Nőtípusok 5. rész: A készséges, ámde meghatóan bizonytalan tini

Sorozatunkban érdekes nőtípusokat és kalandokat mutatunk be egy sokat látott, késő-harmincas férfi szemszögén keresztül. Az ötödik részben a férfi számára kezdeményező szerepet vállaló, sokoldalú, készséges, ámde meghatóan bizonytalan tini nőtípust mutatjuk be. Vigyázat, ne vedd túl komolyan!

A készséges, ámde meghatóan bizonytalan tini elcsábítása egy felelősen gondolkodó, gátlástalan kalandor számára inkább nem ajánlott, mint igen. Nem azért, mintha a tini elcsábítása erkölcstelen vagy undorító lenne (szerelmi ügyekben semmi sem erkölcstelen, semmi sem undorító!), hanem azért, mert a tini meghódításában nincs semmi kihívás, ő túl könnyű préda egy igazi férfinak. Ezzel együtt, ha lehetőségünk nyílik rá, az életben legalább egyszer szerezzünk be egy tinédzser szeretőt, csak hogy ne jöjjünk ki a gyakorlatból, és mert a tinik rendkívül szórakoztatóak. De ne térjünk el a tárgytól: miben is áll a fiatal lányok sajátos vonzereje, férfiakra gyakorolt hatása? Az okok igen sokfélék lehetnek.

Informatikus barátaink szerint minden nő ribanc, így teljesen mindegy, hogy tini vagy nem tini, csak szúrni kell őket és kész (ezt az extrém felfogást most hagyjuk). Praktikusabb szemléletű, művészhajlamú kortársaink úgy vélik: a tini lányok kibontakozó nőisége, mély érzelmeket vált ki belőlük szex közben, aminek pillanatnyi átélését őrületesen vonzónak és felszabadítónak írják le. Teológiai hajlammal rendelkező, bölcs férfiak szerint, a fiatal női test szexuális ébredése a gyermeki ártatlanság elvesztéséhez hasonlatos, amely a tiltott gyümölcs képzetét (bűnbeesés) idézi fel bennük. Filozófus barátaink ezzel szemben úgy érvelnek: a tinit tisztán és pőrén kell fogyasztani, zárójelbe téve előzetes tapasztalatainkat a női nemről. Hagyjuk a mítoszokat a fiatal lányról, mint az ártatlanság jelképéről, meg az örök fiatalság forrásáról (és az abból való részesülésből)!

A készséges, ámde meghatóan bizonytalan tini különösen sebezhető romantikus környezetben. Nyári éjszaka a vízparton, a kandalló előtt a szülők vidéki nyaralójában, vagy az autósmoziban egy szerelmes film alatt. Bár talán a kedves férfiolvasó is fantáziált már arról, hogy szexuálisan leigáz egy (vagy több) készséges japán tinit egy tornaterem öltözőjében, a valóságban a tini elcsábítása ennél sokkal bonyolultabb feladatot jelent. A lényeg az, hogy igyekezzünk kettesben maradni vele legalább egy órára (nehéz elszakítani a családjától). Ha ez sikerült, figyeljük őt és beszéljünk hozzá! A testi kontaktust is könnyen felvehetjük vele (ha ez előzetesen még nem történt meg), csak várjuk ki azt a pillanatot, amíg ő érint meg minket először. A tini haja és arca legyen az elsődleges célpontja, viszontválasza a kezünknek, lassan és finom mozdulatokkal megérintve őt.

Készüljünk fel arra, hogy egy idő után a tini ellenállásába ütközünk (például kapunk egy pofont tőle). Remélhetőleg ez minél előbb következik be, hiszen – a csábítás De Sade-féle első törvénye szerint – egy randin akkor haladunk a jó úton, ha minél előbb kiderülnek a dolgok a nővel, akkor és ott. Ha a nő visszajelzéseiből az derül ki, hogy nem kíván téged, de szimpatikus embernek (bácsinak) tart, akkor ne erőltesd a dolgot. Ha viszont az derül ki, hogy kíván téged, de egyelőre nem akar lefeküdni veled, mert fél tőled, akkor ne tétovázz. Pihenj egy kicsit, majd válts ritmust és eszköztárat!

A csábítás De Sade-féle második törvénye szerint egy randin a nő ellenállását fokozatosan és szisztematikusan kell leépíteni. Egy képzett randimester mindezt magabiztosan végzi, férfiereje, szelleme, tisztessége teljes tudatában! Egy ponton tehát elkezdhetjük simogatni a tinit. Közben beszéljünk hozzá, halkan, de határozottan. (Mint azt a bölcsész-hipszterről szóló fejezetből is megtanultuk, a suttogással csodákat lehet tenni, a férfi hangja jelentős csábítási faktort képez.) Gondoljunk arra, hogy a nő ellenállása kitűnő alkalmat ad arra, hogy újult erővel ostromoljuk őt!

A tini ellenállásának függvényében (hevesség, intenzitás, időtartam), játsszuk el a szenvedő férfit („Ne légy kegyetlen!”), hassunk a nőiességére („Felizgultam rád!”), hassunk a fantáziájára („Nagyon kívánlak!”). Esetleg hassunk a kíváncsiságára („Hónapok óta nem szeretkeztem!”), vagy a férfival kapcsolatos tévképzeteire és együttérzésére („A folyamatos erekció fájdalmat okozhat!”). Lezárásként az utolsó nagy rohamot – mikor már érezzük, hogy tényleg beljebb vagyunk – egy huszárvágással toljuk el a nő frivolan könnyed munkája felé („Csak öt gyönyörű perc, kedvesem!”).

A készséges, ámde meghatóan bizonytalan tini mindent megcsinál az ágyban. Teljesen profi szerető, hajlékony, kezdeményező, sokoldalú. Fiatal teste – értelemszerűen – friss és üde, energiája kiapadhatatlan. Szépsége önmagában, pőrére vetkőztetve jön ki igazán. Szeretkezés után kérjük meg, hogy meztelenül járkáljon, bohóckodjon előttünk. Szemléljük finom vonásait, gyönyörű alakját! Sajnos, a tini óriási hátránya, hogy pornósztárokhoz hasonló módon szeretkezik, mert azt gondolja, hogy ezt várják el tőle a férfiak. Bár egy képzett randimester ebben nem talál semmi kivetnivalót, sok férfi tapasztalata szerint, a mai fiatalok viszonya a szexualitáshoz sokkal szabadabb, mint mondjuk tíz éve. Szerintünk a fiatalok mindig is szabadosak voltak, amióta emberi társadalom létezik. Majd felnőnek és megkomolyodnak. Addig is élvezzék az életet, sok férfitársunk, és a képzett randimester legnagyobb örömére!

Ismered a többi típust? A bölcsészt, a milfet, az ezóst, a menyecskét?

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!