Kétkeréken a tűzijátékig - Itt a legjobb hosszúhétvégés program!

Ezen a hétvégén rendes háromnapos ünnep lesz, ahogy az illik. Szent Istvánra, meg új kenyérre, egyesek alkotmányra – vagy, ahogy a nagysikerű Egészséges Erotika című filmben is megemlítették: kotmányunk ünnepére – emlékeznek, a jelentős többség azonban ilyenkor inkább útra kel.

A főváros lakossága kicserélődik, a fővárosiak vidékre, meg külföldre mennek, a fővárosba meg sokan utaznak vidékről, külföldről, hogy aztán 20-a estére, a hatalmas durrogtatásra mindenki Budapesten tobzódjon a rakpartokon.
Amit viszont mi ajánlunk, azt mind fővárosinak, mind vidéken élőnek, sőt még külföldinek is örömmel ajánljuk –feltéve, hogy bírja a nyelvünket és el tudja olvasni ezt a cikket. Szerintünk három nap a nyár végén egyértelműen azért kiált, hogy nyeregbe pattanjunk és körbetekerjük valamely nagyobb tavunkat. Ehhez próbálunk meg most röviden kedvet csinálni.

Balaton

Elsőként a leghosszabbal és a legismertebbel, a Balatonnal kezdjük. A Balatont megkerülő bringaút hossza 210 kilométer, így aztán egy rövid fejszámolással mindenki könnyedén megkaphatta a végeredményt, hogy napi 70-est kéne tekerni, ha három nap alatt akarunk vele végezni. Ez természetesen nem teljesíthetetlen, de aki szeretne többet is látni a tóból, annak környékéből, esetleg szeretne kisebb kitérőt is tenni, annak érdemes legalább egy napot hozzácsapni még a háromhoz. (Mi a 21-ét javasoljuk, mivel 20-a este a Balaton vizéből nézni a tó körüli települések tűzijátékait, na, az igazán laza dolog.)

A négy napos túrán már a napi ötvenegynéhány kilométer a penzum, ami azért nem annyira megerőltető, főleg ha figyelembe vesszük, hogy olyan nagy szintemelkedések azért nincsenek. A déli part például egy nap alatt teljesíthető, tekintve, hogy teljesen lapos. Érdemes a túrát mondjuk Siófokról kezdeni (oda a legjobb a vasúti közlekedés). Az első napon már el is tekerhetünk Balatonfenyvesig - a tó másik végébe -, a déli oldalon végighasítva. A következő napon egy kis kitérőt érdemes tenni a Kis-Balaton felé, majd egészen Szigligetig tekerni. Harmadik napra - amit Csopakig javasolunk megtenni -, ismét két kisebb kitérőt is ajánlunk, az egyiket a Káli-medencébe, mondjuk Salföldre, a másikat meg egyértelműen a Tihanyi-félszigetre. A csopaki esti borozgatás után másnap már csak Siófokra kell visszatekernünk. Útközben pedig szebbnél-szebb helyeken fogunk pedálozni, jobbnál-jobb borokat kóstolgathatunk, úszhatunk, ha úgy tartja kedvünk. Szállás tekintetében nem lesz gondunk, mert a Balatonon mindig találunk valamit, de azért gondosabbak foglalják le előre szállásukat. Igaz, hogy kicsit több csomagot kell vinnünk magunkkal, de mi mégis javasoljuk a kempingezést, amit az általunk ajánlott állomásokon mindenhol találhatunk. Amit még érdemes tudni a Balaton körüli bringaútról, hogy azért sajnos nem mindenhol egyértelmű a kitáblázás, és azért az út minőségével is akadnak itt-ott problémák (pl. Zánka környékén, ahol a fák gyökérzete erősebbnek bizonyult a rájuk öntött betonnál), ezek ellen viszont úgy védekezhetünk, ha figyelmesek vagyunk, és ha van nálunk bringajavító-szett, valamint pótgumi, ha mégis beütne valami.

Aki mégis a háromnapos verziót választja, annak a Siófok-Balatonberény-Tihany-Siófok útvonalat javasoljuk.

Tisza-tó

A másik nagy tavunk a Tisza-tó, ami körül szintén végig bringaút található. Ezt a túrát bátran bevállalhatja kicsi és nagy egyaránt, mivel ennek az útnak a hossza mindösszesen 64 kilométer, és ami még pozitívum lehet a kaptatókat nem kedvelők között, hogy végig tök sima úton kell haladni. Maga a kerékpárút a tó körüli töltésen megy végig, így aztán majdnem teljesen végig a tó mentén haladva tekerhetünk, ami a Balaton esetében ugye nem mondható el. Tekintve a táv hosszúságát, itt a három nap tökéletesen elegendő, sőt kicsit még soknak is ígérkezik, nyugodtan tervezhetünk két napos túrát, így is bőven lesz időnk megállni mindenhol, ahol akarunk. A túrát érdemes Abádszalókon kezdeni és az első nap végére Poroszlóra érkezni, ahol aztán másnap kihagyhatatlan a Tisza-tavi Ökocentrum http://www.tiszataviokocentrum.hu meglátogatása - itt közelebbről is megismerkedhetünk a tó flórájával és faunájával egyaránt. Erre a napra lehet még bringázást is tervezni, de nem feltétlenül kell, mivel a harmadik nap is tökéletesen elegendő lesz arra, hogy körbetekerve a tavat visszaérkezzünk Abádszalókra. Érdemes inkább ejtőzni, sétálgatni, úszkálni és bizony vétek lenne kihagyni egy kis csónakázást is. Szállás tekintetében itt is bőven van lehetőség, de érdemes azért előre foglalni, valamit javasoljuk a poroszlói kempingek valamelyikét, ha valaki ahhoz érez kedvet. (A térképek megközelítőleges útvonalat mutatnak!)

Természetesen nem feledkezünk meg a Fertő-tóról és a Velencei-tóról sem, de ezeket majd egy következő cikkünkben ajánljuk nektek. Bármelyik tavat is választjuk az aktív kikapcsolódás és feltöltődés garantált!

Még több remek belföldi úti cél a Hazai Pálya rovatban!

(fotók: helloneo, azso, gr7, idanka, thlorinc, horlik, andorp, zedzolika, no7, barberenc, paulomb, huntz)

 

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!