A legyen nekünk is egy keresztény ünnepünk egy nem keresztény országban-verseny első helyezettjeként Japán úgy döntött, neki bizony szüksége van a karácsonyra, ha addig él is. Hát fogta és a saját képére szabta azt. De hogyan vegye ki a kis Jézust a képletből? A három napkeleti bölcs Toyotát, Sony tévét és Nintendo 3DS-t hoztak, majd mindannyian bevonultak egy karaoke-bárba viszkizni? Szerencsére nem erről van szó. A japán karácsony megszületésének okaira sokkal egyszerűbb a válasz. Ahogy Speak azt már olyan gyönyörűen megmondta: biznisz. Stop the war!

Üzleti szempontból a karácsony semmilyen területen sem elhanyagolható esemény, Japán pedig kitalálta, ha a szeretet ünnepe-vonalon közelítünk hozzá, akkor bizony csöröghet itt is a kassza. Arról nem is beszélve, hogy ha akarják, ha nem, a japánokból mindig előtör az amerikai kultúra imádata, és a vele való azonosulási vágy, még akkor is, ha néha tagadják (maga a japán nyelv is meglepően sokban hasonlít az angolra). Szóval miért is ne adhatnánk el itt is bármit az ünnepre való hivatkozással? De milyen ünnep is ez?

A karácsony errefelé nagyban hasonlít a Valentin-napra. Ehhez azonban meg kellene magyaráznom, mi történik itt Valentin-napon. Mindenki ül? Megfogtuk a szék karfáját? Február 14-én Japánban a nők csokit vesznek a férfiaknak. Az összes ismerős férfinak. Nem mondom, hogy nem sürgetném eme fantasztikus szokás bevezetését Magyarországon; köszönöm, a Rocher tökéletes lesz, de nagyobb tömegű mogyoróvajas Túró Rudit is szívesen fogadok.

Arról viszont még nem is beszéltem, hogy egy hónappal később, a White Dayen a férfiak viszonozzák ugyanezt, azaz marshmallow-t, avagy mályvacukrot vesznek azoknak a hölgyeknek, akiktől nemrég csokit kaptak. Megfigyelhető tehát valamiféle piaci rés, amit csak egy fenyőillatú Bálint-nap tud betömni, mint a babáknak szóló formabedobós játék, olyan ez. A karácsony Japánban egy olyan Valentin-nap, amikor a férfiak és a nők is vesznek ajándékot annak, akit szeretnek, és persze hogy a renitens gyerkőcök se maradjanak ki, ők is megkaphatják az új Konami-játékot, de aztán a hangjukat ne halljuk jövő decemberig!

Az ajándékozás azonban kicsit irányítottabb formában jelenik meg. Nem arról van szó, hogy az ingünket-gatyánkat, vagy jelen esetben kimonónkat is eladjuk, hogy legyen pénz a hőn áhított nyolcvancolos LCD-tévére. Mindenki sütit vesz a szerettének. A christmas cake-biznisz köszöni, jól van és virágzik, többnyire habos, epres tortácskákra kell gondolni eszeveszett árakon, fogynak is rendesen, de ha a pénztárcád sír a lelkéért, akkor jobban teszed, ha december 24. estéje előtt pár órával kerekedsz fel, és szerzed be, mert akkor már jóformán utánad dobálják, talán egy Nissant is kapsz hozzá menüben, és igen, adhatják nagyobban.

A christmas cake-ek formája, mérete teljesen különböző lehet, de a kerek, habos, epres tetejű, klasszikus verziót látod a legtöbb helyen, több ezer jenért, ránézésre szépek, guszták, nem meglepő mondjuk, mert ha valamihez nagyon értenek a japánok, hát a sütik azok. Előrendelést természetesen felvesznek, a házhoz szállítás megoldott. Kipróbáltuk-e? Sajtból van-e a Hold Demjén Rózsi szerint? Hát persze, hogy kipróbáltuk!

