterem is, amit kipróbálunk.)

Mivel nem is volt túl messzire a szállásunktól, elhatároztuk, hogy este gyalogosan közelítjük meg a helyszínt, amiről néhány képet már láttunk a neten. Szerencsére egy 20-25 perces séta után meg is találtuk az épületkomplexumot, ami nem csak étteremből, hanem egy igen impozáns hotelből és kávézóból (is) áll. A honlapjuk szerint az épület külső és belső dizájnját Bali szigetének hangulata ihlette. Sajnos mi még nem jártunk Balin, és a hotel részlegről sem tudunk nyilatkozni (talán csak annyit, hogy baromi jó lenne egyszer itt megszállni), ám az étterem stílusa és kialakítása elnyerte a tetszésünket a körülötte futó, aranyhalakkal benépesített vizesárokkal, a Buddha szobrokkal és a megnyugtató narancssárgás fényekkel együtt.

Este 8 óra körül toppantunk be pénteken - előzetes asztalfoglalás nélkül - és majdnem meg is szívtuk, hiszen az étterem teljesen tele volt, pedig azt reméltük, hogy a szeptemberi off-szezonban nem lesz telt ház egy Balaton parti étteremben. Rosszul hittük. Szerencsére azonban egy picike két fős asztal még szabadon árválkodott az ajtó mellett (a huzatban). Elfoglaltuk a helyünket, megkaptuk az étlapot és a nagy fejtörést követően kitaláltuk, hogy mit kérünk, majd pedig nagyon meglepődtünk, amikor alig 15-20 percnyi várakozást követően elénk tették ezeket:

A ropogós bundába bújtatott tandoori csirke tényleg zseniálisan hozta a tőle várható keleti ízvilágot, amihez a kukorica salsa és a korianderes répasaláta hibátlanul asszisztált. Az egyetlen dolog, ami kifogásolható ezzel a fogással kapcsolatban, az a mérete. A hús mennyisége még oké (ha nem te vagy Fekete László), ám a köretből elfért volna még egyszer ennyi ezen a szép nagy kerek tányéron.

A konfitált kacsacomb, vörösboros párolt lilakáposztával ízben megint csak verhetetlen volt. Nem gondoltam volna, hogy ebben a kategóriában fel lehet venni a versenyt a drága, jó nagyimmal, de ennek itt sikerült. Minden falat azokat az időket juttatta eszembe, amikor kéthetente hétvégenként megérkeztek hozzánk a nagyszülők a kacsasülttel megpakolt szatyrokkal és nyál csorgatva gyűlt a család az asztal köré. Mivel azonban ez sem volt egy eget rengető adag (és persze baromi éhesen érkeztünk) maradt még egy kis hely a bendőben a desszertnek.

És még milyen jó, hogy maradt, így volt alkalmunk behabzsolni a legeslegfinomabb édességet, amit valaha kóstoltunk! Csak ezért a desszertért érdemes lehet elutazni Siófokra:

A gyömbéres tejbegríz puding mangó chutney-val és friss gyümölcsökkel, valami egészen elképesztő ízorgiát eredményez a szájban. A mangószósz és a kis gyümölcsdarabkák mellé, mentás szamócaszószt kaptunk még a tányérra, amiért külön hálásak voltunk, a szakácsnak és a Jóistennek egyaránt. Felesleges volna ezt tovább ragozni, mindenkinek meg kellene kóstolnia, egyenesen kötelezővé tennénk mindenki számára!

Végül aztán jóllakottan, de nem szétpukkadva indultunk el hazafelé azzal a szándékkal, hogy másnap este kipróbáljuk a híres Kistücsök Éttermet Balatonszemesen. Ám aztán szombat délután, miután interneten megnéztük az étlapot úgy döntöttünk, hogy inkább visszatérünk a Mala Gardenhez. A Kistücsök kínálata számunkra egy kicsit túl tradicionálisnak tűnt, és nem is akartunk miatta feltétlenül autóba ülni. Így aztán szombat este is ugyanott kötöttünk ki, ám ezúttal már előre foglaltunk asztalt, így kellemes helyen, az étterem közepén ülhettünk le, és élvezhettük az élő muzsikaszót.

Ezúttal zöldborsós rizottó panko morzsában sült pecsenyekacsamájjal, Blue Stilton sajt habbal, illetve rozé kacsamell steak camamberttel, zölborsópürével és tócsnival került az asztalunkra, majd rövidesen a gyomrunkba. Az ételek nevéből is látszik, hogy ezúttal valami igazán különlegesre vágytunk, olyasmire amit nem lehet akármelyik utcasarkon megvásárolni. Hát meg is kaptuk! Az összetevők ízei profi módon passzolnak egymáshoz (mondjuk ezt mi, amatőr ínyencek), és ezeknek a fogásoknak a méretével sem volt problémánk! Mire az egészet elpusztítottuk és leöblítettük egy-egy pohár borral, nem is maradt hely a szenzációs desszertnek.

Ezt azonban vasárnap délben pótoltuk, ugyanis hazaindulás előtt még egyszer (igen, harmadjára is...) beültünk, hogy a leveseket is megkóstoljuk. A hideg, kókuszos málnakrémleves kötelező a gyümölcsleveseket kedvelőknek. Ehhez a fogáshoz egy kis citromos macaront is adnak, ami - hogy valamibe azért belekössünk - nem volt a legjobb macaron ever. Viszont, a mexikói csirkés sajtleves, a mellé pakolt tortillával és paradicsomos salsával úgy ahogy van, tökéletes.

Desszert gyanánt ezúttal kétcsokis browniet rendeltünk, ami az íze alapján lehetett volna milliószor csokis is, hiszen brutálisan édes volt. Talán a legédesebb dolog, amit valaha ettünk. Tipikusan a "segged összeragad tőle" kategóriája, úgyhogy nagyon kellett mellé a vanília fagyi, ami részben azért tompított ezen az összhatáson.

Összességében viszont nagyon elégedettek voltunk a kiszolgálással, a hely hangulatával, a pincérek gyorsaságával, a választékkal és az ízekkel is. Éppen ezért azt tanácsoljuk mindenkinek, aki - akár ebben a hidegben is - Siófokon jár, hogy ugorjon be és kényeztesse egy kicsit az ízlelőbimbóit. Vannak ugyanis olyan dolgok az életben, amelyeken nem érdemes spórolni.

Errefelé szerencsére nem pusztán kiváló éttermek, hanem nagyszerű szálláshelyek is akadnak, szóval ha megjött a kedved egy kis ínyenckedéssel egybekötött wellnessezéshez, akkor itt már csekkolhatod is a szálláslistát.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés