Középkori várost szeretnél látni fél évezreddel a középkor vége után? No problemo, annyi a dolgod, hogy építesz egy fluxuskondenzátort, aztán amikor eléred a 88 mérföldes óránkénti sebességet... de ha annyira nem vagy járatos műszaki téren, akkor inkább utazz el Fezbe, amelynek medinájában egy élő, lélegző középkori várossal találod szembe magadat. Mi megtettük, íme az eredmény.
A világörökség részét képező Fez óvárosa a világ legnagyobb autómentes lakóövezete. Hogy akkor mivel közlekedik Fes el Bali mintegy százötvenezer lakója? Többnyire gyalog, esetleg lóval vagy szamárral, amelyek elférnek a szűk sikátorokban.
A 2,8 négyzetkilométeren elterülő medinában mintegy kétezer utca van, tehát érdemes csomagolnod néhány napi hideg élelemet, ha úgy döntesz, hogy vezető nélkül mész be.
Réginek látszik? Pedig ez a kapu, vagyis a Bab Bou Jeloud Fes el Bali egyik legmodernebb épülete. Alig száz éves.
Bár manapság a "kék kapu" gyakorlatilag Fes el Bali főbejárataként funkcionál, a medinába azért a kapu megépítése előtt is be lehetett menni - a régi kapu a Bab Bou Jeloudtól kicsit odébb található.
Ma viszont a legtöbb turistának a Bab Bou Jeloud jelenti azt a féreglyukat, amelyen átlépve egy pillanat alatt visszautazhatnak az időben néhány száz évet.
Fez egyik legjellegzetesebb látványossága az open air tanneries, vagyis a cserzőműhelyek, ahol hatalmas adagedényekben készülnek a különböző színezett bőrök.
A sárga a sáfrány, a vörös a pipacs, a kék az indigó, a zöld a menta és a fekete az antimon - legalább is a hagyomány szerint, hiszen ma már különböző vegyi anyagokkal helyettesítik a növényeket.
Emiatt az itt dolgozó férfiak jelentős része a negyven éves kort sem éri meg.
A bőrök festéséhez szükséges vizet a műhelyek mellett folyó Oued Bou Khareb folyóból szerzik be.
Az Al-Karaouine egyetem és mecset a világ leghosszabb ideje folyamatosan működő egyeteme, amely i.e. 859 óta fogadja a tanulni vágyókat... és tuti, hogy van legalább egy hallgató, aki azóta is az egyetem büféjében próbálja valahogy kibekkelni a szorgalmi időszakokat.
Az utcáról szinte semmi sem látszik belőle, de a környéken több olyan kávézót is találhatunk, amelynek tetejéről tökéletes kilátás nyílik az egyetem gyönyörű, kerámia cseréppel fedett tetejére, meg persze az egész óvárosra is.
Ilyen hely például a Café Rooftop is, amely közvetlenül az egyetem mellett található, egy kis sikátorban.
A Bab Bou Jeloudtól alig egy kőhajításnyira fekvő Jnan Sbil Gardens bambusz- és pálmafáival, szökűkútjaival és girbegurba kis ösvényeivel a tökéletes hely arra, hogy az egész napos aktív nézelődés után lepihenjünk egy kicsit. Csak arra vigyázz, hogy ne ülj le, mert soha többé nem akarsz majd felállni.
A sípoló emberekre azért érdemes odafigyelni, ha nem akarod, hogy éjszakára bezárjanak. Persze ki ne akarná, hogy bezárják egy ilyen helyre?
A királyi palotának csak az ajtaját szabad megnézni, de ha közelebbről próbálod meg lefényképezni a kaput, olyan vehemenciával szólnak rád, mintha éppen az iráni atomprogramot próbálnád meg lefotózni.
A medina mellett található Tomb de Merenidi dombjának megmászásához kell egy kis jó értelemben vett önutálat, de a látvány miatt határozottan megéri.
A medina melletti dombon található régi zsidó temető elképesztően látványos, bár jól láthatóan ma már senki sem gondozza.
A Borj Nord olyan, mint egy lassan beinduló buli: félúton sem leszel, amikor megbánod, hogy kitetted a lábadat otthonról, de amikor végre felérsz (már ha felérsz egyáltalán), rájössz, hogy nem jönni sokkal nagyobb hiba lett volna.
Az erődben berendezett haditechnikai kiállítás, a Musée des arms se kutyafüle, de természetesen elsősorban nem ezért éri meg a fáradságot. Innen aztán tényleg az egész óvárost belátni.