Kétkeréken a Dunakanyarban - Az ország egyik legszebb bringatúrája

Nagyon úgy tűnik, hogy a hatalmas kánikulának egy időre befellegzett, így aztán mindenkinek több energiája marad az aktív kikapcsolódásra is. A strandon való aszalódás helyett, érdemesebb előkapni a bringát és nekivágni olyan helyeknek, amelyek már kimondottan ráálltak a bringás turizmusra, ahol van rendes bicikliút, nem mellékesen pedig látnivaló is akad. Elsőre nekünk ilyenkor a Dunakanyar ugrik be, így aztán első hazai bringás ajánlónkat is erről a helyről írjuk.

Magyarország egyik legszebb vidéke a Váctól északnyugatra található Duna-szakasz, ami egészen a szlovák határig, Szobig tart. Ide tartozik Verőce, Kismaros, Nagymaros, Zebegény, ezeket pedig nagyon jól kiépített bicikliút köti össze. Bátrabbak természetesen Budapesttől is nekivághatnak a túrának, mi azonban teljesítmény helyett most az esszenciára szeretnénk rámenni, így inkább a Szob-Verőce szakaszt mutatjuk be kicsit jobban.

A túrát érdemes úgy kezdeni, hogy az ember szépen elvonatkozik Szobig a bringájával együtt. Ennek költsége Budapestről indulva másodosztályon 1300 Ft, valamint a bringaszállításért is le kell perkálni 325 Ft-ot. Az út maga mindösszesen egy órát vesz igénybe a fővárosból. Persze aki inkább kocsival akar ideutazni, annak is nagyon könnyű dolga van, és ha nem szeretne oda-vissza tekergetni, akkor neki is hatalmas segítséget nyújthat majd a kivételesen jó vasúti közlekedés, hogy a bringázás után visszajusson a kocsijához.

Indulás

A vonatról Szobnál leszállva máris elkezdhetjük a pedálozást. Itt az út azonnal kivisz minket a Duna-partra, ami ugyan itt is csodálatos, ám még csak sejtetni engedi azt a látványt, amiben később majd részünk lesz. Ahogy végigtekerünk a parti bringaúton, majd elhagyjuk Szobot, úgy kezd egyre izgalmasabbá válni maga a bicikliút is. Kezdődnek a kanyargós szakaszok mindösszesen 20-50 méterre a Dunától. Zebegény határához érve aztán megjelennek a bal oldalunkon a hegyek is, valamint itt már a folyó túlpartján is elkezd kirajzolódni a gyönyörködésre tökéletesen alkalmas domborzat.

Tipp

Bringázáshoz mindig érdemes magunkkal vinni pótbelsőt, vagy gumijavító szettet, mert bár itt végig betonúton haladunk majd, annál nincs kellemetlenebb, mint amikor az ember ott áll egy darab bringával, lyukas kerékkel, jó messze a bármitől.

Zebegény, az ékszerdoboz

Kevéske tekerés és a parton való ücsörgés után aztán mindenképp érdemes betérni Zebegénybe. Ehhez le kell térnünk egy kicsit a bringaútról, de megéri, mert a Dunakanyar ékszerdobozának tartott településnek külön hangulata van. A vasúti aluljárón áthaladva egy teljesen más világba csöppenünk, ahogy végiggurulunk a macskaköves főutcán, egészen a templomig, majd onnan még tovább. Megéri egy kicsit bringával csatangolni a girbe-gurba, szövevényes utcácskákon, aki pedig megéhezik, megszomjazik, azoknak érdemes betérniük a Mókus Sörözőbe, ahol az ízlés szerint elfogyasztott üdítő nedű mellett jófajta békebeli téliszalámis szendvicset és a hamburgert is haraphatunk, ha úgy tartja kedvünk. Édesebb szájúaknak pedig egyértelműen a Galéria Cukrászdát tudjuk ajánlani, érdemes azonban figyelni, hogy tíz körül nyitnak, és csak valamikor ezután érkezik meg a friss áru.

Tipp

Nem csak bringázni jó errefelé, de aki csak teheti, vesse be magát a Börzsönybe és túrázzon is egy kicsit. Nagyon sok turistaútvonal áll rendelkezésünkre ezen a területen.

