Számtalan elméletről tudunk pro és kontra.
Érdekes ellentmondás, hogy a megcsalással összefüggő egyéni és szubjektív összetevőkön túl jelen van egy kiábrándult közvélekedés is, mely szerint ami jó, ahhoz könnyebben hozzá is szokik az ember, és idővel minden elmúlik. Még ha e mellé nem is feltétlenül tesszük le a voksunkat, de azt sejtjük, hogy hosszútávon, akár egy életen át megőrizni a szikrát és kizárni a rutin kényelmét, nehéz feladat. Nem mellesleg a párkapcsolat egyik legnagyobb kihívását jelentheti. Sokan vallják, hogy a párkapcsolatban az egymáshoz való viszony rutinszerűségével a megcsalás rizikója is nő. Törvényszerű, hogy egyszer minden párkapcsolatban megtörténik az, aminek nem lenne szabad?

Kutatások bizonyítják, hogy ha a kapcsolatunk kezdeti intenzitása megmaradna, maximum pár évig élnénk. Egy kezdődő kapcsolat intenzitása, szerelmének tüze, szenvedélye felfokozott kémiai és mentális állapottal jár. A hormonok tombolnak, a szervezetünk pedig kivételes működésbe lép és a maximumon pörög. Ebben az időszakban elég pár óra alvás és nagyon kevés evés is a túléléshez. Nem hogy eltér a normálistól, de extrém fokozatba kapcsol a szervezetünk, és nem túlzás azt mondani, hogy ez veszélyezteti egészségünket és életben maradásunkat hosszú távon. Maximum két évre datálják a szerelmet, mint kémiai jelenséget és a kutatók azt is állítják, hogy bizony meghalnánk, ha szerelmünk tényleg nem múlna el és nem alakulna át egészen mássá.

Te mit tennél?

A mérleg két serpenyőjéből az egyikben a kapcsolat kockáztatása áll, úgy mindennel együtt. Házasságban mindez a négyzeten, ha pedig már gyerek is van, még nagyobb a visszatartó erő és az érvrendszer a „nem” mellett. A másik serpenyőben a kíváncsiság, az új lendület és kihívás, tehát az újdonság minden varázsa lapul.

Szintén egyéni mércével mérhető az is, hogy mi számít megcsalásnak és ebből adódóan mi az, amit meg lehet bocsátani. A nők egy része szerint, ha pasija egy másik nőre gondol, azaz fejben és szívében mással és valójában érzelmi kapcsolatban van, az bizony rosszabb mindennél. Inkább menjenek szét, mintsem átvágják őket – gondolják. A másik csoport szerint a tettek a döntőek és a meghatározóak. Szerintük, ha elcsattan egy csók, vagy több történik egy másik nővel, akkor mindennek vége. Fel is út, le is út, a tettek azok, amik számítanak.

Kockázatok

A legnagyobb kockázat természetesen a lebukás és a másik elvesztése. Egy ártatlannak ígérkező kikacsintásért lehet, hogy feláldozod a kapcsolatod és a másik bizalmát. Arról nem is beszélve, hogy akivel rendszeres szexuális kapcsolatba kerül az ember, azzal érzelmi kötődés is kialakul – köszönhetően a hormonoknak.
A kíváncsiság és a fantáziánk túlpörgetheti vágyainkat és belehajszolhatjuk magunkat egy olyan kreált álomvilágba, ahol minden részlet tökéletes és működőképes. Minden apró részletét ugyanis éppen az alkotja, aki a legjobban ismer minket: a saját agyunk és képzelőerőnk.

Háttér

Mondják, hogy egy harmadik csak akkor tud beúszni a képbe, ha van egy kis rés. Hiszen mikor minden működőképes és nincsenek problémák vagy ellentétes nézőpontok, addig maximum egy bóknak veszünk egy-egy flörtre szólító gesztust, elképzelhetetlennek tűnhet a megcsalás gondolata is. Hasonlóképpen ehhez az egyszerű logikához, a veszélyes harmadikat is valaki egyszerűen „behívja” a kapcsolatba. Ha egy sci-fi filmben lennénk, megteremtődne a „csábító harmadik” csupán azzal, hogy a félrelépésre gondol az egyik fél. A valóság itt hasonló a filmhez, mivel ha valaki valamit hiányol, elkezdi azt keresni is. És ha párjában nem találja meg ezt – dacára például ennek kifejezésére és megoldási kísérletek tömkelegére is – általában előbb-utóbb meg is találja, de többnyire valaki másban. A legtöbbször tehát nem magától bátorodik úgy fel a harmadik fél, hogy közbeavatkozzon, őt azzá is teszi valaki, amivé lesz.

Mi lesz belőle?

Az is kérdés, hogy ha egyszer engedünk egy csók csábításának, abból több is lesz-e valaha.
Vajon megállítható folyamatról van-e szó, amit fejben le lehet-e játszani, vagy inkább emberi jellemvonásról, gyengeségről? Ma már az is köztudott (vagy legalábbis sokan próbálják annak beállítani), hogy a férfiaknál nem lehet kizárni az evolúciós, ősi szerepkört, a kódolt genetikai küldetést sem. Természetesen az életképes utódnemzés biztosításának maximalizálása nem mintha mentesítene bárkit is a felelősség alól a 21. században, csupán ezt is érdemes a biológiai különbségeinkhez leltárba venni.

Egyéni meggyőződés

Nem szabad elfelejtenünk a hűség-hűtlenkedés kapcsán azt sem, hogy kultúrától és egyéni meggyőződéstől is függhet a párkapcsolatok szabályrendszere. Ha belegondolunk a bigámia, vagy a nyitott kapcsolatok működésébe, és képzeletben belehelyezzük magunkat egy-egy elképzelt szituációba, még jobban megérthetjük, mennyire egyéni, szubjektív az, hogy kinek mit jelenthet a normalitás és a boldog párkapcsolat.
Mert ha tudjuk, mire vágyunk, az már fél siker. És nem kevésszer csupán ennek tisztázására van szükség, mikor a hűtlenség gondolata felmerül. Ennek fényében pedig már az is világos lesz, hogy belefér-e az a csók vagy sem.