A Swansea-i Egyetem két oktatója, Mark Blagrove és Elaine van Rijnnel walesi szavakat tanított a nyelvet nem beszélő egyéneknek egy kutatás során – írta a BBC News. Azok, akik aludhattak a tanulás után, jobban megjegyezték a szavakat, de a legjobban azoknak ment a tanulás, akik számára személyesen is fontos volt a walesi nyelv.
A tudósok szerint ez arra utal, hogy az értékesnek ítélt emlékek az alvás alatt előnyt élveznek az agyi folyamatokban. Azt régóta tudják, hogy az alvás segíti az emlékek beépülését, azonban a kutatók szerint ez az első tanulmány, amelyik kimutatta, hogy könnyebben beépülhetnek a hosszú távú memóriánkba azok a dolgok, amelyeket fontosnak tartunk.
„Meglepő már a tény is, hogy a dologról alkotott vélekedésünk befolyásolja, hogy dolgozik éjjel az agyunk” – mondta Mark Blagrove.
Na most, ennek a tudásnak a birtokában már nagyon itt volna az ideje, hogy alaposan újragondoljuk a tanulásról és a tanításról alkotott merev nézeteinket. Mert így már nemcsak sejtés, hanem lassan tény is, hogy azok a dolgok, amelyek nem érdekelnek bennünket, és amelyeket (még) nem használunk rutinszerűen – mint pl. az olvasást, írást vagy számolást –, gyakorlatilag hamarabb elfelejtjük, minthogy odakerüljünk, hogy használhassuk őket. (Persze, akadhatnak jócskán kivételek, de sajnos nem ezek vannak többségben.)
Mert egy dolog elvezetni a gyermeket a tudás fájához, segíteni őt a világ felfedezésében, és megkóstoltatni vele ezeregy gyümölcsöt, és megint egy másik dolog arra kényszeríteni őt, hogy zabáljon belőlük annyit, amennyit a tanterv épp előír számára. Ennek a vége gyakran undor és hányinger, majd felejtés. Szomorú felejtés.
Vagy ahogyan Vekerdy Tamás egy interjúban összefoglalta:
„A gyerekek kíváncsisága, érdeklődése nagy. Bemennek az iskolába és ez a természetes magukkal hozott érdeklődés csökken, zuhan, eltűnik. Elképesztő, hogy az iskola nem kielégíti a kíváncsiságot, ami a világra és az emberre irányul, hanem kiöli. A kreatív, divergens, »szétfutó« – mindenről minden eszébe jut – gondolkodást nem bírja az iskola elviselni, a konvergens gondolkodást szereti. »Ez a feladat, ezt oldd meg, és csak is így!« Az iskola nem képes tolerálni a kreativitást, nem képes tolerálni a gyerekek különbözőségét, a különböző intelligenciafajtákat.”