Óda az eltunyuló férfiakhoz

Mindenki ismeri a legendákat a szakadt melegítőben trampliskodó, zsíros hajú nőkről, akik annyira nyeregben érzik magukat a kapcsolatukban, hogy még körmöt vágni is elfelejtenek. Aha. És ismeritek a sztorit a kapcsolat elején mindig őrülten szexi, majd néhány hónap múlva szép lassan egyre igénytelenebbé váló pasikról? Nem? Akkor talán nem árt tovább olvasnotok.

A világ egyik legigazságtalanabb dolga, hogy egy nőnek MINDIG tökéletesen kell festenie. Nem, kedves férfiak, ne gyertek azzal, hogy jók vagyunk melegítőben, kócosan is – pont amiatt szoktatok friss hús után nézni, hogy az asszony elhiszi ezt nektek. Tulajdonképpen érthető, hogy természetes igényetek van a szépre, és persze egyetlen épeszű nő sem akar csimbókos hajjal szexinek látszani, mégis az a helyzet, hogy míg a mi szemünkben a szálkát, addig sajátotokban a gerendát sem veszitek észre. Hadd meséljem el, hogyan viselkedik a férfi egy kapcsolat elején, három aprócska, ám annál sokatmondóbb pontra vetítve!

Az első két hónapban:

- Minden randira frissen, illatosan, megborotválkozva, mosolyogva érkezik.
- Ha a lakásodban vécére kell mennie, istentelen mennyiségű légfrissítővel tünteti el a nyomokat.
- SOHASEM böfögne előtted, hiszen pedálozik. Az első két hónapban a pasiknak érdekes módon leáll a böfögési reflexe.

Ám nem telik el néhány további hónap, és a mérleg az alábbiak szerint módosul:

- Hazajön a munkából borostásan, izzadtan, nyűgösen, és bevetődik a kanapéra, lefekvés előtt pedig reklamál, hogy mostanában kevesebb a szex.
- Ha a közös lakásotokban vécére kell menni, sokszor az ajtót se zárja be, és a légfrissítő törlődik a memóriájából.
- Bizonyos idő után nemcsak aktiválódik, de fel is erősödik a böfögési reflexe.

Persze, vannak nők, számosan, akiket nem zavar az egymás előtti vécézés és a böfögés sem, de higgyétek el, nem ők vannak többségben. Csakhogy a férfiak annyira el vannak foglalva a saját sztereotípiáikkal (a csaj összeköltözés/eljegyzés/házasság után elhanyagolja magát), hogy szinte észre se veszik: lassan, de biztosan ők maguk is engednek a normából, legyen szó az otthoni megjelenésről, testsúlyról vagy a szanaszét hagyott cuccokról a lakásban.


Oké, felszalad pár kiló, ha végre találtok egy csajt, aki istenien főz – erre még egyetlen kapcsolat sem ment rá. De amikor a sok munkára hivatkozva csökken a hajmosás gyakorisága és egyre kevésbé zavar a fogkrémfolt az otthoni pólódon, akkor ideje megálljt parancsolni az eltunyulásnak, és újratervezni az útvonalat. Biztos, hogy csak a nőknek kell mindig makulátlanul festeniük? Hogy minket úgysem zavar a kócos fej és a kinyúlt melegítő? Elárulom, mert a csajok többsége nem volna olyan tapintatlan, hogy elmondja: DE, ZAVAR.

Azzal, hogy egy férfi elereszti magát, és gond nélkül beleböfög a képünkbe a kanapén, hogy negyedszer is visszaveszi a foltos pólóját és gyakorlatilag semmi másban nem látjuk, csak szakadt „játszós” ruhában, azt sugallja: „látod, bébi, én akárhogy is nézek ki, te az enyém vagy, és ezért az égvilágon semmit se kell tennem.” Ha egy nő tenné ugyanezt, rövid időn belül szóba kerülne a baráti körben, hogy hát, igen, az asszony elhagyta magát. Ha egy csaj mászkálna kajafoltos pólóban, rövid úton belül lapátra kerülne. Nem, nekünk selyemhálóingben kell kilejtenünk az ágybareggeliért, és elfelejtenünk a legkényelmesebb pizsamáinkat, mert viseltesek. Pedig néha nekünk is megkönnyebbülés, ha nem kell sminkelnünk, hajat vasalnunk, manikűröznünk, sőt. De megtesszük, mert tetszeni akarunk.

Gondolj csak bele az alábbi szituációba! Ha hazaesel a munkából, két percen belül a "játszós" ruhádban fekszel a gép előtt. Reggel felkelsz, tusolsz, borotválkozol – és frissen, illatosan elindulsz a melóhelyre. Így a csajodnak mindössze néhány perc jut belőled ingben, farmerban, úgy, ahogy viszont a munkatársaid előtt egész nap parádézol. Tedd a szívedre a kezed: nem fordulna meg bizonyos idő után MINDEN nőben, hogy vajon miért fontosabb a kollégák előtt adnom a szépfiút, mint annak tetszeni, akibe elvileg szerelmes vagy? Innen pedig már csak egyetlen – és lássuk be, tökéletesen logikus – lépés a féltékenység. „Vajon kinek csíped így ki magad? Mert nekem csak a szakadt pólód jut!”

Nos, drága uraim, tessenek ezen elmorfondírozni kicsit, aztán kiselejtezni azokat az elnyúlt-kifakult régi edzőpólókat, és néha nem csak azért szépítkezni, hogy normálisan nézzetek ki a cégnél. A női lélek ugyanis érzékeny játékszer, és ha azt érzi, szemernyit se érdekli a férfit, hogy imponáljon neki, akkor egy idő után magába roskad – vagy ami még rosszabb: a nő maga is belesüllyed az elhanyagoltság sűrű és bűzös mocsarába. Az pedig a kapcsolat végének legbiztosabb kezdete – mert előbb-utóbb valaki fellázad, és csalni fog. Teljesen jogosan.

Kíváncsi vagy, mit hogyan élnek meg a nők? Női szemmel című sorozatunk segít!

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.