A hagyományos christmas cake ránézésre olyasmi, mintha valami epres joghurttorta lenne, és ez az állítás nem is feltétlenül esik messze a valóságtól. Nagyon lágy krém, nagyon lágy piskóta és finom szeletekben, kellő mennyiségben adagolt eper kombinációja lőtt ki nagyjából a mennyországba, pedig az én tortámon nem is volt annyi eper, amennyi lehetett volna. Az arányok tökéletes belövése, a krém és a tészta könnyedsége nagyon távol áll a magyar, hagyományos, toljunk rá plusz nyolc centi krémet Zsuzsikám, még nem fulladnak rendesen-verziótól, mintha egy eszeveszettül könnyed, epres oroszkrém tortát ennél. Bámulatos.

És most valami egészen más: csirke. A KFC ugyanis 1974-ben sikerrel oldotta meg, hogy ne csak a sütiről szóljon a karácsony. Egy reklámkampánnyal elérte, hogy a japánok azt higgyék, kihagynak valami nagyon fontosat az ünnep egyébként nem túl bonyolult képletéből. A christmas chicken is fogalommá vált, az emberek szépen elkolbászolnak a közeli KFC-be, és a hírek szerint kiállják a sokszor kétórás sort is, hogy magukhoz vegyenek némi kötelező ünnepi csirkét. Ami ráadásul nem is olcsó. Manapság már minden valamirevaló kisbolt is árulja, de a Christmas=Kentucky-szlogen annyira beleívódott az emlékezetbe, hogy a nép bizony nem éri már be akármivel. Gondoljuk ezt át, viszonylag sikerrel csúsztathatnánk be a névjegyünket mondjuk a Love=Lángos-mottóval a Valentin-napi őrület képzeletbeli ajtaja alatt!

(Fotó: japonaisnoir.com)

Karácsonykor viszont a haverok is adhatnak egymásnak ajándékot, ők többnyire üdvözlőlapokkal operálnak, van is belőlük választék rendesen, az ország egyik legzseniálisabb boltjában, a hatszintes Loftban (ahol vasárnap annyi ember vásárolt, amennyi a WestEndben sem férne el) például sinkanszenen utazó, vagy fürdőző, esetleg szumót néző mikulások papírra nyomott verziójának tömkelegétől roskadnak a polcok. A megvásárolt ajándékot karácsonyi csomagolásba burkolják, ha kéred, olyan technikával, hogy elszégyelled magad, oda sem mersz nézni. Mondjuk nem nagy csoda, origamin nőttek fel, mi meg Technokollal oldottunk meg mindent technikaórán. Sokan még ma is a segítségével oldanak meg bizonyos dolgokat, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval mindenhol karácsonyfák, előttük fültől fülig vigyorgó gyerekek, párok, fotózzák is egymást előttük, ahogy azt Japánban el is várja az ember. A Tokyo Midtown előtti teret Santa Streetté avanzsálták, mindenféle romantikus, rebellis, túrázó és festő télapók szobra előtt rendetlenkedhetnek a kölykök, bár engem és a többi apukát speciel jobban lekötötte a tőle öt méterre lévő BMW i3 és i8-konceptautó kiállítása, mondjuk utóbbit csak egy üvegkalitkán keresztül sikerült meglesni, de az élmény így is maradandó.

Mivel a karácsony nem ünnep, ezért munkanapnak számít, de este mindenki hazamegy, előveszi a christmas cake-et, megeszi a szerettével otthon vagy éppen a randin valahol a városban, aztán lesz, ami lesz, mégiscsak a Valentin-nap módosított verziójáról van szó. Kíváncsi lennék, hogyan fogynak ilyenkor a boltban is kapható potencianövelő italshotok. Biztosan pazarul. De a KFC helyett én inkább arra a teljesen valószínűtlen német grillcsirkésre szavaznék, amit sikerült felfedeznem ötpercnyi sétára lakhelyünktől. Egy német kulturális központ előtt. Mellesleg ez a Love=Lángos-szlogen egészen kezd megtetszeni…

(A szerző fotóival.)