Ne tagadd, hogy felmerült már benned ez a kérdés. Most válaszolunk az égető problémára.
Először is, mit nevezünk régi szobornak? Valószínűleg ilyenkor a legtöbben az ókori görög és római alkotásokra gondolunk vagy épp Michelangelo Dávidjára – amely szintén görög hagyományt követett a tökéletes (ám kisfarkú) férfitest megformálásakor.
Két fő oka van annak, hogy a férfiakat kis pénisszel szoborták a régi görög mesterek. Az első az, hogy a hímtag
Ernyedt.
Ha összehasonlítjuk más, nyugalmi állapotban lévő péniszekkel, akkor igazából annyira nem is kriminálisan kicsik ezek a hímtagok. Ugyanis ebben az esetben elképzelhető, hogy az úgynevezett vérpéniszt vette alapul az alkotó. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, kétféle hímtag létezik: a húspénisz és a vérpénisz. A húspénisz az a férfi nemi szerv, ami renyhe állapotban is elég méretes, de merev állapotban sem lesz sokkal nagyobb, legfeljebb pár centiméterrel. A vérpénisz viszont ernyedten elég pöttyedt és kicsi, azonban ha kihúzza magát, eredeti méretének két-, de akár négyszeresére is megnőhet. Ha ezt vesszük alapul, akkor ezek a kicsi hímtagok akár egy nagy péniszt is sejtethetnek.
A második ok a
kulturális értékekben keresendő.
Míg századunkban a nagy péniszt tartjuk dominánsnak és férfiasnak, addig a régi görögök a kisebb hímtagot preferálták. Miért?
Kenneth Dover, a görög homoszexualitás kutatója szerint a nagy hímtagot olyan specifikus karakterjegyekkel azonosították, mint a
Restség, ostobaság és kéjvágy.
Mindeközben a görög férfiideál jellemzői a
Racionalitás, intellektus és vezetőkészség voltak.
Természetesen ők is sokat kufircoltak, nem arról van szó, de a szexuális életük független volt a péniszük méretétől és a kisebb hímtag, mely nem irányította őket úgy, ahogy elvileg a nagyobb pénisz tenné. Tehát a kis farok a hűvös és logikus gondolkodás egyik nagy segítője.
A régi görög szobrok mind-mind egyensúlyra és az ideák megformálására törekedtek. Arisztophanész: Felhők című művében így ír az ideális testről:
„Ha megteszed ezen dolgokat, elmondom néked, hogy mindig dülledő lesz mellkasod, bőröd fényes, vállaid szélesek, nyelved keskeny, farod nagy és falloszod kicsiny. De ha más praktikákat követsz, úgy először is bőröd sápadt leszen, vállaid csököttek, mellkasod sovány, nyelved nagy, farod kicsiny s falloszod nagy.”
A nagy, testhez aránytalanul tartozó pénisszel ábrázolt szobrok az ókori görögben humorosnak és groteszknek számítottak: szatírokat és Dionüszosz követőit szoborták hatalmas, túlzóan nagy hímtaggal.
Egyes történetekben átokként jelenik meg az óriási hímtag. Például Priaposz termékenységistennél, akit éktelen nagy hímtaggal és folyamatos merevedéssel átkoztak meg:
Később a reneszánsz is követte az ógörög hagyományt: Michelangelo Dávidjánál is a tökéletesen arányos test és kicsi hímtag figyelhető meg. Egy érdekes elmélet szerint nem csak a görög hagyomány miatt olyan kicsi a fütyülő, hanem azért, mert Dávid fél: Góliátra tekint, arcán riadalom látszik, a testén is megfigyelhetők a félelem és feszültség jelei, így ennek természetes hatására a pénisze is összemehetett.
Tehát lényeg a lényeg: a görög férfiideálban az arányos test, a tökéletes formák és a racionális elme szimbóluma a kis pénisz, míg a nagy hímtag ostobaságra utal és tréfa vicc, gúny teszi hordozóját. Hát, változnak az idők – farokgúnyolódás szintjén éppen a fordítottjára – de az biztos, hogy a farokméret már az ókortól rettentő fontos szerepet tölt be a gondolkodásunkban.