A filmipar futószalagon gyártja a filmeket és sorozatokat, így pedig a bűnügyi profilozás rejtelmeibe is jobban betekintést nyerhetünk. És olykor már nemcsak affinitást, hanem tehetséget is érzünk ahhoz, hogy jellemrajzot készítsünk a legtöbb emberről, főleg a furcsákról. Olyanokról, akik mondjuk antiszociális személyiségzavarban szenvednek. Ez végül is csoda, hiszen olyan feledhetetlen alkotások után, mint a Clockwork Orange (Mechanikus narancs) vagy a No Country for Old Men (Nem vénnek való vidék), ki ne akarná cafatokra szedni a főszereplők személyiségét?

Ha nagyon egyszerűsíteni akarjuk a történetet, akkor hagyományosan két nagy csoportra oszthatjuk az antiszociális személyiségzavarban szenvedőket, és nem mellékesen a sorozatgyilkosokat is: szociopatákra és pszichopatákra. (Dacára annak, hogy jellemzően egymás szinonimájaként használjuk őket, sőt, még egyes szakemberek is egy kalap alá veszik a kettőt.)

Szociopaták

Őket általában egy – vagy sok – gyerekkori trauma vágja haza. Ezt követi a már-már kötelező szorongás, a kicsapongó viselkedés, a zavaros lelki- és tudatállapot. Gyakran tévképzetek gyötrik őket. Gyakorlatilag a társadalom peremén élnek, jellemzően rossz szociális és egzisztenciális helyzetben, többnyire barátok nélkül. Könnyű őket felidegesíteni, hajlamosak a dühkitörésekre, és nagyon labilisak.

És egyszer csak elpattan náluk a cérna.

Persze, mivel képtelenek az összehangolt tervezésre, nem megfontoltak, hanem spontának és lobbanékonyak, ezért sorozatgyilkosoknak korántsem olyan hatékonyak, mint a pszichopaták, de ha szarkavarásról van szó, abban így is maradandót tudnak alkotni, főleg, ha Jokernek születnek:

Pszichopaták

Amíg a szociopatákat lényegében a környezetük betegíti meg, addig a pszichopaták elvileg betegnek születnek, és akár egy MRI-vizsgálattal meg lehet állapítani, hogy kinek vannak pszichopata hajlamai. (Persze a környezet itt is kulcsfontosságú, ahogyan egy-egy stresszor is, amely hamarabb kiugrasztatja a nyulat a zsákból.) Súlyos empátiadeficitben szenvednek: képtelenek hétköznapi érzelmek megélésére, a pszichopaták szociális attitűdje a legtöbb esetben mégis kifogásolhatatlan. Ugyanis

megtanulják, hogyan utánozzanak bizonyos érzelmeket anélkül, hogy valóban éreznének.

Jellemző rájuk az, hogy már gyerekként állatokat kínoznak, vagy csupán szenvedni hagynak másokat azért, mert kíváncsiak. Persze közben barátokra és elismerésre tehetnek szert, a társadalom megbecsült tagjaivá válnak. Egy brit pszichológus arra jutott, hogy az arányuk a vezérigazgatók, ügyvédek, sebészek, újságírók, rendőrök, köztisztviselők és papok között a legmagasabb. Modoruk jellemzően kifinomult és megnyerő, nem ritkán elbűvölőek és karizmatikusak, alaposak és következetesek. Kiváló manipulátorok. Könnyen megszerzik mások bizalmát, és ha nekik érdekükben áll, kegyetlenül átgázolnak rajtad.

Kicsinálnak. És aztán olyan nyugodtan alszanak, mint a tej. Ha pedig úgy találják, hogy érdekes megcsonkított, sikoltozó emberekkel kanasztázni, hát megteszik. Sokszor. Vagy mást tesznek meg velük. Sokszor.

Vajon mi az, amit még nem tudunk róluk?

A Viral Nova portálra felkerült egy összeállítás arról, hogy milyen közös vonásaik vannak a sorozatgyilkosoknak akár gyerekkorukat, akár jelenlegi személyiségüket vagy életüket tekintve. Ez a lista egy általánosabb képet rajzol a sorozatgyilkosokról függetlenül attól, hogy szociopatáról, pszichopatáról, netán más személyiségzavarban vagy mentális betegségben szenvedőkről beszélünk:

1. A sorozatgyilkosok 60%-a bepisil 12 éves kora előtt.

2. A gyilkosok megfelelő szociális struktúra nélkül képtelenek normális szexuális kapcsolatot létesíteni, és inkább az autoerotikus tevékenységeket helyezik előtérbe.

3. Sok sorozatgyilkosnak volt olyan fejsérülése kiskorában, amely során károsodott a frontális lebenye, amely a helyes ítélőképességért, az önkontrollért és a szociális viselkedésért felel.

4. Már az anyaméhben elkezdődhetnek a bajok: nem ritka, hogy alkoholt vagy egyéb súlyosan egészségkárosító anyagot fogyasztott az anya, miközben várandós volt kicsinyével. (Aki ugye felnőttkorára sorozatgyilkos lett.)

5. Gyakori, hogy nagyobb arányban fordulnak elő a szervezetükben az olyan mérgező fémek, mint az ólom, a kadmium és a mangán, amelyek csökkentik a szerotonin és a dopamin szintjét, és előidézik az agresszív viselkedést.

6. A legtöbben a saját rasszukból választanak áldozatot.

7. Egy vizsgálat során 200 sorozatgyilkos intelligenciahányadosát mérték meg, és az eredmény nem ütött el a normálistól.

8. A sorozatgyilkosokat lenyűgözik a hatalommal és tekintéllyel bíró szakmák, annyira, hogy sokan megpróbálnak katonai vagy rendőri álláshoz jutni.

9. Jelentős részük többször is megpróbálkozik az öngyilkossággal az élete során – Charles Cullen például 20-szor próbált véget vetni az életének.

Szóval ezt mondják a filmek és a sorozatok, és a felületes és általánosító populáris szakirodalom. Persze mindez csupán a jéghegy csúcsa. Ugyanakkor bár az előttünk kialakult kép korántsem tökéletes, egészen jó irányt ad a további információszerzéshez. Akinek pedig kedve támadt, hogy jobban megismerje a gondolkodásukat, a személyiségüket, az érzelmi világukat, annak csak ajánlani tudjuk

  • Andrew M. Lobaczewski: Political Ponerology,
  • Peter Vronsky: Female serial killers,
  • Dr. George Simon In Sheep's Clothing, Character Disturbance és The Judas Syndrome: Why Good People Do Awful Things című köteteit.

Aki pedig magyarul olvasna, annak itt van

  • P. Babiak, R. D. Hare: Kígyók öltönyben, illetve
  • Robert D. Hare-nek a Kímélet nélkül c. műve.

Ezek garantáltan ízekre szedik, s elénk tárják ezt a sötét birodalmat. Jó szórakozást!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

Tudományos eredmények mozdítják előre az ártalomcsökkentést

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés