Olaszország hét napban - Kevés pénzből a legtöbb élmény

Modern nomád rovatunkban ezentúl olyan világjáróknak ajánlunk úticélokat, - sőt, teljes programcsomagokat -, akik szeretik alacsonyan tartani a költségszámlájukat. A sorozat első célpontja Olaszország, amelyet – micsoda váratlan fordulat - észak-déli irányban fogunk átszelni.

A vonat az egyik legolcsóbb módja Olaszország bejárásának. Több előnye is van, az egyik az, hogy látjuk az országot, ami repülés esetében például nem feltétlenül elmondható, és egy fokkal izgalmasabb még az autópályáknál is. Vonatok minden közepes méretű, vagy alkalmanként annál is jóval kisebb városba eljutnak. Az alakuló gyorsvonat-hálózatnak köszönhetően elképesztő gyorsasággal eljuthatunk egyik nagyvárosból a másikba (a Milánó-Nápoly tengely összesen 6-7 óra), ha hosszabb útra vállalkozunk, például Szicíliába, vagy onnan vissza, akkor hálókocsis megoldással, éjszakai indulással tehetjük kényelmesebbé utazásunkat. A stoppolásnál nem olcsóbb, ez tény, de kiszámítható, biztonságos, gyors és tiszta. A trenitalia.com oldalon felárak nélkül foglalhatunk jegyet a járatokra.

Első nap: Milánó

Milánó jó kiindulópont, ugyanis Budapestről fapados járattal juthatunk el a lombard metropoliszba. Rengeteg hostel között válogathatunk, amelyek közül sok a város központjában helyezkedik el, így helyi járatra sem kell költeni.
Milánó kifejezetten drága város, de szerencsére itt is van egy csomó minden, amit ingyen lehet csinálni. A milánói Dóm, a Palazzo Reale, a helyi Aquarium, a Santa Maria delle Grazie és még egy tucatnyi templom ingyenesen látogathatók, de például péntek délután 2-től belépő nélkül lehet bejutni az olyan múzeumokba, mint a Természettudományi Múzeum, az Archeológiai Múzeum, vagy az olasz állam megszületésének szentelt Museo del Risorgimento. A Mercato Comunale piacok már magukban is látványosságok, ráadásul gazdaságos áron vásárolhatunk be finomságokat. Milánóban az egyszerű pizzériák is drágábbak, mint bárhol Olaszországban, inkább válasszunk olyan kis helyeket, ahol szeletenként árulják a kockára vágott pizzát (pizza al taglio.), de ha nem sajnáljuk egy kisebb összeget pékárukra, akkor ajánljuk a Playeren már megénekelt Il Princit. Egy apró tipp: a kávé pultnál fogyasztva Olaszországban olcsóbb, mint a teraszon, vagy asztalnál ülve.

Második nap: Firenze

Milánóból gyorsvonattal 1 óra 45 perc alatt Firenzében lehetünk. Ha személyt választunk, akkor foghatunk a költségeken, de így az út hossza akár 4 óra is lehet.
Firenze kétségkívül a világ egyik leggyönyörűbb városa, igaz, messze nem a legkényelmesebb: adjunk hálát a sorsnak, hogy nem autóval jöttünk! Múzeumokat fel lehet keresni, de maga a város a legtökéletesebb outdoor reneszánsz múzeum, kár minden zárt térben töltött percért! A Piazza della Singoria, a város leghíresebb tere ráadásul szobrokkal is tele van, szóval a drága múzeumok szinte feleslegessé is válnak. A Santa Maria della Fiore, a Ponte Vecchio természetesen szintén befektetés nélkül élvezhetők, és ott van a hangulatos San Lorenzo piac is. A város melletti dombon fekvő Piazza Michelangelóról fantasztikus, képeslapszerű kilátás nyílik a városra, ez szintén kihagyhatatlan, sőt kötelező és ingyenes program. Szintén egy eurócentbe sem kerül a Santa Maria Novella oldalában álló kápolna megtekintése, amelyben a 13. században egy patika és parfümkészítő műhely működött.

Relatíve jó áron ehetünk a Pugiban, ami egy apró pizzéria a belvárosban. A Trattoria La Mangatoria egy szintén szerény küllemű étterem, itt nagyjából 5 euróért már kapunk egy tésztás fogást, de akadnak egyéb tippjeink is.

Jön Róma! Nem hitted volna, hogy ennyi mindent lehet pénz nélkül csinálni Rómában? Kattints a tovább gombra!

Harmadik-negyedik nap: Róma

Mivel minden út Rómába vezet (Firenzéből például 95 perc alatt itt lehetünk gyorssal!), különösen Olaszországban, ezért a főváros egy modern nomád számára is kihagyhatatlan célpontnak számít. Hogy Róma mennyire nyílt város, az is bizonyítja, hogy csak a Colosseumot évente több mint 4 millió turista keresi fel. Ha éppen nem is vagyunk eleresztve anyagilag, akkor is bőven akad látnivaló. Ha Firenzét dicsértük a szabadtéri látványosságai miatt, akkor Róma esetében még fokoznunk is kell a pozitív jelzőket, ugyanis a Pantheon, a Vittoriano, az igazság szája szökőkút, a híres Trevi-kút, a Villa Borghese parkja mind ingyenesek. A Szent Péter Bazilika alsó szintje belépődíj nélkül látogatható. A Vatikán múzeum minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes, a Szent Lukács Akadémia múzeuma díjmentesen látogatható. Az ír Angel Tours minden este 7-től fél órás, ingyenes túrákat indít a Pantheon elől, a részvételhez nem kell mást tennünk, mint megkeresni az angyalmintás esernyőt tartó idegenvezetőt.

Szeptember 30-ig a 34. Estate Romana rendezvénysorozat keretében egy halom ingyenes filmvetítés, színpadi előadás és koncert tekinthető meg, érdemes csekkolni a honlapjukat. Egy szó mint száz: Rómában úgy is képtelenség unatkozni, hogy egy fillért sem költünk közben!
Mivel azt javasoljuk, hogy egy éjszakát mindenképpen tölts el az Örök Városban, ezért itt egy link pár hostelhez!

Ötödik nap: Nápoly

Rómából 70 perc alatt a Nápoly központjában fekvő pályaudvaron lehetünk, ami ugyan nem fénysebesség, de majdnem. Az egymilliós dél-olasz város fantasztikus hely, ráadásul összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint például Róma, Milánó vagy például Velence. Ennek ellenére nem árt tudni, hogy mi mindent lehet errefelé eurók szórása nélkül is élvezni! A történelmi óváros a legnépszerűbb látnivaló errefelé, de belépődíj nélkül látogatható a Zenetörténeti Múzeum, a Castel dell’Ovo, az emberi anatómia múzeuma, és a tengeri múzeum. Négy fal között tölteni az időt nem feltétlenül a legtanácsosabb errefelé, mivel egy nagyon hangulatos – igaz, alkalmanként nem a legtisztább, éjszaka pedig nem a legveszélytelenebb – városról beszélünk. Nápoly a pizza hazája, itt jó áron ehetünk igazi mesterműveket. Kötelező hely a Da Michele – ami mellékesen szerepelt az Ízek, imák, szerelmek című filmben is – egy kis sorbanállás előfordulhat, de a kiszolgálás gyors, a pizza pedig több mint mennyei.

Jön Amalfi és a világ egyik legszebb tengerparti régiója! Kattints a tovább gombra!


Hatodik nap: Amalfi

A legnagyobb királyság, ha Nápolyból hajóval közelítjük meg Amalfit, az egész út negyven perc (és kb. 15 euró), igaz, valószínűleg túl rövidnek fogjuk érezni, hiszen ez a világ egyik leggyönyörűbb partszakasza. (A hajós megoldás azért is ajánlott, mivel vonattal csak Pompei-ig juthatunk el.) Amalfi, Ischia, Capri vagy a milliomosok pénztárcájához szabott, de az elképesztően lélegzetelállító Positano mind remek választások. Strandoljunk, és igyunk limoncellót, ami a helyi citromokból készült édes és veszélyesen ártalmatlannak tűnő likőr. Ez a régió Olaszország egyik legfelkapottabb része, rengeteg a turista, és nincs túl sok olyan program az utcai barangoláson kívül, amiért ne kellene fizetni. Gyorsvonattal Nápolyig tudunk utazni, de szerencsére vannak közvetlen járatok Palermóig. Hálókocsis megoldást válasszunk (treno notte), így a Szicíliáig tartó utat végigaludhatjuk, és frissen ébredve indulhatunk majd neki a sziget fővárosának. Ha nem szeretnénk hálófülkés megoldásra költeni, akkor válthatunk jegyet hátradönthető ülésekre is, igaz, így minden esélyünk megvan, hogy úgy érkezzünk meg a célállomásra, mint egy origami. Villa San Giovanninál a vonatok felhajtanak egy kompra, és hajón teszik meg a 40 perces utat a messinai-szoroson keresztül - ez már önmagában egy különleges élmény: egyszerre hajózhatunk és vonatozhatunk.

Hetedik nap: Palermo

Az ingyenes programok itt nem igazán indítják be a fantáziát: marionett múzeum és botanikus kert, bár a város alatt húzódó katakomba rendszer felkeresése már izgalmasabbnak hangzik. A Vucciria, a Palazzo dei Normanni, a Santa Chiara templom és az óváros kötelező látnivalók és külön ajánljuk a családi tulajdonban lévő antik majolikagyűjteménynek otthont adó Stanze al Geniót. A hely szellemét leginkább helyi borokat iszogatva szívhatjuk magunkba, közben együnk is, ugyanis a jellegzetes szicíliai konyha több mint bombajó. Ne hagyjuk ki például a pasta alla normát, vagy az afrikai hatásokról árulkodó halas kuszkuszt, vagy az utcán is vásárolható arancinét, sfincionét vagy a cazzillit. Tengerparti városként a strandolás is opció, egy kis D vitamin gyűjtéssel felkészülhetünk a hazaútra.
A város környékén két repülőtér található: a Fontanarossa 7, míg a Falcone-Borsellino 31 km-re. Mindkét reptérre rendszeresen indulnak buszok a városközpontból.

Ha még több Olaszország érdekel, akkor vannak tippjeink, de ha egy madridi vagy stockholmi hosszúhétvége hozna lázba, akkor is tudunk segíteni!

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

Player Autószalon