Szándékosan keveredik olyan helyzetekbe, amilyenek a rémálmokban szoktak szerepelni. Plusz negyven fokban futott 246 kilométert, nyoma veszett Bolívia sósivatagában, éjszakákat húzott végig Alaszka hóbarlangjaiban, most pedig arra készül, hogy átgyalogoljon Francia Guyana életveszélyes dzsungelén - mezítláb, élelem nélkül.

– Elképesztő extrém sportolói múlt áll mögötted, felsorolni is nehéz mennyi mindent csináltál a sivatagi futóversenytől kezdve a gyorskorcsolyán, maratonon át a triatlonig. Hogyan találtál rá arra a sportágra, amit most művelsz?

– Az egyéni expedíciózást a gazdasági világválságnak köszönhetem! A válság kezdetekor sok kis vállalkozó támogatott a városomban, mivel sokan felszámolták üzletüket, nem volt pénzem a 1500 dolláros nevezési díjakat kifizetni. Mivel mennem kellett, ezért kipróbáltam az egyéni expedíciózást. Az első ilyen utam Jordániában volt, a Wadi Rum sivatagban. Arábiai Lawrence útját jártam be, nabateus-kori sziklarajzokat néztem meg. Nagyon élveztem ezt az utat, újszerű élmény volt teljesen szabadon, kontroll nélkül véghezvinni a feladatot. Nehezebb, de sokkal többet adott nekem. Azóta sem járok versenyekre.

– Mit találtál meg ebben a műfajban, amit a korábbi sportágakban nem?

– Az egyedüllét és a kitettség kreatívvá teszi az embert a váratlan helyzetekben. Vagy te oldod meg a problémát vagy senki.

Pszichésen is nehezebb, de sokkal többet ad, nagy távlatok és mélységek nyílnak meg ilyenkor az emberben. Itt találkozhatsz önmagaddal, úgy, ahogyan még soha!

Itt igazi ősember lehetek, nem kell a civilizáció felesleges dolgaival foglalkoznom. Minden tiszta és egyértelmű! Bár romantikusnak tűnhet és tulajdonképpen az is, de nagyon kemény. Nagyon ősi élmény megélni egy durva homokvihart vagy éppen farkasüvöltésben aludni egy hóbarlangban mínusz 45 fokban, a dzsungelben töltött éjszakákról nem is beszélve. Ezeket a dolgokat nehéz szavakba önteni és a képernyő sem adhatja vissza ezt az élményt, ezért el kell menni és meg kell tapasztalni!

– 2016-ban egy bolíviai túrád során az újságok is megírták, hogy öt napra eltűntél egy sósivatagban. Ez volt a legkeményebb kalandod? Ha nem ez, akkor mi?

– Erre nem tudok egyértelmű választ adni. Mivel minden klímán próbára teszem magam, sokféle élményben volt részem. Mindig az a legnehezebb, amelyikben a legkevesebb a tapasztalatom.

Amikor először szakadtam be Kanadában sílécestül és bobostul a jég alá mínusz 30 fokban, az bizony elég ijesztő volt. Viszont a harmadiknál már rutinszerűen oldottam meg problémát.

A Rub al Khali sivatagban megittam a maradék vizemet, amikor a távolban egy kis zöldellő oázist láttam. Ott viszont egy csepp vizet sem találtam. Malajziában palóc gyerekként szokatlan volt a mellettem úszkáló krokodilok látványa, az éjszakai tigrisüvöltésekről nem is beszélve! Minden utamon vannak brutális "pillanatok" fizikálisan és mentálisan egyaránt.

– Áprilisban Francia Guyanába készültél, de a túra nem jött össze, mert a kormány a helyi milíciákkal harcolt, most viszont visszatérsz oda. Mit kell tudni erről az utadról, és mennyire lesz durva a terep?

– A terep ultra brutál lesz. Sok szintkülönbséggel és rengeteg vízzel alulról és felülről egyaránt. Ez az ország a világ második legritkábban lakott területe. 96 százaléka dzsungel. Gyakorlatilag csak a partvonalon van élet, beljebb csak néhány kisebb település található. Az állatvilág igen népes, rengeteg kígyófaj, skorpiók, piranhák, elektromos angolnák, több kajmánfaj, majmok, jaguárok találhatók itt, és persze rengeteg rovar, szúnyog. A huncut kandiru is itt él. Ez egy kicsi hal, ami felúszik a péniszbe. Ott kifeszíti a tüskéit és csak műtéti úton távolítható el. 95 százalékos páratartalom és 30-35 fokos meleg várható. Gyalog és saját építésű tutajon fogok haladni, ráadásul semmilyen élelmet sem fogok vinni magammal, vadászok és horgászok. Nagy ínyenc vagyok, nem vetem meg a lárvákat, bogarakat sem.

– Normális földi halandók nem vállalkoznának mindarra, amit te művelsz, és akkor még nem is mondtuk, hogy mindezt mezítláb hajtod végre. Te fel szoktad tenni magadnak a kérdést, hogy miért is csinálod ezt?

– Imádom az ősember-létet, felszínre hozni a bennem szunnyadó ősi ösztönöket. A tudatos jelenlét itt létkérdés, nagy figyelmet igényel minden lépés. Nagyon jó lehetőség az igazi énünk megismerésére, csiszolására. Itt nincsen színészkedés, taktikázás, csak a színtiszta valóság! Az ilyen szintű kitettség lehámozza az embert. Erre az útra viszek egy szandit végszükség esetére!

– A fizikum vagy a mentalitás segít túl a nehézségeken? Milyen kvalitások tudják kirántani az embert egy szorult helyzetből? Mondjuk, ha eltéved a dzsungelben…

– A kettő kéz a kézben jár. Nyilván minél jobb a fizikum, annál könnyebben viselhető a fáradtság, és tisztább marad a fej a jó döntésekhez. Én nagyon szeretem a meglepetéseket, itt ebből garantáltan nem lesz hiány! Tudatosan is felkészítem magam speciális edzésekkel (szaunában edzés) a brutális klíma elviselésére.

Ha hóvihar van, vagy éppen 42 fok, és az emberek a strandon hevernek, csak egyel több ok arra, hogy én edzeni menjek. Ezek az edzések sokat segítenek a nehéz pillanatokban, mentálisan és fizikálisan egyaránt!

És már több ezer kilométer tapasztalata van mögöttem fagyban, forróságban és dzsungelben. De ez nem jelenti azt, hogy ne maradnék alázatos a természettel szemben. Ez nem a természet legyőzéséről szól, mert ez ostobaság. Neki olyan mindegy, hogy ott vagyok, vagy sem. Bele kell olvadnom, eggyé válni vele, felvenni a ritmusát és akkor elnyerhetem a jutalmamat: a tapasztalást!

A Playeren igyekszünk majd követni Laci szeptember 21-én kezdődő útját, addig pedig bátran csekkold a Facebook-oldalát!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

A cipőkollekció, melyben kompromisszumok nélkül lehetsz szabad, egyedi és vagány

Menhelyről? Tenyésztőtől? Honnan legyen kutyád?

Emberi hangyabolyként működik a világ legzsúfoltabb szigete

További cikkeink a témában