Kétkeréken a Dunakanyarban - Az ország egyik legszebb bringatúrája

Nagyon úgy tűnik, hogy a hatalmas kánikulának egy időre befellegzett, így aztán mindenkinek több energiája marad az aktív kikapcsolódásra is. A strandon való aszalódás helyett, érdemesebb előkapni a bringát és nekivágni olyan helyeknek, amelyek már kimondottan ráálltak a bringás turizmusra, ahol van rendes bicikliút, nem mellékesen pedig látnivaló is akad. Elsőre nekünk ilyenkor a Dunakanyar ugrik be, így aztán első hazai bringás ajánlónkat is erről a helyről írjuk.

Magyarország egyik legszebb vidéke a Váctól északnyugatra található Duna-szakasz, ami egészen a szlovák határig, Szobig tart. Ide tartozik Verőce, Kismaros, Nagymaros, Zebegény, ezeket pedig nagyon jól kiépített bicikliút köti össze. Bátrabbak természetesen Budapesttől is nekivághatnak a túrának, mi azonban teljesítmény helyett most az esszenciára szeretnénk rámenni, így inkább a Szob-Verőce szakaszt mutatjuk be kicsit jobban.

A túrát érdemes úgy kezdeni, hogy az ember szépen elvonatkozik Szobig a bringájával együtt. Ennek költsége Budapestről indulva másodosztályon 1300 Ft, valamint a bringaszállításért is le kell perkálni 325 Ft-ot. Az út maga mindösszesen egy órát vesz igénybe a fővárosból. Persze aki inkább kocsival akar ideutazni, annak is nagyon könnyű dolga van, és ha nem szeretne oda-vissza tekergetni, akkor neki is hatalmas segítséget nyújthat majd a kivételesen jó vasúti közlekedés, hogy a bringázás után visszajusson a kocsijához.

Indulás

A vonatról Szobnál leszállva máris elkezdhetjük a pedálozást. Itt az út azonnal kivisz minket a Duna-partra, ami ugyan itt is csodálatos, ám még csak sejtetni engedi azt a látványt, amiben később majd részünk lesz. Ahogy végigtekerünk a parti bringaúton, majd elhagyjuk Szobot, úgy kezd egyre izgalmasabbá válni maga a bicikliút is. Kezdődnek a kanyargós szakaszok mindösszesen 20-50 méterre a Dunától. Zebegény határához érve aztán megjelennek a bal oldalunkon a hegyek is, valamint itt már a folyó túlpartján is elkezd kirajzolódni a gyönyörködésre tökéletesen alkalmas domborzat.

Tipp

Bringázáshoz mindig érdemes magunkkal vinni pótbelsőt, vagy gumijavító szettet, mert bár itt végig betonúton haladunk majd, annál nincs kellemetlenebb, mint amikor az ember ott áll egy darab bringával, lyukas kerékkel, jó messze a bármitől.

Zebegény, az ékszerdoboz

Kevéske tekerés és a parton való ücsörgés után aztán mindenképp érdemes betérni Zebegénybe. Ehhez le kell térnünk egy kicsit a bringaútról, de megéri, mert a Dunakanyar ékszerdobozának tartott településnek külön hangulata van. A vasúti aluljárón áthaladva egy teljesen más világba csöppenünk, ahogy végiggurulunk a macskaköves főutcán, egészen a templomig, majd onnan még tovább. Megéri egy kicsit bringával csatangolni a girbe-gurba, szövevényes utcácskákon, aki pedig megéhezik, megszomjazik, azoknak érdemes betérniük a Mókus Sörözőbe, ahol az ízlés szerint elfogyasztott üdítő nedű mellett jófajta békebeli téliszalámis szendvicset és a hamburgert is haraphatunk, ha úgy tartja kedvünk. Édesebb szájúaknak pedig egyértelműen a Galéria Cukrászdát tudjuk ajánlani, érdemes azonban figyelni, hogy tíz körül nyitnak, és csak valamikor ezután érkezik meg a friss áru.

Tipp

Nem csak bringázni jó errefelé, de aki csak teheti, vesse be magát a Börzsönybe és túrázzon is egy kicsit. Nagyon sok turistaútvonal áll rendelkezésünkre ezen a területen.