A legszebb rész

Miután újra kilyukadunk a bicikliútra és átszelünk Zebegény parti részére eső házai közötti szakaszon, majd elhagyjuk a település táblát, na, ekkor kezdődik a túra legszebb része. A Duna mindkét oldalán ekkor már hatalmas hegyek között kanyarog az út alattunk egészen Nagymarosig. Érdemes több kisebb-nagyobb pihenőt beiktatni és csak nézni a tájat, elmerülni kicsit ebben a szépségben. Akár a párunkkal, akár a haverokkal, akár családdal és gyerekekkel megyünk, garantált, hogy ezen a szakaszon mindenkinek lesz majd néhány nagyon csendes pillanata, és tuti, hogy mindenki mutatni akar majd a másiknak valamit, amit észrevett, legyen az egy barlangbejárat, egy szárnyashajó, egy fa, vagy csak úgy az egész látvány önmagában.

Tipp

Fürdőnadrágot, fürdőruhát mindenképp vigyünk magunkkal, mert akár Zebegényben, akár Nagymaroson, Kismaroson, de Verőcén is van olyan partszakasz, ahol megmártózhatunk a Duna hűs vizében.

Nagymaros és a Visegrádi vár

Nagymaroshoz közeledve aztán már messziről feltűnik a szemközti oldalon található Visegrádi vár látványa és innentől ez is lesz az igazán meghatározó vizuális elem. Biztosak vagyunk benne, hogy aki fényképezővel érkezik a túrára, az 25-50 fotót csak a visegrádi várral a háttérben fog elkészíteni és ez így is van rendjén. A nagymarosi bringaút aztán a komphoz vezet, ahol az igazi nyaralós, üdülős hangulat foghat el mindenkit. Lángosos, kürtőskalácsos, sült kolbászos, sült halas helyek várnak itt ránk és egy hosszú strandszakasz. Persze Nagymaros sem pusztán a Duna-parti részből áll, itt is érdemes beljebb merészkedni egy kicsit a településen, körbetekergetni, és mondjuk betérni a különös hangulatú Édeske Cukrászdába.

Tipp

Ha szombat délelőtt érkezünk Nagymarosra, akkor semmiképp se hagyjuk ki a Városháza előtti téren, a Nagymaros-Visegrád vasúti megálló alatti placcon lévő piacot, ahol egyedi kézműves portékák mellett házi készítésű sajtokat, mézeket, saját termesztésű zöldségeket és egyéb finomságokat és szépségeket vásárolhatunk.

Kismaros és a kisvasút

Ha beteltünk már a látvánnyal, és az élményekkel, akkor tovább is indulhatunk Kismaros, illetve a vele teljesen összenőtt Verőcére. Ezen a szakaszon is érdemes itt-ott kikanyarodni a Duna felé és elidőzni egy keveset a parton ücsörögve. Ha valaki pedig kihagyta az eddigi étkezési lehetőségeket, vagy egyszerűen csak újból megéhezett, annak könnyű szívvel tudjuk javasolni a kismarosi kisvasút végállomásánál található Patak Vendéglőt, ahol húsevők, vegák egyaránt találhatnak maguknak kedvükre valót. A lakmározás után aztán el lehet dönteni, hogy folytatjuk-e az utat Verőcéig, esetleg Vácig, vagy nekivágunk és betekerünk a Börzsönybe, fel Szokolya felé a Királyrétig. Esetleg le is rakhatjuk a bringát és a kisvonattal is felmehetünk a rétre (bár igazi bringásoknak ez valójában nem opció, családosoknak, romantikusoknak annál inkább).

Szálláslehetőségek

Természetesen a Dunakanyarba nem csak egy napra érdemes ellátogatni, és nem kizárólag bringásoknak, akár egész nyaralásokat is lehet ide szervezni és aki szállást szeretne foglalni, annak sem lesz nehéz dolga. Zebegényben megszállhatunk például a háromcsillagos Hotel Hubertusban, vagy akár az inkább turistaszállás jellegű Börzsöny Kapuja Vendégházban, de egy 6 fős csoport nyugodtan választhatja a Sherpa Vendégházat is, ahol a hat személyes apartman ára 16.800 Ft/éjszaka, azaz 2800 Ft/fő/éjszaka. Aki pedig inkább Nagymarost preferálná, az választhatja a 4 személy elszállásolására alkalmas Dunapart Villát, vagy épp a Petro Házak egyikét.

