Miért sértődnek meg a nők, ha nem találod ki, mire gondolnak?

Az emberi evolúcióval egyidős (és nem kevésbé fontos!) kérdésre próbálunk választ adni.

Ha voltál már két randinál hosszabb párkapcsolatban, akkor pontosan tudod, miről beszélünk. A nők bonyolult szerkezetek, nem egy huzalozásuk totális rejtély a férfiak (de sokszor saját maguk) számára is. Most ezt a címben leírt, nagyon gyakori, mondhatni sztereotipikus szituációt próbáljuk körüljárni, hogy legyen fogalmad róla, miért kezdődik hidegháború attól, hogy nem te vagy a Mentalista.

Azt érzi, nem figyelsz rá

Nézz meg egyszer egy ilyen helyzetet alaposan és lehetőleg anélkül, hogy már a gondolatától elkezdene dübörögni egy ér a halántékodon. És válaszolj őszintén: nem egy olyan dolog miatt sértődött meg, ami már nem először és nem másodszor fordult elő? Például: nem tetted el a kiteregetett ruhákat – megint. Pedig már jó párszor megkért rá. Nem vettél tejet és sajtot a boltban – pedig tudhatnád (szerinte), hogy az ő kialakult rendszerében te lettél volna soron. Nem hagyod abba időben a munkát – habár már nem egyszer jelezte, hogy szeretné, ha letennéd. Mikor a nő azt érzi, hogy már nem egyszer elmondta valamivel kapcsolatban a problémáját és neked halvány lila gőzöd sincs róla, miért ül karba tett kézzel duzzogva a sarokban és az Olimposz összes istenének se mondaná el, mi a baja, az gyakran azért van,

mert már elmondta (legalább) egyszer

és fáj neki, hogy nem jegyezted meg, hogy 2 hónap 3 hét 4 nap és 7 órával ezelőtt ő bizony kifejtette, hogy ez neki fontos. És az egész probléma már természetesen nem a meg nem vett tejről szól vagy a felhajtva hagyott vécédeszkáról, hanem arról, hogy azt érzi: nem figyelsz rá, nem figyeltél rá. Ebből pedig elkezd kombinálni, és kijön egy univerzális sértődéscunami, amiben te semmire sem figyelsz, amit ő mond, akkor meg minek mondjon bármit is, úgyis egyik füleden be, másikon huss, és inkább belesüllyed a néma apátiába.

Tudjuk, hogy elég elcseszett logika – de ha szereted őt és egy kapcsolatban vagytok, akkor próbáld ezt megérteni; hogy számára ezeknek az apró dolgoknak szimbolikus jelentése van és az általánosságban vett figyelmet, ergo tiszteletet az igényei iránt és a személyes törődést jelzik. Vagy a hiányát.

Egy ilyen konfliktust sokféleképpen lehet kezelni: szerintünk a legjobb módszer, ha bocsánatot kérsz tőle, amiért elfelejtkeztél valamiről és nyomatékosan megkéred, hogy

mondja ki, mit szeretne,

mert sajnos nem tudsz mindent észben tartani (úgy, mint ahogy valószínűleg ő – egy-egy jól irányzott bók ilyenkor nem árt). Tudjuk azt is, hogy ha nem először fordul elő ez a helyzet, te is inkább ignorálod a sértődését és várod, hogy elmúljon a vihar – viszont az a nagy helyzet, hogy ettől a háborgó óceán csak átmegy föld alatt folyó talajvízbe, gyűlik és gyűlik, egészen addig, amíg alulról feláztat minden talapzatot és nagyon komolyan rányomhatja a párkapcsolatotokra a bélyegét ez a sok kimondatlanság, fel nem oldott sértődés. De a néma sértődésnek lehet más oka is:

Úgy érzi, nem ismered és nem különleges

Ha mondjuk évek óta együtt vagytok már az adott hölggyel, és nem vagy gondolatolvasó, az amiatt is fájhat neki, hogy nem érzi, hogy speciális helyet foglalna el az életedben. A nők többsége szereti, ha kicsit a tenyerükön hordozzák, vagy legalábbis így vagy úgy kifejezésre juttatja a párjuk, mennyire tiszteli, amit csinál. Mindezt a hétköznapokban és az ünnepi alkalmakkor egyaránt.

Ezekből a dolgokból viszont (mikor nem találod ki, mit akar), azt érzi, nincs különb helyen, mint a haverjaid, az áruházi eladó vagy a munkatársaid: évek alatt sem figyeltél rá annyira, hogy rájöjj, mi bántja az adott helyzetben. És jön az ördögi női logika: egy ki nem cserélt vécéguriga egy pislogásnyi idő alatt a kapcsolat kérdőjele lehet: Ha nem tudja, hogy ez zavar, ez az apró kis dolog, akkor vajon mennyire figyel az ennél ezerszer fontosabb dolgokra? Hogyan tudnék egyáltalán rábízni valamit vagy megbízni benne, ha ennyire nem vágja ezeket az alapvető cuccokat? Miért nem tisztel annyira, hogy megtegye ezeket, mikor ezerszer elmondtam neki, hogy zavar? Miért kell mindent tízmilliószor a szájába rágni? Miért nem ismert meg ennyire az évek alatt, hogy tudja, mi lenne ilyenkor a teendő? Hasonló kérdéseket tesznek fel maguknak ilyenkor a nők néma ajakrágásban, egy gyilkos szempár alatt.