A legszebb rész

Miután újra kilyukadunk a bicikliútra és átszelünk Zebegény parti részére eső házai közötti szakaszon, majd elhagyjuk a település táblát, na, ekkor kezdődik a túra legszebb része. A Duna mindkét oldalán ekkor már hatalmas hegyek között kanyarog az út alattunk egészen Nagymarosig. Érdemes több kisebb-nagyobb pihenőt beiktatni és csak nézni a tájat, elmerülni kicsit ebben a szépségben. Akár a párunkkal, akár a haverokkal, akár családdal és gyerekekkel megyünk, garantált, hogy ezen a szakaszon mindenkinek lesz majd néhány nagyon csendes pillanata, és tuti, hogy mindenki mutatni akar majd a másiknak valamit, amit észrevett, legyen az egy barlangbejárat, egy szárnyashajó, egy fa, vagy csak úgy az egész látvány önmagában.

Tipp

Fürdőnadrágot, fürdőruhát mindenképp vigyünk magunkkal, mert akár Zebegényben, akár Nagymaroson, Kismaroson, de Verőcén is van olyan partszakasz, ahol megmártózhatunk a Duna hűs vizében.

Nagymaros és a Visegrádi vár

Nagymaroshoz közeledve aztán már messziről feltűnik a szemközti oldalon található Visegrádi vár látványa és innentől ez is lesz az igazán meghatározó vizuális elem. Biztosak vagyunk benne, hogy aki fényképezővel érkezik a túrára, az 25-50 fotót csak a visegrádi várral a háttérben fog elkészíteni és ez így is van rendjén. A nagymarosi bringaút aztán a komphoz vezet, ahol az igazi nyaralós, üdülős hangulat foghat el mindenkit. Lángosos, kürtőskalácsos, sült kolbászos, sült halas helyek várnak itt ránk és egy hosszú strandszakasz. Persze Nagymaros sem pusztán a Duna-parti részből áll, itt is érdemes beljebb merészkedni egy kicsit a településen, körbetekergetni, és mondjuk betérni a különös hangulatú Édeske Cukrászdába.

Tipp

Ha szombat délelőtt érkezünk Nagymarosra, akkor semmiképp se hagyjuk ki a Városháza előtti téren, a Nagymaros-Visegrád vasúti megálló alatti placcon lévő piacot, ahol egyedi kézműves portékák mellett házi készítésű sajtokat, mézeket, saját termesztésű zöldségeket és egyéb finomságokat és szépségeket vásárolhatunk.

Kismaros és a kisvasút

Ha beteltünk már a látvánnyal, és az élményekkel, akkor tovább is indulhatunk Kismaros, illetve a vele teljesen összenőtt Verőcére. Ezen a szakaszon is érdemes itt-ott kikanyarodni a Duna felé és elidőzni egy keveset a parton ücsörögve. Ha valaki pedig kihagyta az eddigi étkezési lehetőségeket, vagy egyszerűen csak újból megéhezett, annak könnyű szívvel tudjuk javasolni a kismarosi kisvasút végállomásánál található Patak Vendéglőt, ahol húsevők, vegák egyaránt találhatnak maguknak kedvükre valót. A lakmározás után aztán el lehet dönteni, hogy folytatjuk-e az utat Verőcéig, esetleg Vácig, vagy nekivágunk és betekerünk a Börzsönybe, fel Szokolya felé a Királyrétig. Esetleg le is rakhatjuk a bringát és a kisvonattal is felmehetünk a rétre (bár igazi bringásoknak ez valójában nem opció, családosoknak, romantikusoknak annál inkább).

Szálláslehetőségek

Természetesen a Dunakanyarba nem csak egy napra érdemes ellátogatni, és nem kizárólag bringásoknak, akár egész nyaralásokat is lehet ide szervezni és aki szállást szeretne foglalni, annak sem lesz nehéz dolga. Zebegényben megszállhatunk például a háromcsillagos Hotel Hubertusban, vagy akár az inkább turistaszállás jellegű Börzsöny Kapuja Vendégházban, de egy 6 fős csoport nyugodtan választhatja a Sherpa Vendégházat is, ahol a hat személyes apartman ára 16.800 Ft/éjszaka, azaz 2800 Ft/fő/éjszaka. Aki pedig inkább Nagymarost preferálná, az választhatja a 4 személy elszállásolására alkalmas Dunapart Villát, vagy épp a Petro Házak egyikét.

Inkább a Balaton környéke érdekel? Akkor olvasd el Révfülöpről vagy éppen Zamárdiról szóló cikkünket!

(fotó: Rába Géza)

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.