Inkább a Balaton környéke érdekel? Akkor olvasd el Révfülöpről vagy éppen Zamárdiról szóló cikkünket!

(fotó: Rába Géza)

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

Igen, eljött az a pillanat, amikor egy kicsit fázni szeretnénk. Megborzongani a hűvös szélben, és belebújni egy pulcsiba. Esetleg felvenni egy bélelt csizmát, anorákot, meg sapkát. Aztán irány az Antarktisz vagy Jakutföld.

Eismitte, Grönland

1931-ben egy sarkkutató expedíció hozta létre az Eismitte (kb: a jég közepe) bázist, ahol a leghidegebb mért hőmérséklet – 64.9 °C volt. Itt most, azaz júliusban is fel kell kötni a jégeralsót, az átlaghőmérséklet ugyanis – 12 °C. Turizmus Grönlandon is van, úgyhogy lehet becsomagolni a nagykabátot, sálat meg a kesztyűket.

Snag, Kanada

1947. február 3-án a Yukon folyó partján fekvő Snagben mérték a leghidegebb időjárást az észak-amerikai kontinens történetében, ami - 63°C volt. A falut a Klondike-i aranyláz idején, az 1890-es évek végén alapították, és már 1947-ben is csak 8-10 prémvadász lakta. Jelenleg csak egy meteorológiai bázis található errefelé 6-7 fős személyzettel, de alkalmanként fogadnak látogatókat. Arany is kevés található errefelé, hideg annál több. Jelenleg nincsenek mínuszok, a cikk megírásának idején kánikulai plusz 16°C-t jósolnak. Még mindig jobb, mint a 37 °C!

Ojmjakon, Jakutföld

Az oroszországi Jakutföldön található Ojmjakon hideg hely: 1933-ban – 71.2 °C-t mértek, és a tél csekély 9 hónapig tart. A kb. 520 fős helyi közösséget ez nem nagyon zavarja, az iskolát például csak akkor zárják be, ha – 50 °C alá megy a hőmérséklet. A videóban látható tanárnéni szerint - 40-ig teljesen normálisnak számít az idő. Idén januárban inkább a meleg volt a probléma, ugyanis szinte soha nem látott módon – 10 °C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála. (Bizonyára izzadtak is a derék jakutok rendesen!) Jelenleg ott is nyár van, plusz 14 °C.

International Falls, Amerikai Egyesült Államok

A Minnesotai város az Egyesült Államok leghidegebb városaként szerzett magának hírnevet, amit az itt mért – 46 °C-nak köszönhet. A korábbi két kísérleti teleppel ellentétben itt tényleg élnek emberek, a városnak saját reptere is van, kiépült infrastruktúrával. Az egyetlen rossz hír, hogy a 6424 lakosú városban pillanatnyilag meleg van – igaz, elviselhető szintű -, 21 °C. Érdekesség, hogy a városka becenevét – a nemzet mélyhűtője – 1986-ban megpróbálta elbitorolni a közeli Fort Francis, amelynek következtében 12 éves pereskedés vette kezdetét. A jogi eljárás International Falls győzelmével zárult, de szerintünk a viszony még mindig fagyos a két város között.

Vosztok állomás, Antarktisz

A bolygó történelmének eddigi leghidegebb hőmérsékletét az antarktiszi Vosztok kutatóbázison mérték 1983-ban: - 89.2°C. Az 1957-ben alapított tudományos kutatóközponton csak tudományos szakemberek élnek, kizárólag nyáron (ami ott decemberre és januárra esik) közel 25-en, amikor is kellemes – 30 °C körüli az átlaghőmérséklet. Jelenleg az átlaghőmérséklet – 60 °C és a Nap nem fog előbújni augusztusig.