Ő nem tartja magát belül bonyolultnak

Képzeld el mondjuk úgy, mintha évek óta meccset néznétek a haverokkal és egyikőtök hirtelen nem értené, miért vagytok dühösek, ha gólt lőtt az ellenfél. Elkezdenéd neki magyarázni? Egyáltalán, hogyan kezdenéd el magyarázni? Ő valami hasonlót érez, mikor azt látja, hogy az évek óta letett, közös paktumotokba „köpsz bele” azzal, ha nem tudod, miért van most ki. Mert ahogy a te fejedben totál egyértelmű, miért ítélt oda szarul a bíró, miért volt béna a védekezés, miért egy geciláda valamelyik játékos, úgy neki ugyanilyen egyértelmű egy ilyen helyzet. Te nem itt ültél haver, nem ugyanazt a meccset nézzük? Kérdeznéd a barátodtól – és kérdezi magában a csajod tőled.

Nem egy gyerekkel akar járni

Míg a nők rengetegszer sokkal jobban szeretnek beszélni a dolgokról a barátnőikkel (érzésekről, kapcsolatokról vagy akár szexről), mint a férfiak a barátaikkal, addig az ilyen alapvető dolgok ismétlését nagyon utálják. Azért is, mert ilyenkor nem azt érzik, hogy egy felnőtt, érett valakivel vannak, hanem egyfajta szülő-gyerek helyzetbe kényszeríti őket, ha ezeket a dolgokat a szádba kell rágniuk. Persze sok nőben van anyai ösztön, de ugyanúgy ott van a nőiség is. Az, ha úgy kell elmondaniuk a számukra teljesen egyértelmű(en zavaró) dolgokat, mint egy gyereknek, baromi sokat levesz a felnőtt-felnőtt partneri viszonyból. Például csomó nő nem azért nem mondja el a pasijának, mi zavarja a szexben, mert bigott lenne vagy frigid, hanem azért, mert ezzel elmúlna az a mágia, hogy te meglátod, mire vágyik, ismered a testét annyira, hogy tudd, min feszül meg kéjesen – vagy húzódik össze kelletlenül. Ha el kell mondania, a szádba kell rágnia, mi nem jó és mi lenne jobb, az kábé olyan, mintha csuklás közben megkérnél valakit, ugyan ijesszen már meg, attól el szokott múlni! – szerinted ezek után mennyire ijednél meg? Nagyon sokszor tehát azért nem mondják ki a nők, mit szeretnének, vagy mi bántja őket, mert magával a kimondás aktusával már rosszat tennének az adott helyzetnek, ahol neked férfiként és párként ki kéne következtetned, mi a kotta.

És végszóként: nem mondjuk, hogy mindez logikus. Egyáltalán nem mondjuk, ahogy azt sem, hogy ez jó viselkedés: a némaság frusztrációt szül, ami pedig eltávolodássá csírázik, majd elhidegülésben sorvad el. De, megismételjük, ha fontos számodra annyira a hölgy, hogy küzdj ezzel, akkor

  1. 1) igyekezz nyitottabb antennával részt venni a kapcsolatotokban
  2. 2) ha nem vágod, hogy mi bántja, ne ignoráld, hanem kérj tőle bocsánatot, amiért nem tudod – és kérd meg finoman, hogy mondja el, mi a baj, mert nagyon szereted őt és szeretnéd, ha fantasztikusan érezné magát veled
  3. 3) beszélj nőismerőseiddel! Mondd el nekik ezeket a helyzeteket; fel fogják ismerni nőtársaik gondolkodásának tüneteit és valószínűleg tudnak valamilyen, az adott helyzetre vonatkozó okosságot mondani.
  4. 4) legyél ilyenkor te a bölcsebb és ne állj bele se a hidegháborúba, se a nagy vitába, hanem próbálj meg bókolni neki, elismerni azt, mennyire hihetetlenül jól csinálja a dolgokat és sajnálni, hogy te erre nem mindig vagy képes. Ha nem is mindig érzed így, mert tök ideges leszel, gondolj bele: nem jobb, ha kibékültök és megpróbálod megérteni, miért szomorú, sértődött vagy frusztrált? Egy-egy ilyen helyzetben nem a nyers logika a jó tanácsadó (mondd már el, mi az isten bánt), hanem a kedvesség. Tuti, hogy ő is nagyon sok helyzetben így viselkedik veled, amit nem veszel észre – egy ilyen szituban pedig te tedd meg érte, magadért és a kapcsolatotokért is ugyanezt!

Ha pedig érdekel, vajon miért használják a szexet fegyverként a nők, arról itt értekeztünk:

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon