Olaszország hét napban - Kevés pénzből a legtöbb élmény

Modern nomád rovatunkban ezentúl olyan világjáróknak ajánlunk úticélokat, - sőt, teljes programcsomagokat -, akik szeretik alacsonyan tartani a költségszámlájukat. A sorozat első célpontja Olaszország, amelyet – micsoda váratlan fordulat - észak-déli irányban fogunk átszelni.

A vonat az egyik legolcsóbb módja Olaszország bejárásának. Több előnye is van, az egyik az, hogy látjuk az országot, ami repülés esetében például nem feltétlenül elmondható, és egy fokkal izgalmasabb még az autópályáknál is. Vonatok minden közepes méretű, vagy alkalmanként annál is jóval kisebb városba eljutnak. Az alakuló gyorsvonat-hálózatnak köszönhetően elképesztő gyorsasággal eljuthatunk egyik nagyvárosból a másikba (a Milánó-Nápoly tengely összesen 6-7 óra), ha hosszabb útra vállalkozunk, például Szicíliába, vagy onnan vissza, akkor hálókocsis megoldással, éjszakai indulással tehetjük kényelmesebbé utazásunkat. A stoppolásnál nem olcsóbb, ez tény, de kiszámítható, biztonságos, gyors és tiszta. A trenitalia.com oldalon felárak nélkül foglalhatunk jegyet a járatokra.

Első nap: Milánó

Milánó jó kiindulópont, ugyanis Budapestről fapados járattal juthatunk el a lombard metropoliszba. Rengeteg hostel között válogathatunk, amelyek közül sok a város központjában helyezkedik el, így helyi járatra sem kell költeni.
Milánó kifejezetten drága város, de szerencsére itt is van egy csomó minden, amit ingyen lehet csinálni. A milánói Dóm, a Palazzo Reale, a helyi Aquarium, a Santa Maria delle Grazie és még egy tucatnyi templom ingyenesen látogathatók, de például péntek délután 2-től belépő nélkül lehet bejutni az olyan múzeumokba, mint a Természettudományi Múzeum, az Archeológiai Múzeum, vagy az olasz állam megszületésének szentelt Museo del Risorgimento. A Mercato Comunale piacok már magukban is látványosságok, ráadásul gazdaságos áron vásárolhatunk be finomságokat. Milánóban az egyszerű pizzériák is drágábbak, mint bárhol Olaszországban, inkább válasszunk olyan kis helyeket, ahol szeletenként árulják a kockára vágott pizzát (pizza al taglio.), de ha nem sajnáljuk egy kisebb összeget pékárukra, akkor ajánljuk a Playeren már megénekelt Il Princit. Egy apró tipp: a kávé pultnál fogyasztva Olaszországban olcsóbb, mint a teraszon, vagy asztalnál ülve.

Második nap: Firenze

Milánóból gyorsvonattal 1 óra 45 perc alatt Firenzében lehetünk. Ha személyt választunk, akkor foghatunk a költségeken, de így az út hossza akár 4 óra is lehet.
Firenze kétségkívül a világ egyik leggyönyörűbb városa, igaz, messze nem a legkényelmesebb: adjunk hálát a sorsnak, hogy nem autóval jöttünk! Múzeumokat fel lehet keresni, de maga a város a legtökéletesebb outdoor reneszánsz múzeum, kár minden zárt térben töltött percért! A Piazza della Singoria, a város leghíresebb tere ráadásul szobrokkal is tele van, szóval a drága múzeumok szinte feleslegessé is válnak. A Santa Maria della Fiore, a Ponte Vecchio természetesen szintén befektetés nélkül élvezhetők, és ott van a hangulatos San Lorenzo piac is. A város melletti dombon fekvő Piazza Michelangelóról fantasztikus, képeslapszerű kilátás nyílik a városra, ez szintén kihagyhatatlan, sőt kötelező és ingyenes program. Szintén egy eurócentbe sem kerül a Santa Maria Novella oldalában álló kápolna megtekintése, amelyben a 13. században egy patika és parfümkészítő műhely működött.

Relatíve jó áron ehetünk a Pugiban, ami egy apró pizzéria a belvárosban. A Trattoria La Mangatoria egy szintén szerény küllemű étterem, itt nagyjából 5 euróért már kapunk egy tésztás fogást, de akadnak egyéb tippjeink is.

Jön Róma! Nem hitted volna, hogy ennyi mindent lehet pénz nélkül csinálni Rómában? Kattints a tovább gombra!

Harmadik-negyedik nap: Róma

Mivel minden út Rómába vezet (Firenzéből például 95 perc alatt itt lehetünk gyorssal!), különösen Olaszországban, ezért a főváros egy modern nomád számára is kihagyhatatlan célpontnak számít. Hogy Róma mennyire nyílt város, az is bizonyítja, hogy csak a Colosseumot évente több mint 4 millió turista keresi fel. Ha éppen nem is vagyunk eleresztve anyagilag, akkor is bőven akad látnivaló. Ha Firenzét dicsértük a szabadtéri látványosságai miatt, akkor Róma esetében még fokoznunk is kell a pozitív jelzőket, ugyanis a Pantheon, a Vittoriano, az igazság szája szökőkút, a híres Trevi-kút, a Villa Borghese parkja mind ingyenesek. A Szent Péter Bazilika alsó szintje belépődíj nélkül látogatható. A Vatikán múzeum minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes, a Szent Lukács Akadémia múzeuma díjmentesen látogatható. Az ír Angel Tours minden este 7-től fél órás, ingyenes túrákat indít a Pantheon elől, a részvételhez nem kell mást tennünk, mint megkeresni az angyalmintás esernyőt tartó idegenvezetőt.

Szeptember 30-ig a 34. Estate Romana rendezvénysorozat keretében egy halom ingyenes filmvetítés, színpadi előadás és koncert tekinthető meg, érdemes csekkolni a honlapjukat. Egy szó mint száz: Rómában úgy is képtelenség unatkozni, hogy egy fillért sem költünk közben!
Mivel azt javasoljuk, hogy egy éjszakát mindenképpen tölts el az Örök Városban, ezért itt egy link pár hostelhez!

Ötödik nap: Nápoly

Rómából 70 perc alatt a Nápoly központjában fekvő pályaudvaron lehetünk, ami ugyan nem fénysebesség, de majdnem. Az egymilliós dél-olasz város fantasztikus hely, ráadásul összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint például Róma, Milánó vagy például Velence. Ennek ellenére nem árt tudni, hogy mi mindent lehet errefelé eurók szórása nélkül is élvezni! A történelmi óváros a legnépszerűbb látnivaló errefelé, de belépődíj nélkül látogatható a Zenetörténeti Múzeum, a Castel dell’Ovo, az emberi anatómia múzeuma, és a tengeri múzeum. Négy fal között tölteni az időt nem feltétlenül a legtanácsosabb errefelé, mivel egy nagyon hangulatos – igaz, alkalmanként nem a legtisztább, éjszaka pedig nem a legveszélytelenebb – városról beszélünk. Nápoly a pizza hazája, itt jó áron ehetünk igazi mesterműveket. Kötelező hely a Da Michele – ami mellékesen szerepelt az Ízek, imák, szerelmek című filmben is – egy kis sorbanállás előfordulhat, de a kiszolgálás gyors, a pizza pedig több mint mennyei.

Jön Amalfi és a világ egyik legszebb tengerparti régiója! Kattints a tovább gombra!


Hatodik nap: Amalfi

A legnagyobb királyság, ha Nápolyból hajóval közelítjük meg Amalfit, az egész út negyven perc (és kb. 15 euró), igaz, valószínűleg túl rövidnek fogjuk érezni, hiszen ez a világ egyik leggyönyörűbb partszakasza. (A hajós megoldás azért is ajánlott, mivel vonattal csak Pompei-ig juthatunk el.) Amalfi, Ischia, Capri vagy a milliomosok pénztárcájához szabott, de az elképesztően lélegzetelállító Positano mind remek választások. Strandoljunk, és igyunk limoncellót, ami a helyi citromokból készült édes és veszélyesen ártalmatlannak tűnő likőr. Ez a régió Olaszország egyik legfelkapottabb része, rengeteg a turista, és nincs túl sok olyan program az utcai barangoláson kívül, amiért ne kellene fizetni. Gyorsvonattal Nápolyig tudunk utazni, de szerencsére vannak közvetlen járatok Palermóig. Hálókocsis megoldást válasszunk (treno notte), így a Szicíliáig tartó utat végigaludhatjuk, és frissen ébredve indulhatunk majd neki a sziget fővárosának. Ha nem szeretnénk hálófülkés megoldásra költeni, akkor válthatunk jegyet hátradönthető ülésekre is, igaz, így minden esélyünk megvan, hogy úgy érkezzünk meg a célállomásra, mint egy origami. Villa San Giovanninál a vonatok felhajtanak egy kompra, és hajón teszik meg a 40 perces utat a messinai-szoroson keresztül - ez már önmagában egy különleges élmény: egyszerre hajózhatunk és vonatozhatunk.

Hetedik nap: Palermo

Az ingyenes programok itt nem igazán indítják be a fantáziát: marionett múzeum és botanikus kert, bár a város alatt húzódó katakomba rendszer felkeresése már izgalmasabbnak hangzik. A Vucciria, a Palazzo dei Normanni, a Santa Chiara templom és az óváros kötelező látnivalók és külön ajánljuk a családi tulajdonban lévő antik majolikagyűjteménynek otthont adó Stanze al Geniót. A hely szellemét leginkább helyi borokat iszogatva szívhatjuk magunkba, közben együnk is, ugyanis a jellegzetes szicíliai konyha több mint bombajó. Ne hagyjuk ki például a pasta alla normát, vagy az afrikai hatásokról árulkodó halas kuszkuszt, vagy az utcán is vásárolható arancinét, sfincionét vagy a cazzillit. Tengerparti városként a strandolás is opció, egy kis D vitamin gyűjtéssel felkészülhetünk a hazaútra.
A város környékén két repülőtér található: a Fontanarossa 7, míg a Falcone-Borsellino 31 km-re. Mindkét reptérre rendszeresen indulnak buszok a városközpontból.

Ha még több Olaszország érdekel, akkor vannak tippjeink, de ha egy madridi vagy stockholmi hosszúhétvége hozna lázba, akkor is tudunk segíteni!

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.