A Jáva szigetének keleti csücskében található Ijen tűzhányó igazi turistamágnes: az éjszaka látványos díszkivilágításban úszó vulkán azok közé a természeti jelenségek közé tartozik, ami nélkül nem készülhet valamire való útikalauz - de a hegynek van egy sötét oldala is.
Bár a tűzhányó különösebben nincs elrejtve a világ elől (alig egy kőhajításnyira van Bali szigetétől), igazán csak a National Geographic 2014-es cikke emelte be a kihagyhatatlan turisztikai látványosságok csarnokába: a lenyűgöző, kék füstben úszó hegyről készült fotók láttán nem volt olyan épeszű kalandor, aki ne írta volna fel azonnal nagy betűkkel a bakancslistája elejére, hogy Ijen. Mesébe illő, páratlan... és páratlanul halálos.
A tűzhányóra a helyi utazási irodák szervezett utak keretében viszik fel a turistákat, akik tulajdonképpen a földi pokolba nyernek bebocsátást: ahogy egy brit fotóriporter szemléletesen leírta, a tűzhányó belsejéből kiáramló kénes gázok, amelyek sötétedés után a vulkán jellegzetes, kék színét adják, sokszor olyan sűrű felhőt alkotnak a kráter belsejében, hogy még a napot is elhomályosítják. A kráter aljában található tavacska pH értéke pedig 0.5-ös, vagyis nagyjából olyan, mintha akkumulátorokból származó kénsavval töltötték volna fel.
A vulkánban többnyire a fényképezőgép apró keresőjének ablakán keresztül gyönyörködő élményvadászok éles kontrasztot állítanak a hegy "őslakosaival", akik közel sem a páratlan látványért töltik életük nagy részét az Ijenen: ők a magas kéntartalmú kövek miatt vannak itt, amit kosarakban szállítanak a több kilométerre levő kénfeldolgozó üzembe.
Egy munkás egy fordulóval akár 70-90 kilogramm kénkövet is képes magával vinni, amit először a kráter meredek, sziklás oldalán kell felcipelnie, onnan pedig a többség gyalogszerrel folytatja az útját a Paltuding-völgyig. A cipekedés viszont ezzel együtt is a munka kellemesebbik része, ugyanis az Ijenen a többség mindenféle védőfelszerelés nélkül végzi a kimerítő fizikai munkát, miközben naponta órákon keresztül lélegzik be az emberi szervezetre rendkívül káros gázokat.
Bár a munka az ottani viszonyokhoz képest jól fizet (egy kénbányász akár napi 13 dollárt is megkereshet), a bányászok gyakorlatilag az életükkel fizetnek a megélhetésükért, ugyanis a kéngőz belélegzése hosszú távon komoly tüdőkárosodást okozhat. Ők amúgy javarészt azt gondolják, hogy a munka nincs hatással az egészségükre - de amúgy sincs sok választásuk, hiszen az egyetlen kézenfekvő alternatíva, a kávéültetvényen való munka, jóval kevesebbet hoz a konyhára.
(Fotó: Getty, Stéphane Damour, Michael Heiniger, M Reza Faisal, M+M Photographers)