Miért van a régi férfiszobroknak olyan kis péniszük?

Ne tagadd, hogy felmerült már benned ez a kérdés. Most válaszolunk az égető problémára.

Először is, mit nevezünk régi szobornak? Valószínűleg ilyenkor a legtöbben az ókori görög és római alkotásokra gondolunk vagy épp Michelangelo Dávidjára – amely szintén görög hagyományt követett a tökéletes (ám kisfarkú) férfitest megformálásakor.

Két fő oka van annak, hogy a férfiakat kis pénisszel szoborták a régi görög mesterek. Az első az, hogy a hímtag

Ernyedt.

Ha összehasonlítjuk más, nyugalmi állapotban lévő péniszekkel, akkor igazából annyira nem is kriminálisan kicsik ezek a hímtagok. Ugyanis ebben az esetben elképzelhető, hogy az úgynevezett vérpéniszt vette alapul az alkotó. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, kétféle hímtag létezik: a húspénisz és a vérpénisz. A húspénisz az a férfi nemi szerv, ami renyhe állapotban is elég méretes, de merev állapotban sem lesz sokkal nagyobb, legfeljebb pár centiméterrel. A vérpénisz viszont ernyedten elég pöttyedt és kicsi, azonban ha kihúzza magát, eredeti méretének két-, de akár négyszeresére is megnőhet. Ha ezt vesszük alapul, akkor ezek a kicsi hímtagok akár egy nagy péniszt is sejtethetnek.

A második ok a

kulturális értékekben keresendő.

Míg századunkban a nagy péniszt tartjuk dominánsnak és férfiasnak, addig a régi görögök a kisebb hímtagot preferálták. Miért?

Kenneth Dover, a görög homoszexualitás kutatója szerint a nagy hímtagot olyan specifikus karakterjegyekkel azonosították, mint a

Restség, ostobaság és kéjvágy.

Mindeközben a görög férfiideál jellemzői a

Racionalitás, intellektus és vezetőkészség voltak.

Természetesen ők is sokat kufircoltak, nem arról van szó, de a szexuális életük független volt a péniszük méretétől és a kisebb hímtag, mely nem irányította őket úgy, ahogy elvileg a nagyobb pénisz tenné. Tehát a kis farok a hűvös és logikus gondolkodás egyik nagy segítője.

A régi görög szobrok mind-mind egyensúlyra és az ideák megformálására törekedtek. Arisztophanész: Felhők című művében így ír az ideális testről:

A nagy, testhez aránytalanul tartozó pénisszel ábrázolt szobrok az ókori görögben humorosnak és groteszknek számítottak: szatírokat és Dionüszosz követőit szoborták hatalmas, túlzóan nagy hímtaggal.

Egyes történetekben átokként jelenik meg az óriási hímtag. Például Priaposz termékenységistennél, akit éktelen nagy hímtaggal és folyamatos merevedéssel átkoztak meg:

Később a reneszánsz is követte az ógörög hagyományt: Michelangelo Dávidjánál is a tökéletesen arányos test és kicsi hímtag figyelhető meg. Egy érdekes elmélet szerint nem csak a görög hagyomány miatt olyan kicsi a fütyülő, hanem azért, mert Dávid fél: Góliátra tekint, arcán riadalom látszik, a testén is megfigyelhetők a félelem és feszültség jelei, így ennek természetes hatására a pénisze is összemehetett.

Tehát lényeg a lényeg: a görög férfiideálban az arányos test, a tökéletes formák és a racionális elme szimbóluma a kis pénisz, míg a nagy hímtag ostobaságra utal és tréfa vicc, gúny teszi hordozóját. Hát, változnak az idők – farokgúnyolódás szintjén éppen a fordítottjára – de az biztos, hogy a farokméret már az ókortól rettentő fontos szerepet tölt be a gondolkodásunkban.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon