A BBC2 felkérte Dr. Paul Zak neurológust, hogy Cats v. Dogs (Kutyák a macskák ellen) című műsorához végezzen el egy kísértetet annak kiderítése érdekében, hogy vajon a macskák vagy a kutyák szeretik-e jobban a gazdit.

Ennek kiderítéséhez nem volt szükség állatpszichológusra, de még csoportterápiára sem kellett küldeni senkit. Talán furán hangzik, de a dokinak egyszerűbb dolga már nem is lehetett volna. Van ugyanis egy oxitocin nevű hormon (szerelemhormonnak is becézik), ami – mellőzve a tudományos halandzsát – az emlősöknél leginkább a szaporodás és a társas kapcsolatok tekintetében rendelkezik funkciókkal. Egyéb más hatásai mellett az oxitocin fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet. Akkor szabadul az agyból a véráramba, ha minőségi időt töltesz együtt valakivel.

A doki elmondta, hogy az oxitocin-termelődés mértéke attól függ, hogy milyen erős a kötödés azzal a személlyel, akivel interakcióba kerülünk, illetve, hogy milyen stresszes a szituáció, melyben az interakció történik. Az embernél nagyjából 15-25% oxitocin termelődik, ha egy idegennel kerül kapcsolatba, 25-50%, ha egy ismerőssel, és 50% fölött, ha olyasvalakivel tölt el időt, akit szeret.

Zaknek a kísérletben tehát nem is volt más dolga, mint vért venni a tesztalanyoktól a gazdival eltöltött idő előtt és után, majd megállapítani a termelődés mértékét. Tíz macskával és tíz kutyával végezte el a kísérletet, a különbség pedig olyan szignifikáns, hogy további vitának egyszerűen nem lehet helye.

A kutyák a gazdival eltöltött idő alatt átlagosan 57,2 % oxitocint termeltek, ami Dr. Paul Zak szerint nagyon nagy mennyiség. Ezzel szemben a macskák átlagosan 12% oxitocint termeltek, de öt példány vérében még csak kimutatni sem lehetett a hormont.

A jó doki persze megpróbálta menteni a szitut azzal, hogy a macskák nem annyira szociális lények, illetve hogy ők inkább területhez, mint az emberhez ragaszkodnak, de a számadatok ismeretében felesleges szépíteni a tényeket:

a macskád szarik a fejedre.

(via)